A Brad és Jen c. könyv rémesebb, mint gondoltam. Nem tudom, mennyit lehet keresni egy ilyennel, de szent meggyőződésem, hogy bárki, aki középfokon szpikingeli az inglist, és van Internete, egy hétvége alatt különbet dob össze. A fordítás iszonyat. Néhányszor próbáltam kitalálni, mi lehetett az eredeti angol mondat, és azt hogyan lehetne máshogy lefordítani. A könyv másik rettenetes vonása, hogy tisztára hülyének néz. Nagyjából egy blogpostban össze lehet foglalni, milyen újdonságokat tud meg belőle az olvasó (mindjárt kísérletet is teszek rá). A receptet megfejtettem. Úgy kell könyvet írni, hogy az alanyokról összeszed az ember 1-2 jobban sikerült képet, valamint néhány adatot, amelyet bármelyik mozis újságban vagy internetes filmadatbázisban fellelhet. Ez kitesz kb. 8-10 gépelt oldalt. Ezek után ki kell választani a legnagyobb betűtípust, ami még nem feltűnően nagy, valamint a sortávolságot át kell állítani kétszeresre. A könnyebb olvashatóság kedvéért, persze, nem másért. Aztán jön a kreatív munka, hiszen a könyvünk még csak 20-30 oldalas. Az adatokat először jó sok rizsával vegyítve leírjuk, kerek, összetett mondatokban. Ez a szöveg alkotja a könyv elejét. Majd az információkat tematika szerint átcsoportosítjuk, és a témákat bőséges törtelékszöveggel jó alaposan kifejtjük. (Tehát, amit az első fejezetben leírtunk, azt más szavakkal még egyszer megemlítjük, biztos, ami biztos.) Így lesznek Divat, Sztárság, Papparazzi, Magánélet, Félrelépés, Hajviselet, Autómánia, Gyermekkor, Családalapítási tervek, Válás, Díjak és díjkiosztók, Barátok, Válás c. fejezetcímek, mögöttük a majdnem semmi 10-10 oldalas kifejtésével. Így már közel 150-170 oldalunk van kész. Innentől már gyerekjáték. Ugyanis ebből simán a dupláját is ki tudjuk hozni a következő két trükkel. Az egyik, hogy ahol csak lehetőség adódik, térjünk ki más hírességek életére is. Ha pl. sztárunk nem szeretne gyereket, közel 20 oldalon át kifejthetjük, mely sztárok akartak, és melyek nem akartak szülni. Ha alanyunk válik, vegyük sorra, mely hírességek tették ugyanezt az elmúlt 20 évben, és újabb fejezetet szentelhetünk azoknak, akik viszont hosszú időn át együtt maradtak kedvesükkel. A másik, és legfontosabb trükk a könyv terjedelmének megduplázására az, ha minden állításunkat egy-egy idézettel támasztjuk alá. A hitelesség kedvéért. Pl.: Jennifer Aniston barna, földig érő ruhában sétált végig a vörös szőnyegen, és kedvesen, türelmesen válaszolt a riporterek kérdésére. Ahogy a család egy közeli barátja elmondta, "Jennifer kedves, türelmes volt a riporterekkel". "Aniston barna, földig érő ruhájában vonult végig a vörös szőnyegen" - írta a Rolling Stone magazin 2002. májusában. Valószínűleg tényleg így történhetett, mert egy héttel később, Jay Leno showjában Michael Douglas azt mondta, "Jennifer barna ruhát viselt, és nagyon közvetlen, barátságos hangon beszélt a riporterekkel."
A könyvet megbolondítjuk egy kis fotós melléklettel, s hallgatjuk a kassza gyakori csengetését.
Félretéve az iróniát, olvastam 1-2 érdekességet is. Az egy dolog, hogy Brad Pitt a sokadik könyvben sem tud semmilyen hibát felmutatni, egyszerűen tökéletesnek tűnik, holott sok életrajzi művet olvastam már, és az író általában imádja befeketíteni sztorija alanyát. Brad ez alól kivétel, legrosszabb tulajdonsága, hogy dohányzik. Brad és Jennifer ártatlan, szeretnivaló pár marad mindvégig, ezt mindenképpen köszönöm a szerzőpárosnak. Az az infó is érdekes, hogy Sarah Jessica Parker a Szex és New York forgatásai során kétszer is terhes volt, s ez egyáltalán nem akadályozta a munkát, növekedő pocakját bevásárlószatyrokkal, ölébe tett párnákkal, laptop-pal takarták el. Ami azt illeti, ügyesen, én nem vettem észre semmit. Aztán azt is jó megtudni, hogy Jennifer Aniston gyerekkora óta fest, a mai napig is, Brad Pitt pedig az építészet és a lakberendezés megszállottja, villáikat rendszeresen apró darabokra szedi, felújítja, majd pár hónap után úgy gondolja, lehetne jobb is, ezért ismét szétkapja. Ami a legmeglepőbb, sőt, egyenesen hihetetlen, az az, hogy Aniston egyáltalán nem rendelkezik jó divatérzékkel, állítólag Brad kupálta ki, és a hétköznapokon még mindig képes rettenetes ruhákat magára szedni. Bradről az is kiderült, hogy ékszertervezőként is dolgozik, ami úgy kezdődött, hogy feleségéhez méltó szép darabokat akart csináltatni, aztán egyre jobban belefolyt a tervezésbe, és végül saját ékszerkollekciót dobott piacra. Nagyjából ennyi, ami miatt nem aludtam el olvasás közben. Régebben már magamévá tettem egy Brad Pitt életrajzot, ami azért ennél egy kicsit tartalmasabb volt, bár az sem tűnt igazán színvonalas írásnak. Nagyon ritkán olvasok ilyen könyveket, most viszont, a jelenlegi lelki állapotomban lekötött. S tudom, hogy vannak ennek a műfajnak értékesebb darabjai is.
