Anyukám sokadszor kezdi el, amikor Drisre terelődik a szó, hogy nem akar vörös, szeplős unokákat. Mélységesen fel vagyok háborodva a hozzáállásán, több okból is. Öcsémnek panaszoltam a minap, hogy már megint előhozakodott anyu ezzel a hülyeséggel, s előre utálja a meg sem fogant unokáit egy ilyen külsőség miatt, ráadásul stresszel azzal, hogy az én gyerekem nem lesz elég jó neki. Pedig milyen édesek is tudnak lenni a vörös gyerekek. Erről dühöngtem a tesómnak, de ő elkezdett hangosan nevetni. Nem értettem, mi olyan vicces. Erre azt mondta, az ő barátnője is vörös és szeplős eredetileg (most éppen szőke). Úgyhogy, ha anyunak szerencséje van, lesz 4-5 vörös, szeplős unokája. (hehe)
A két oldalbordát tegnap mutattuk be egymásnak, egy pesto-s tésztás, lekváros pancake-es, színesmécseses, lakáshelyzetet megoldani próbálós, fél egyig nevetős estén.