Nem emlékszem pontosan, de Lego, bringa és egyéb témák kapcsán már biztos említettem, hogy ha Dris valamibe belekezd, akkor azt nagyban csinálja. Semmi próbálkozás kicsiben, hanem durr, bele a közepébe. Ilyenkor minden szabadidőt és minden négyzetmétert beáldoz a cél érdekében. Időnként aggódom, amikor meglátom a legújabb szenvedélye kibontakozásának első jeleit, mert egy-egy ilyen általában azzal jár, hogy tele lesz szakirodalommal, majd később különböző "hozzávalókkal" a lakás.
Amikor először láttam a szemem sarkából, hogy biokertészetekről meg akvapóniáról szóló weboldalak vannak megnyitva a laptopján, még nem gyanakodtam. Másnap, amikor lefekvés előtt az ágyban én egy könyvet olvastam, ő meg vetőmagok kis tasakjának hátoldalát, az már furcsa volt. Harmadnap pedig a vállán egy 20 literes biovirágfölddel jött haza, mondván, akciós volt, nem lehetett ott hagyni. Akkor már éreztem, új hobbi a láthatáron, és innen már nincs visszaút.
Egy hét leforgása alatt megjelentek a lakásban: lambérialécek, faragasztó, szerszámos láda és egyre több zacskó vetőmag. Kezdtem rájönni, hogy ami itt készülődik, az nekem is tetszeni fog, úgyhogy vártam a folytatást.

Ma délután elmentem itthonról, Sziszamisza hívott ruhákat nézni. A vásárlás után még dumáltunk egy pár órát egy limonádé és egy saláta társaságában, aztán felhívtam Drist. Így vette fel a telefont: "Tessék, Ládagyár!"
Hazaérve pedig ez a látvány fogadott:

Holnapra veteményes lesz a nappalinkban, ez már fix. Már az állványt is kiválasztotta. Rukkola, madársaláta, hagyma, retek, paradicsom, eper, menta, bazsalikom, petrezselyem... esetleg fokhagyma és rozmaring, ha nem lesz túl erős szaguk.

Büszke vagyok ám rá... mármint Drisre, aranyos, ahogy bele tud merülni mindig az aktuális hobbijába.