- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Az álláskeresőkről

2012. november 20. - Antibaby

A körülöttem levő sok álláskeresőről ugrott be egy gondolat, amit le is írtam egy ismerősömnek, akivel többek közt a munkaerő-piaci helyzetről is szoktunk beszélgetni. Amint bepötyögtem neki az e-mailbe, úgy éreztem, ez a blogba kívánkozik. Hátha valakinek segít ötről a hatra lépni, vagy elindít egy más gondolatot a fejében, vagy esetleg párbeszédet tudunk kezdeni róla. Ki tudja?!

Belecsapok.

Én úgy látom, hogy mostanában nem az a lényeg az álláskeresés során, hogy kinek hány diplomája és hány nyelvvizsgája van. Persze a legtöbb helyen még mindig van elvárt végzettség és gyakorlat, de az is megfigyelhető, hogy egy fél raklapnyi bizonyítvánnyal is simán lehet 2 évig munkanélküli az ember, és nem is kell hozzá 50 éven felülinek lennie. Egyszerűen átalakult a munkaerő-piac, és csak kevesen vették észre. Sok helyen (nem mindenhol, de sokfelé) az érvényesül, aki jobban ismeri és tudja használni a marketing eszközöket, csak ebben az esetben nem egy pár cipő vagy hipermodern mobiltelefon, hanem saját maga eladására.

Úgy látom (és nem vagyok vele egyedül, úgyhogy nem élek abban a hitben, hogy feltaláltam a spanyol viaszt), hogy már nem az a lényeg, mit tudsz és miben van sok éves gyakorlatod. Ugyanis a dolgok, a szükséges tudás, a világ elvárásai olyan sebesen változnak, hogy ami tavaly még újdonságnak számított, mára már elcsépelt, jövőre meg már senkinek sem kell. Amit épp most nyomnak ki a tankönyvekben, lehet, hogy már el is avul, mire a tanulók kezébe kerül.

Ezért sok cég nem olyan munkaerőt keres, aki már sok mindent tud és tíz éves rutint szerzett abban, amit művel, hanem olyat, aki meggyőzi arról, hogy akármerre is változik a világ, bármi újat képes pikk-pakk elsajátítani. A korábbi beidegződéseket pedig egyetlen lendülettel elfelejteni.

Ez egyébként egy kicsit már nekem is új és lihegtető tempó. Kezdem érezni, hogy "én már ehhez öreg vagyok", miközben egyébként a belemet is kihajtom, és sokszor azon kapom magam, hogy esténként és hétvégente is dolgozom. De akkor is sok ez új trend már ahhoz, hogy bevegye a gyomrom.

Pedig, ha jobban belegondolok, örülnöm kellene ennek a tendenciának, hiszen én vagyok az, aki nem hittem a bizonyítvány hatalmában, az iskolákban, a "papírok" halmozásában. Sokkal inkább a való életben megszerzett tapasztalatban és tudásban. Ha 15 évvel ezelőtt álltak volna így hozzá a cégek az álláskeresőkhöz...

Szomorú hozadéka, hogy a középkorú vagy még idősebb korosztály ehhez általában már nem tud idomulni. Nem értik, miért nem kell az, amivel 30 évig gyárat vagy irodát tudtak működtetni. Azért egy kis szemléletváltással lehet ezen változtatni, mert azok, akik legalább megpróbálnak haladni a korral, sikeressé tudnak válni, de el tudom képzelni, mekkora lelki viaskodás és értékrendválság lehet ez egy középkorú ember számára. Kétségtelenül fárasztó üzem, egész embert kíván. Nem lehet délután négykor elejteni a tollat és közben biztonságban lenni és jól élni. Vagy csak egy nagyon szűk rétegnek sikerül. A többségnek vagy a filléreskedés és a kedvével ellentétes munka marad, vagy bizony el kell adnia a szabadidejét, "a lelkét".

Majdnem ideírtam a végére, hogy "modern kori rabszolgaság", de nem szeretnék dramatizálni.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr336825063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

81097 2012.11.21. 17:40:23

A poszt kábé egy mondatban: ez egy krwanagy lutri... és tényleg:// Én is melót keresek, ezért kattintottam a posztodra. Meg mert borzasztó kíváncsi voltam, hogy hogyan folytatódik az a poszt, ami már az elején beleborítja az embert egy "sok álláskereső" feliratú garabolyba, ugyanúgy, ahogy a munkaerőpiac teszi.

bizalmatlan bambi 2012.11.23. 06:39:38

Ez egy ördögi kör, mert ugye azt várják el, ahogy a posztod is írja, hogy legyen sok munkatapasztalatod, viszont nem tudsz szerezni ilyet, mert csak azokat veszik föl, akik " more experienced" profillal rendelkeznek! pont most voltam hétfőn interjún ( nálam az van, h van egy nettó 4 év munkatapasztalatom, de ez nem elég, mert hiába juniorabb poziciókat pályázok és mindenütt elmondom, hogy tanulni szeretnék ( és képes is vagyok) inkább azt veszik föl, aki mondjuk ugyanabból a pozícióból jön első blog posztként erről írok itt: http://bizalmatlanbambi.tumblr.com/ ( a blog még alakul, csak ki akartam írni magamból )

névtelen 2012.11.24. 09:11:55

A "hogyan adjuk el magunkat" szólam nekem azt mondja mostanában, h nem elég "munkát" keresni; hanem úgy kell odaállítani bárhová, h én, ennél a cégnél, ezt és ezt a feladatot tudnám hatékonyan elvégezni. Nekem nem aktuális (hiszem, haha), de kiborít h az ismerőseim ott tartanak h: "valami munka kéne" "tudod, valami irodai", ilyenhez basszus, nagyon csókosnak kellene ám lenni. A másik meg, a fiatalságkultusz: hogy hát mert friss tudás, rengeteg energia, roppant terhelhetőség - jah, huszonévesen még beveszi az ember, h "te még nem tudod, h mennek ezek a dolgok", "ezt most el kell viselni", "a karriered miatt" stb. Aztán tizenhuszonév munkaviszonnyal uezekre cinikusan vigyorog maximum, és ha kulturált, csak képzeletben int be, mert rég felismerte az inkompetenciát, a korrupciót, a kontraszelekciót, a mentálisan sérült kollégákat, a vezetői alkalmatlanságot, a szakmai hibákat, a politikai összefonódásokat, a kapzsiságot and so on... és látja, h ebből ugyan nem lesz énekeshalott. Versenyszféra vagy állami, egyre megy. Nagyon sokáig hittem, h cégeknél mégis, a profit az a lényeg, arról szól alapvetően minden törekvés, legalább ehhez lehet igazodni... francokat. A hülyeség mindent felülír.

2582 2012.11.24. 09:20:04

[névtelen](#12939987): Szerintem igazad van. Valami hasonlót próbálok elmagyarázni egy nálam fiatalabb lánynak, aki 3-4 év munkaviszony után még egész máshogy látja a végeláthatatlan túlórák és a lélektelen profithajhászat világát. 17-18 év után már látja az ember, hogy hiába szorgalmas, hiába adja bele mindig a maximumot, nem ezt értékelik. Korábban én is azért hajtottam annyira, túl azon, hogy nálam lelkiismereti kérdés, hogy rendesen megcsináljam a munkám, mert azt gondoltam, majd egyszer megtérül. Már nem vagyok ilyen naiv. :) Írtam egyébként erről a fura értékrendről egyszer, egy régi munkahelyemen az aktuális nap eseményeitől eldurranva egy kis szösszenetet. Szerintem aktuális ma is: http://antibaby.freeblog.hu/archives/2009/04/07/Kellene_egy_menedzser/

1256 2012.11.28. 12:01:53

Pedig nem dramatizálnál, ha azt írnád, "modern kori rabszolgaság".

17577 2012.11.30. 09:54:31

A 80-as években volt egy rövid életű underground zenekar, a Balkán Futourist, és sok zagyvát összedaloltak, de van egy jópofa soruk: "Mindegy, hogy zöldséget vagy húst eszel, ugyanolyan nyomorultul pusztulsz el..." Na ez jutott eszembe és ez igaz a munka világára is. Be lehet állni a mókuskerékbe, lehet törtetni, akarom mondani törekvően igyekezni - és a végén az élbolyból csak 1-2 lesz az igazi májer...és általában nem feltétlenül a legemberségesebbek és a legtisztességesebbek szerzik meg a hatalmat, mert ők nem szeretik ANNYIRA a hatalmat és a pénzt...persze van 1-2 kivétel, aki tényleg a szakmájának kiválósága, és jó emberileg is, viszont nekik a HOBBIJUK a munkájuk... Tehát, ha nem hobbid a munkád, akkor ne teperj, csak végezd el a tisztes minimumot a kenyeredért és szard le a kaparó karrieristákat...nem lesznek boldogabb emberek.

2582 2012.11.30. 15:58:03

j: Mindennel egyetértek, csak azzal nem, hogy mindegy-e, húst vagy zöldséget eszel. :)

anyu(ha) 2012.12.02. 14:08:43

Végzettségtől, szakmai tapasztalattól (kortól) függetlenül azokkal szeretek együtt dolgozni, akik képesek úgy végezni a munkájukat, mintha ez lenne a hobbijuk.

81097 2012.12.25. 23:47:01

7. Nekem mindegy, hogy a másik mit eszik, csak ne nézegessen a tányéromba, ha épp én nem azt eszem amit ő, hogy "dehát te ezzel jóllllaxx??" - nembzmg, azért eszem, hogy menjen az idő. Okostojás. Amúgy meg mindenki meccselje le magával, hogy eszik-e húst, nem eszik, milyet eszik, honnan szerzi stb. - nekem csak arról van meg a maágnvéleményem, hogy annyi hús, amiennyit egy mai átlagember összezabál, nem kell egy embernek, mert oké, hogy vegyes táplálkozású, de nem ragadozó. A húst megemészteni külön meló a szervezetnek, nem kell agyonnyomni vele. Arról nem beszélve, hogy ilyen fogyasztás mellett képtelenség emberségesen, normális körülmények között gazdálkodni, és persze, hogy jön a mozgásképtelen, nyugtató evő brojlercsirke meg a rettenetes "gyárakban" vegetáló marha, disznó stb. 8. Ebben is van valami. Legalább közelítse azt a szintet. Amikor a munka megeszi az embert, akkor ott nagyon el van baszintva valami.
süti beállítások módosítása