Harmadik napja költözködünk, mára kiürült a régi otthonunk, és megtelt az új. Egyelőre főleg dobozokkal. Ma már ott alszunk, ahol az ágyunk van, azaz felavatjuk az új kéglit. A tegnap estét még végignosztalgiáztuk, nem akartunk elaludni, egymás után jöttek a sztorik, mi és hogy történt azok között a falak között. Néhány hónapot persze átugrottunk, azokat fejben tettem hozzá.
Kellemes kis búcsú volt a lakástól.

Amúgy pedig mindenki előtt le a kalappal, aki harmadik napja rendületlenül segít, cipekedik, szervez, rohangál, takarít, fúr és farag. Nagyon köszönöm nekik, anyósomnak, apósomnak és az öcsémnek. Kicsit bánt, hogy valaki hiányzik... bár nem lep meg.