Vettem egy mobilt. Ugyan az előző még él, három éves, és semmi baja, de tartok tőle, hogy egyik napról a másikra fog elfáradni. Tehát ez a vásárlás csak látszólag felesleges költekezés, valójában prevenció. A baj az, hogy több hónapnyi nézelődés után is nagyon nehezen választottam. Értsd: az 1-80.000 Ft-ig terjedő kategóriában egyetlen olyan sincs, ami tetszene. Nyitogatós, tologatós eleve nem haver. Funkcióját tekintve nekem a teljesen alap készülék is megfelel, fényképezni, internetezni, életet menedzselni nem a telefonommal szoktam. Ugyanakkor fontos, s ezt most igazán megtapasztaltam, hogy küllemében milyen. Nem szeretek felesleges tárgyakat halmozni, nem is veszem magam körbe kacatokkal, de ha egyszer valamit mégis bevonok a környezetembe, az legyek "én". Legyen "antibébis", ju nó... Ez az, ami most esélytelen volt. No, de végül választottam, jobb híján. (Kamerás, életmenedzselős, mp3 lejátszósat - én, lökött tyúk.) Kifizettem, hazavittem, és letettem egy sarokba, úgy, ahogy van, dobozostul. Nem örülök neki igazán, nincs meg az alap izgalom, ami új cuccok megszerzésekor pörgetni szokta az embert. Nem érzem magaménak. Tudom, érdekes problémáim vannak. Tudom, Afrikában éheznek. De akkor is csoffadt a mobilkínálat.
