Dris családjával töltöttük a nap nagy részét: anyós, após, nagymamák, nagynéni, nagybácsi, unokaöcs. Kaja, pia, dínom-dánom. Húsvét helyett nagymama-szülinapnak neveztük, mert az egyik nagyi most 75 éves. Kapott egy aranygyűrűt zöld kővel, ami állítólag régi nagy vágya volt, valamint egy nagy tortát tűzijátékkal a tetején, meg minden. Olyan édi volt... Dugdostuk előle az ajándékokat, meg úgy eleve, hogy meglepire készülünk. Amikor Dris bejött az ajtón a szikrát szóró tortával, a nagymama csak beszélgetett, meg sem fordult a fejében, hogy őt ünnepeljük. Aztán amikor rájött, csak sírt, sírt. Azt mondta, 75 éves, de ez az első születésnapi tortája. Milyen más világban élhet, szegényke.
Az egész vendégségben ez volt az egyetlen jó, a nagymama felköszöntése. Amúgy viszont csupa feszengés és képmutatás. 5x szóltam rosszat, csak azért, mert nem tudok folyamatosan hazugságban gondolkodni. Ebben a társaságban szinte meg sem lehet szólalni, mert biztos, hogy valami olyat árulok el egy ártatlannak tűnő kérdéssel is, amit valaki nem tudott. A nagymama előtt titok, hogy a 22 éves unokája dohányzik, a szülei meg azt nem tudják, hogy múlt héten Budapestre autózott, aztán nem szabad azt mondani, hogy nem szeretem a rétest, mert azon a család rétest hozó fele sértődik meg, ha meg nem kérek bort, azon a bort ajándékozó rokonok duzzognak. Az alkoholfüggőként számontartott nagymamának, tudtán kívül alkoholmentes sört töltenek, de amikor jelzem, hogy én is azt szeretnék inni, én csak az alkoholtartalmúból kapok. A rokonság egyik része minden második mondatában büszkén közli, hogy 16 éve tagja az X pártnak, ám akármilyen téma jön szóba, ők annak a pártnak a nézeteivel gyökeresen ellentétes véleményt képviselnek. Uhh, nagyon fárasztó ez az egész.