- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Szolidaritás Éjszakája

2007. november 16. - Antibaby
Az Utca Embere Egyesület negyedik alkalommal rendezi meg a Szolidaritás Éjszakáját. A budapesti Nyugati téri aluljáróban ma délután 16 órakor kezdődik a rendezvény. A tervezett program: hajléktalan művészek előadása, étel- és ruhaosztás, majd virrasztás. A rendezvényhez Tatabányán, Győrött, Miskolcon és Kecskeméten is lehet csatlakozni. (Szegeden és Debrecenben tegnap tartottak hasonló megemlékezést.) A vidéki programok linkjeit itt lehet elérni. Ki lehet próbálni, milyen egyetlen novemberi éjszakát egy aluljáróban tölteni, vagy milyen kartondobozon feküdni.
Én pár éve részt vettem, talán az első ilyenen, megindító volt a fagyhalált halt hajléktalanokról való megemlékezés, ahol önkéntesek pár percig mozdulatlanul feküdtek a földön, egy-egy nejlonnal letakarva. Megdöbbentő élmény maradt, még úgy is, hogy a virrasztáson nem maradtam ott.
Hajléktalanok mindenhol vannak, helyzetük tökéletes megoldása valószínűleg lehetetlen, azonban hiszek benne, hogy a jelenlegi helyzeten nagyon sokat lehetne javítani. Hogy hogyan, arról megoszlanak a vélemények. Az Utca Embere Egyesület harcol a lakhatásért való jog elismeréséért. Mások azt mondják, menjen dolgozni a csöves, van munka, csak a lusták nem tesznek semmit sorsuk javításáért. Az egyik oldal úgy véli, nem azért dolgozik, hogy a pénzéből másoknak is adjon, a másik oldal szerint nem szabadna luxusautókkal járni és olimpia szervezéséről álmodozni, amíg sokan kapualjakban élnek és megfagynak télen. Ezek szélsőségek, de a kérdés kérdés marad: Felelősek vagyunk egymásért? Vagy nem? Erről a témáról sokat lehet, és érdemes is beszélni. Aztán ha megszületik valami konszenzushoz hasonló, akkor jó lenne cselekedni is.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr626822431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

72833 2007.11.16. 13:21:57

én azt gondolom, a hajléktalanok közt nagyon kevés az olyan, aki teljesen önhibáján kívül került oda, ennek ellenére persze valahol sajnálom őket, hiszen talán lehetett volna másképp is. sajnos akik azzal keménykednek, hogy miért nem mennek el dolgozni, elfelejtik, hogy állandó lakcím nélkül elég nehéz legális munkahelyet találni, főleg olyat, ahol tudna annyit keresni, hogy bérelhessen akárcsak egy kicsike lakást is. (arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek általában túlvannak a 40-en, 50-en, amelyik korban otthon még megfelelő háttérrel is nehéz újra munkát találni) A legtöbbjükkel viszont az a baj, hogy vagy beletörődött a sorsába, vagy lusta/makacs etc. ahhoz, hogy változtatni akarjon, inkább iszik, és így még kilátástalanabbá válik a helyzete. Aki pedig nem akar változtatni igazán, vagy azt várja, majd mások megoldják helyette, azt hiába szeretné bárki is segíteni. Nincs egyetlen megoldás, mert mindenki számára más lehet a megoldás. De, amióta a világ a világ, voltak luxusautósok, és kapualjban lakók is, ez nem is fog változni, max az arányokért tehetünk valamit.

39492 2007.11.16. 13:43:02

/emlékszem régen mindig több kommentet szerettél volna, mostanában meg már áramlanak tömegben. én meg alig írok ide - csak eszembe jutott./

2582 2007.11.16. 13:55:58

Igen, így volt. :) Az "ideírásaid" meg hiányoznak.

Dweyra 2007.11.16. 16:24:37

Az egyén felelőssége mellett persze rögtön felmerül a "hivatal" felelőssége is: például, ha jól tudom, messze nincs annyi hely a hajléktalanszállókon, mint amennyi kellene, a hajléktalanokat gondozó nonprofit szervezetek pedig gondolom, a többi nonprofittal együtt alig kapnak támogatást. Eközben az illetékesek meg fogják a fejüket, hogy hát jaj, rontják a városképet az aluljárókban lakók. Ez utóbbi igaz is, de hát hová menjenek, ha nincs szálló? És ha szükség volna rá, miért nincs? (Álnaiv kérdés...)

39397 2007.11.16. 17:41:18

Igazából nem is értem, hogy lehet egy normál életből eljutni az utcáig. Nem pénzügyileg - emberileg. Azt el tudom képzelni, hogy elveszítem a munkám, hogy nincs pénzem, nem tudok fizetni semmiféle lakást - de azt nem tudom elképzelni, hogy a társas kapcsolataim annyira leépüljenek, hogy senki se maradjon, aki egy ágynyi helyet adjon. És nem tudom elképzelni, hogy fordított helyzetben ne fogadjam be a baráti körből azt, aki bajba kerülne. Vajon ezeknek az embereknek hova tűnt ez a "védőháló"? Ezt nem értem.

83444 2007.11.17. 00:54:21

ujlakas, ezen gondolkodom mondhatni évek óta. és nagyon jó volt most a saját gondolataimat/aggodalmaimat visszaolvasni. egyébiránt vállalom, hogy soha nem adok pénzt a hajléktalanoknak, sőt máshogy sem próbálom őket segíteni. ne kérdezzétek miért, nem tudom. talán azért, mert mindig is aszerint éltem, hogy magamnak oldjam meg a problémáimat, legyenek bármekkorák.

picaflor 2007.11.18. 09:08:39

Ket legdurvabb elmenyem a temaval kapcsolatban: egyszer lattam egy musorban, hogy sok hajlektalan nem akar a szallokba menni, mert ott kiraboljak (egymast!). a masik, amikor "Nyugaton" lattam, hogy ugyanennyien vannak az utcan, pedig ott van eleg szallo, ahol ehetnek, furodhetnek, uj ruhat kaphatnak, stb., csak ott feltetel, hogy ne igyon, ne drogozzon az illeto... Talan olyanok is akadnak, akik "vallaljak" a zord korulmenyeket a "teljes" szabad(os)sagert...?

kovirozsa 2007.11.30. 02:40:54

"Igazából nem is értem, hogy lehet egy normál életből eljutni az utcáig." a hajléktalanok 80%-a férfi, és vagy 60%-uk családi okból veszítette el a lakását. http://www.menhely.hu/ ugye a férfiak, különösen 40 felettiek, arra vannak szocializálva, hogy a problémáikat maguk oldják meg, ne kérjenek segítséget.
süti beállítások módosítása