A tervezettnél kicsit hamarabb indulunk, mert a vonatok menetrendje elég béna... vagy hajnalban érünk oda, és miénk a nap, vagy késő este, s akkor elúszott az egész. Úgyhogy még holnap este útnak indunk. Nem is tudom, mondtam már, hogy Drissel megyek? Még annak idején, együtt fizettük be, együtt terveztük el, s mindkettőnk számára olyan fontos ez a koncert, hogy nem éreztük, le kellene mondanunk az utat. Amúgy is tök jóban vagyunk. Most lesz majdnem 6 napunk együtt, egy idegen városban. A szállást direkt úgy foglaltam, hogy az ágyak külön legyenek, bár ez csak formalitás, mert egy ágyban sem történne semmi.
Az indulás előtti napokban előkotortam a Georgie-összest, hogy képben legyek. Ilyet még nem is csináltam, hogy kronológia szerint végighallgassam az egészet. Egészen megérint, a '80-as évek közepi Faith a gyerekkoromat idézi, de GM-nek is egy egészen kiforratlan korszaka még, pedig zeneileg annyira csúcs... Az első szólóalbumán szereplő Father Figure számomra a legjobb száma. Aztán haladok az oszlop mögül cinkosan kikacsintó Georgie felé (Outside), s a pasi személyisége már egyre inkább egységet alkot a zenéjével. Mára egy hihetetlen elegáns, összeszedett, tudatos és letisztult kép él bennem róla... igen, a botrányaival együtt.