Amikor Sandy nagy lelkesen közölte, hogy ismer olyan férfit, amilyen szerintem nem is létezik, meglehetősen hitetlen voltam, s mivel a személyt egy közös kollegánkban jelölte meg, s már kezdte is a szervezkedést, megijedtem. Egyrészt nem éreztem felkészültnek magam újabb férfiak megismerésére, másrészt tartottam tőle, hogy egy cégnél dolgozunk, s kudarc esetén kínos szituációk állhatnak elő. A találkozóra, amit semmiképpen sem randinak, csak két felnőtt ember beszélgetésének tekintettünk, tegnap került sor. Hát, mit mondjak, kellemesen csalódtam, nem csak a srácban, de Sandy is jól gondolta, amit gondolt. Ugyanis meglehetősen sok bennünk a közös, s ráadásul rögtön egy nyelvet beszéltünk, nem kellett azon agyalni, hogyan értheti, amit mondott. Élveztük egymás humorát és témáit, s végül 6 teljes órán keresztül tartott a szigorúan csak beszélgetés. Nehéz egy alkalom után bármit is mondani, s nem tudom, ő milyen érzésekkel kelt ma reggel, de szerintem egy barátság minimum kinézőben van.
