Hihetetlen, hogy egy kis napsütésnek és egy csipettel több odafigyelésnek milyen lélekgyógyító hatása tud lenni. Egyre jobban vagyok. Ráadásul azt hiszem, mondhatom, hogy elkezdtem futni. Kétszer voltam már, azt hiszem, az már "szokás" kezdetének tekinthető. Én, aki mindig utáltam ezt a sportot, most nekilódultam. Annyira nem vagyok fitt mostanában, hogy az szánalmas, pillanatok alatt kidöglök, ráadásul reggelre a hátam is megfájdult, de ez nem ok arra, hogy ne toljam. Fejlődni szeretnék, összekapni magam.

Találtam egy flashmob videót Anna Facebook oldalán, ami vidámmá tette a reggelemet. Katt ide!