Játsz/ma

A Játsz/ma egyetlen hibája a szememben, hogy aki a figyelmembe ajánlotta, elmesélte az egész történetet - mint utóbb kiderült - a legvégéig. Így egy fokkal kevésbé tudtam izgulni, mint ahogy lehetett volna, de azért így is elkapott.
Ez az a fajta thriller, aminek még némi mondanivalója is akad, és nem is a legelcsépeltebb filmes sablonokkal apellál. Jóformán az egész film Douglas-é, mindenki más nagyon mellékszereplő hozzá képest. Még Sean Penn is, aki nagy kedvencem. Michael Douglas-t viszont csak mostanában kezdem megkedvelni, jó színésznek és még jó kisugárzású férfinek is látni. Eddig nem szimpatizáltam vele sehogy sem, és a karakterek, akiket játszott, azok sem hatottak meg túlságosan. Ez az időszakom a Játsz/mával valószínűleg lezárult, kíváncsi lettem rá, mint színészre.
David Fincher filmjeit meg általában szeretem, úgyhogy nem meglepő, hogy ez is tetszett.
Csak a magyar címadást (a per jellel) érteném...
(Pontokkal: 9/10)

Szívritmus

Furák ezek a filmek, amiket pár százasért szerválunk a Corában, már a borítójuk is más, aztán valahogy olyan tévéjátékos hatást keltenek, nehezen merülök bele a hangulatukba, de végül mindig olyan nyomot hagynak bennem, amilyet az agyonmarketingelt, díjesővel fényezett alkotások csak ritkán.
A Szívritmus című német-török (micsoda párosítás) romantikus dráma is ilyen. A "romantikus" címke itt elsősorban nem szerelmi szálat takar, bár van benne az is, de szerintem mellékes, mert eleve romantikus maga az alaphelyzet és a főhős személyisége, ahogy őrangyalként próbál megmenteni mindenkit és a lelke szakad bele, hogy - érthető okokból - nem mindig sikerül. Ez egy szép történet arról, hogy a gyerekkori traumákat mindenki máshogy dolgozza fel. Van, aki egy életre elveszti a talajt a lába alól, de van olyan is, aki épp ezért próbálja minél jobbá tenni a világot, legalábbis azt a részét, ami még menthető. Mivel nem ritka, hogy a német színészek közé szőke, kék szemű, angyalarcú srác kerül, nehéz eldönteni, hogy csak véletlen egybeesés, hogy a főszerepet, azaz Crash-t is egy ilyen fiú játsza (engem egyébként Varnus Xavérra emlékeztetett), vagy hatásvadászat és szájbarágás.
Nekem tetszett, ötletes, hatásos a zenéje, befogadható a mondanivalója, és kellemesen európai, bemutatva, hogy azért tőlünk Nyugatra sem minden fenékig tejfel.
(Számokkal értékelve: 7/10)