Olyanra vetemedtem, hogy PUF. Hat éve nem jártam koncertjükön, s nem hallottam a dalokat. A ZP mondjuk nem a legjobb hely koncertélvezeti szempontból, siralmas a hangosítás és "érdekes" a közönség. De oké, legyen, egyszer élünk. Magammal ráncigáltam Ex-et, akivel valami csoda folytán tudunk normálisan kommunikálni már vagy két hónapja, a korábbi folyamatos hajtépéssel szemben. Annak idején, még a kilencvenes években, együtt éltük meg a PUF-korszakot, na nem a kult időszakukban, hanem kicsit utána. Na igen, furcsa belegondolni, hogy ez a közel 25 éve amatőr zenekar egykor megtöltötte a Budapest Sportcsarnokot.
Úgy kezdődött, hogy "kik ezek az emberek a színpadon?", amire Ex bűbájos mosollyal megjegyezte, bizony én sem úgy nézek már ki, mint megismerkedésünk hajnalán, friss érettségivel a hónom alatt. Kedves tőle, hogy szól. :)
Döbbenet, hogy míg a Bonanza számok szövegére nagyon is jól emlékszem, a PUF-ot mintha kiradírozták volna a fejemből. Derengett, hogy voltak ilyen számok, igen, de a szövegből csak foszlányok ugrottak be. Pedig milyen jó kis szövegek. Mondjuk az megnyugtatott, hogy Lecsó sem tudja, pedig ő írta, s több, mint húsz éve énekli őket. Ami pedig álmomból felébresztve is menne, azt bezzeg kihagyták a műsorból:

"Nagyon szép, a haja lobog
Végigtáncol az utcákon.
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg
Keményen, ritmusra lépkedett
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem." ...