Nem lesz sok összefüggés, apró dolgok csupán, hangulatventillálás:

Tegnap felpróbáltattak velem egy Hello Kitty-s frotír felsőt a H&M-ben, nyilvánosan, t'án még a biztonsági kamera is felvette. Mert pont olyan méret vagyok, mint akinek a meglepetés lesz. Életem leggyorsabb ruhapróbája volt, és közben azt sziszegtem az öcsémnek: erre csak te tudsz rávenni, senki más kedvéért nem tenném meg!

Én már napok óta szabin, de egymást érik a baráti találkozóim. Nekem, akinek papíron nincsenek is barátai. Lehet, hogy mégis vannak? Dris még 24-én is melóban. Minden reggel 9-kor úgy megy el, hogy csak benéz az irodába, tűzoltás jelleggel, aztán jön is. A legkorábbi hazaérkezésének időpontja eddig este 8 óra volt. Minden este elhangzik, hogy majd holnap megbeszéljük, mit veszünk a szülőknek.

Karácsonykor meg előtte sem vagyok hajlandó stresszelni, akárhogy is állnak a dolgok. Megtanultam gyerekkoromban, hogy ha túl sok mindent szeretne az ember, elég valószínű, hogy nem készül el vele, és akkor jön a csalódottság, az idegesség és kész a családi botrány. Ha meg eleve nem tervez sokat, csak békességet és szeretetet, akkor az meg is lesz.

Sokan furán néznek, hogy mi nem készülünk 8 fogásos vacsorával és 10 fajta sütivel az ünnepekre. Az ok annyi, hogy semmivel sem vagyunk éhesebbek ilyenkor, mint az év többi napján. Hallok legendákat nagy ünnepi kajálásokról, napok alatt felkapkodott kilókról, de esküszöm, ha itt lenne a sok süti meg kaja, nem ennénk többet, s a nagy része előbb-utóbb tönkremenne. Ha visszagondolok, gyerekkoromban sem volt szokás a terülj-terülj asztalkám, de azzal a 3 fogással, amit anyu főzött, meg a gyümölcskosárral sosem volt hiányérzetem.

A fa már az erkélyen várja jelenését, a lakás viszont még rumlis. Nincsenek meg a környezetbarát csomagolóanyagok sem, és nem is tudom, mikor és honnan szerzem majd be őket. Egyelőre arra sem volt időm, hogy az ajándékbónokat megcsináljam, pedig megvettem hozzájuk minden kelléket.

Ha minden igaz, idén nem lesz nagy családi összejövetel. A nagy család nálunk 7, azaz mostmár 8 főből áll, plusz mindenkinek a párja, akik véletlenül sosem szoktak ráérni eljönni... megértem őket. Évek óta képmutatás és kínos csend az egész, és mivel az egyik rokon időközben nagyon nemszeretem figurává vált sokunk számára, végülis idén máshogy szerveztük. Lesz külön a kis családi karácsony, anyuval, tesómmal és Drissel, a nagy család hozzánk közelebb álló tagjaival meg beültünk múlt vasárnap egy étterembe ebédelni, beszélgetni és kisbabát taperolni. Jól sikerült.

Hát így.

Ja, és ma 9 éve, hogy egy vörös, szeplős, vékony fiú és egy akkor épp szőkére melírozott hajú, bakancsos, tarisznyás lány megismerkedett egymással. Nagyon rég volt, de mintha csak tegnap lett volna.