Jó egy hétre megfeledkeztem a blogomról, annyira belemerültem egy összeesküvés-elmélet cikkeibe és videóiba. Csak nyílt egyikből a másik, teltek a napok, a szabadidőm meg amúgy sem volt sok... jól elrepült a hét.

A hangulatom ingadozó. Vannak dolgok, amiket kilátástalannak látok, pedig valószínűleg nem is azok. És van, hogy egy-egy napra már egészen jó a hangulatom. Azt viszont nem állíthatom, hogy egyenesben vagyok és újra kiegyensúlyozottnak érzem magam. Még nem, de talán majd hamarosan.

Az Erasure lesz a következő, aminek a budapesti koncertjén nem tudok ott lenni (11.18. Hajógyári Sziget). Igaz, egyszer, egy szám erejéig már láttam őket élőben és karnyújtásnyira, de azért megnéznék egy egész koncertet is.

Láttam egyébként a 127 órát, ami szerintem egy meglehetősen túlértékelt film (6/10). Valamint a Bombák földjént, ami viszont annak ellenére magával ragadott, hogy nem szeretem a háborús történeteket, és ez is az amerikaiakat emeli piedesztálra (7/10). Aztán a Szemekbe zárt titkokat, ami messze nem tökéletes alkotás (7/10), de érdekes lehet azoknak, akik szeretik a nem amerikai típusú történetvezetést, a váratlan fordulatokat, és valami mást szeretnének látni, mint amit eddig.