Ma alfában/hipnóban/tudatalatt kiástam egy mobiltelefon hátlapjával egy ezüst színű, nyálkás, bagett formájú, gusztustalan, tetszhalott lényt egy kiszáradt patakmeder földje alól, és rohantam vele, hogy vízbe tegyem és megmentsem a nem tudom, mitől. Amikor visszatértem a valóságba, a pszichológusom boldog mosollyal közölte, hogy most nagyon fontos dolgot csináltunk. Azóta csak pislogok.
Félkómában utaztam haza (, ilyenkor szoktam összefutni Bahhával). Alig bírtam egyszerű angol mondatokkal kinyögni néhány külföldinek a Deákon, hogy mind a két villamos Budára visz.
Drisnek tutira az lesz az első poénja, hogy: Konstantinápoly.