Végre elmentem jógázni. Illetve a "végre" nem pontos, mert eredetileg a pilates érdekelt volna, de tavasz óta várok, hogy összejöjjön du. 5 órai kezdésre pár ember. Eddig egyedül vagyok. Jóga viszont van dögivel, úgyhogy elmentem, és milyen jól tettem. Egyszeriben rájöttem, miért nem mozogtam én már egy ideje. Belekezdtem az elmúlt években több dologba, folyamatosan furdalt a lelkiismeret, hogy nem sportolok kitartóan, csak belekapok ebbe-abba. Már majdnem elhittem, egy lusta disznó vagyok, pedig csak nem volt csábító a választék. Hiába meséltek a sport felszabadító érzéséről futók vagy barlangászok, nem találtam a nekem való mozgásformát és nem éreztem, amit kellett volna. Vagy legalábbis elég régóta nem. A mai jóga viszont nagyon bejött. Büszke is vagyok magamra, mert csak egy-két gyakorlat okozott a nehézséget, a többit elsőre meg tudtam csinálni, többször meg is dicsértek. Most teljesen felszabadult vagyok, vidám, kipihent és feszesnek érzem a testem. A hely minden szempontból megfelelő: közel van a munkahelyemhez és az otthonomhoz is, mindenki kedves, kellemes energiák vesznek körül, és az óra díja sem megterhelő.
Hazaérve megtisztítottam egy nyers sárgarépát, és feltett lábakkal átengedtem magam az élvezetének. (Orálisan.) Hhmmm. Próbálok nem gondolni rá, hogy holnap reggel majd moccanni sem bírok. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy a heti egy alkalom kevés lesz.