Eltelt majd' egy hét, beszedtem a gyógyszereket, vödörszámra ittam a hársteát, merőkanállal ettem a mézet, de még mindig fulladás határára kerülök egy-egy köhögőrohamtól. Hirtelen tör rám, de a legrosszabbak az éjszakák és a reggelek. Úgy 3 éjjel telt el azzal, hogy hajnali 2-ig, 3-ig folyamatosan köhögtem, úgyhogy nem csak én, de Dris sem tudott aludni. Először bevetettük a sok éves allergiájából levont jó kis tapasztalatait: párnákból csinált nekem egy olyan jó kis kuckót, ahol ülés és fekvés közötti pozícióban pont úgy áll a tüdőm, vagy a torkom, vagy a nemtudommim, hogy nem köhögök. Nagyon klassz volt, tényleg szinte azonnal (úgy másfél óra alatt) sikerült álomba szenderülni, de azóta úgy be van állva a nyakam, hogy alig tudom elfordítani a fejem.
Igen, én is nevetek rajta.
Aztán nevettünk tegnap este is, amikor az alvás előtti kínlódást próbáltuk oldani azon poénkodva, hogy biztos a vízerek, meg a feng-shui, mert lábbal az ajtó felé feküdni betegséget jelent, úgy csak a hullák, blablabla... aztán gondoltam egyet, próbáljuk ki, fej és láb helycsere... hát nem bejött!? Néhány köhintés, és már aludtunk is, mint a bunda, reggelig. A végén még kénytelen leszek hinni ezekben.
Szeretnék már más témákról is írni, de itt, a korlátozottan tévés és internetes lakásban, betegen, nem történik túl sok érdekes.