A nap problémája épp az, hogy jól érzem magam. S nem merem. Félek.
Szerintem nagyon jól működünk együtt. Besüt a nap, én főzök, ő tanul. A szobában meleg van, a Garfield-os alsónadrághoz csak szemüveget visel, s ráncolja a homlokát, ahogy a képletek fölé hajol - okosnak látszik és jól áll neki. Minden óra húszkor "igényelhetek" egy csókot, a 16:20-ast sajnos elszalasztottam, most várhatok újabb 60 percet. :)
Kiegyensúlyoz, ha csak egy légtérben vagyok vele. Jó ez így most, épp csak annyiban különbözik a szakítás előtti állapottól, amennyire kell. Ha tudom, hogy jönni fog, én még mindig összerezdülök minden kulcscsörgésre, pedig már több mint egy hete nincs is kulcsa. De hazudnék, ha azt mondanám, minden a régi. Ott az a kis bibi: megbántott, megijesztett.