
Én pár éve részt vettem, talán az első ilyenen, megindító volt a fagyhalált halt hajléktalanokról való megemlékezés, ahol önkéntesek pár percig mozdulatlanul feküdtek a földön, egy-egy nejlonnal letakarva. Megdöbbentő élmény maradt, még úgy is, hogy a virrasztáson nem maradtam ott.
Hajléktalanok mindenhol vannak, helyzetük tökéletes megoldása valószínűleg lehetetlen, azonban hiszek benne, hogy a jelenlegi helyzeten nagyon sokat lehetne javítani. Hogy hogyan, arról megoszlanak a vélemények. Az Utca Embere Egyesület harcol a lakhatásért való jog elismeréséért. Mások azt mondják, menjen dolgozni a csöves, van munka, csak a lusták nem tesznek semmit sorsuk javításáért. Az egyik oldal úgy véli, nem azért dolgozik, hogy a pénzéből másoknak is adjon, a másik oldal szerint nem szabadna luxusautókkal járni és olimpia szervezéséről álmodozni, amíg sokan kapualjakban élnek és megfagynak télen. Ezek szélsőségek, de a kérdés kérdés marad: Felelősek vagyunk egymásért? Vagy nem? Erről a témáról sokat lehet, és érdemes is beszélni. Aztán ha megszületik valami konszenzushoz hasonló, akkor jó lenne cselekedni is.