Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Beikszeltem a beikszelni valót. Amit az eszem, a szívem, a lelkem diktált. Előtte és utána akkora sétát tettünk a kerületben, mint még szinte soha. Felfedeztünk új helyeket, apró parkokat, szép házakat, hangulatos utcákat. Nagy szerencse, hogy a II. kerületben lakhatok. Élvezem az előnyeit, de még annyi mindent lehetne javítani rajta... (Olvas esetleg állatvédő? Kukkantsa meg a Millenáris Park aranyhalait. Meg fognak halni, szerencsétlenek.) Ajándék ez nekem, és közben valamelyest a véletlen műve is, hiszen anyagi helyzetem, helyzetünk alapján valahol a Ferencváros közepes színvonalú részein kellene élnünk. Talán nem is szerencse, hanem ügyesek vagyunk. Séta közben azon agyaltam, hogy bár akkor is ennyit keresnék, ha egy rosszabb helyen laknék, de valahogy itt több a választási lehetőség a pénz igényes elköltésére. Arra gondolok, hogy azokban a kerületekben, ahol a hozzám hasonló anyagi körülmények között élők vannak többségben, és ahol a lakók nem engedhetnek meg maguknak egy jobb étteremben egy vacsorát stb., ott más minőségű szolgáltatások működnek. Itt viszont olyan szolgáltatások közül választhatok, amelyektől a tehetősebb emberek miatt eleve magasabb színvonal várható el. Remélem, nem vagyok félreérthető. Szeretek itt lakni, na.