A legnagyobb élményeket nem lehet előre tervezni. S oké, most tényleg kaptam valamit vissza abból, amit én adok. Egy férfi ismerősöm felhívott, hol vagyok, állj, ne mozduljak, mindjárt ott lesz. Meg is érkezett, oldalán egy helyes, törékeny testalkatú fiúval. Szeretné bemutatni: a kedvese. Azt mondta, nem tudja, tudtam-e róla (amióta először megláttam, biztos voltam benne), de tartozott már ezzel. Meghatódtam, tényleg. Szép gesztus, bátor, tiszteletet ébresztő, és hízelgő. Ezekért a pillanatokért érdemes... Köszönöm. Ja, és nagyon aranyosak együtt. (Remélem, sikerült úgy megfogalmaznom a postot, hogy ne okozzak kellemetlenséget neki.)