Elárulom, hogy közel két évtizede őrzök egy sztorit egy egyszer volt sztárról, aki azóta celebbé alacsonyodott. Válságos napokon rá gondolok, és eszembe jut, hogy ha majd nem lesz mit ennem, vagy nem tudom befizetni a villanyszámlát, hopsza, eladom a bulvárlapoknak a húsz (pontosabban 19) évvel ezelőtti találkozásunk történetét, "titkos" görénykedéseit, és majd dől a lé. Meg is érdemelné, bizony, akárhogy is.
Erre nem beleköp a volt felesége a levesembe? Majdnem elkotyogja a lapoknak, ami az én utolsó, féltve őrzött ütőkártyám. Csak hogy képzavarral éljek.
Találgatni persze lehet, de nem árulok el semmit.
