Eszméletlen sok mindent kellene leírnom, hogy nyoma maradjon, dokumentálódjon, de annyira nehéz. Hihetetlen dolgok történnek velem. Az Ex-hatás felkap, megpörget, aztán finoman visszahelyez a talpamra és pihenni hagy. Nem ismerek magamra, olyanokat művelek. Hogy lehet 5 nap alatt ennyire felszabadítani valakit? S miért nem jött ez ki belőlem már korábban? Hajnalig tartó beszélgetések, séták, összebújások, lepedőgyűrések. Ebből mi lesz?
Igen, Dris is olvassa. Ma felhívtam, hogy túlórázom, nem tudok masszázsra menni, feküdjön fel helyettem az asztalra. S ha már beszéltünk, később le is ültünk egymással szembe egy kávézó teraszán. Furcsa érzés volt, mert nem volt semmilyen érzés sem. Nem sírtunk, nem doboltunk idegesen a lábunkkal. Aztán kiderült, minden úgy jó most, ahogy van. Ő is tanul belőle, én is. Ő is szokja, én már meg is..., talán. Azt szeretné, legyen nekem jó, mert csak úgy látja értelmét a történteknek. Igaza van. S érzem, őszintén mondja.
(Rendezkedtem a blográdiómban, került bele Mester Tamás.)