Tegnap este a Kálvin Center tetején voltunk, Nagy Gergely: Angst című könyvének bemutató partiján. Szerettem volna szépeket írni róla, mert Nagy Gergelyt kedvelem, s drukkolok neki mindig, akármibe is kezd.* Majdnem minden meg is volt a jó hangulathoz. Először is frik, aztán az épületből elénk táruló panoráma, a belső tér berendezése, s az a fajta pezsgés és jó értelembe vett kulturális élet, ami egy ideje hiányzik már nekem. S mégsem lett ez az este felhőtlen. Nekem a szervezéssel semmi bajom, viszont azzal a kb. 100 emberrel igen, akik eljönnek egy könyvbemutatóra, hogy egymást túlüvöltve dumáljanak a felolvasás vagy a műről való beszélgetés alatt, s akik képesek rágyújtani egy fedett helyen, a tömeg közepén. Szegény Nagy Gergely a saját hangját alig hallotta, pedig mikrofonja is volt. Igaz, ami igaz, nem egy harsány, erőszakos arc... Mondanám, hogy nem kell boldog-boldogtalant odacsődíteni internetes reklám alapján, de akkor mi sem lettünk volna ott. Egyébként én ezért támogatom a jelképes árú belépőjegyet (nem ide), s az alacsony árú kaját-piát. Szűri a népet.
Az est egyébként néhány új ismerettel gazdagított. Ez egyrészt az Eat Me zenekar, amelyben Nagy Gergely basszul, s jelenleg Kozma Orsi énekel, bár engem már nagyon felcsigázott a weboldal, kíváncsi lennék egy Czerovszky Heni-féle változatra is. Másrészt maga a könyv, amely nagyon felkeltette érdeklődésemet. Valószínűleg meg is veszem a napokban. A beszélgetés alapján érdekes lehet, s azt hiszem, különösen nekem szól. Nekem, aki annyira utáltam, majd hirtelen rájöttem, imádom Budapestet. Ha elolvastam az Angst-ot, folyt. köv.

* Nagy Gergely elszerénykedik a háttérbe, mintha ez lenne a hivatása. Holott ugyanolyan multitálentum, mint a színpadon sok-sok éve előtte figurázó, sokkal ismertebb arc, Novák Péter. Nagy Gergely, színházi dramaturg, író, a HVG kulturális rovatának szerkesztője, sok más lapban újságíró, kulturális műsorok gyakori szereplője vagy akár vezetője, a Kimnowak basszusgitárosa, az Eat Me zenekar tagja. A negyedik X felé haladva is kölyökarcú, törékeny alkatú srác, aki, ha úgy látja szükségét, mégiscsak kinyitja a száját, kibújik a kulisszák mögül, pl. ő indította el néhány évvel ezelőtt a Pannon Rádió elleni zenészbojkottot.