Eltűntek a spam-ként gyűjtött kommentek a freeblogos blogszerkesztőmből. Oda az összes buzizós, zsidózós és személyes adataimat beírós hozzászólás. Tudja valaki, mi történt?

Várok a Batthyány téren, odajön egy néni. Szép, tiszta ruhái vannak, de látszik, hogy az unokái kinőttjeiben jár. Olyan tépőzáras fehér-rózsaszín boxcipő-forma van a lábán, amit hatvan felett biztos nem vesz meg az ember, pláne, hogy nem is olcsó. Fénytelen gombszemével rám néz, és halkan kérdezi, lenne-e egy kis apróm. Rutinból vágom oda, hogy nincs. Csalódottan, sőt hitetlenül néz. Olyan lassan botorkál el, hogy még utána tudok szólni. Mert a fenébe, hát hogyne lenne nálam, épp pizzázni megyünk, az a kis apró igazán nem fog hiányozni.
Mi a baj? - kérdezem tőle. Egy kis zsemle kellene neki estére. Kotorászom, adok neki 200 Ft-ot. Nekem apró, de ő zavarba jön. Magához sem húzza, abban a távolságban marad kinyújtva a karja, ahogy odaadtam neki a pénzt. "Ilyen sokat?"- kérdezi jóságos hangon. Ettől aztán én még nála is jobban zavarba jövök. "Adjak vissza?" - mert nem hiszi, hogy papírpénzt kapott.  De milyen lenne már visszakérni mondjuk 150-et?
Rázom a fejem. A néni megköszöni, odatotyog a pékséghez és tényleg zsemléket vesz.

- Kimi Raikkönen újra világbajnok lesz,
- Johnny Depp Oscar díjas,
- Én meg boldog.
Mindháromra elég sok esély van.

Őrült egy hazárdőr vagyok, de hiszek benne, hogy végül nyerek. Hamarosan úgy húzom ki az összes dugót, hogy fél percem van visszadugni őket máshova, különben elsüllyedek. Ha viszont sikerül, megvalósul egy nagy álmom. Azt meg csak így lehet elérni, kockáztatva. Képtelen lennék kompromisszumban élni csak azért, mert félek változtatni.
Különben is, kos vagyok. Fejjel a falnak, kétszer, háromszor... aztán már csak átszakad...

Biztos átesik ezen mindenki, vagy nem. Épp azt az időszakomat élem, hogy szeretnék mindenkit lefotózni, fekete-fehérben. Azt a tündéri fiúpárost is, akikkel tegnap este eszegettem, iszogattam, cseverésztem, nevetgéltem. Persze nem volt nálam gép. De jön még az utcámba Csillogószem és Szélesmosoly. Remélem.

Nézegetem a Google Earth-t, és mit látok? A Hajógyári Szigetet épp akkor fotózták le, amikor a Sziget Fesztivál zajlott rajta. Úgy 2-3 éve lehetett, saccolva a Luminárium elhelyezkedéséből.

Füvezek kétnaponta. Arcon át. Baromira csíp. Csak azt tudnám, az ujjamat miért nem, amikor azzal kenem fel. Egyetlen magyarázat lehetséges: az arcomon nem olyan vastag a bőr.
Igyekszem plusz előnyöket is kovácsolni a kezelésből, pl. trenírozom a fájdalomküszöbömet. Minden alkalommal tovább próbálom tűrni legyező nélkül. (Addig is két szabad kezem van, pl. blogolni.) Mondom próbálom. Állítottam olyat, hogy sikerül? Naugye.
Most aztán senki nem vádolhat azzal, hogy nem ég le az arcomról a bőr. De félretéve az ócska poénokat, baromi jó ez a cucc. Ma egy hete, hogy elkezdtem a kúrát, és már olyan a bőröm tapintásra, mint a baba popsija. Pedig mindig is ez volt a gyenge pontom. Ez is.
Szerintem az a baj, hogy hiába árulnak ilyen Loreal, olyan Megérdemlem krémeket, kifizetheted a gatyádat is, s nem válnak be. Legalább nekem soha egyik sem jött be. S valószínűleg azért, mert nem tudom, mitől olyan a bőröm, amilyen, meg azt sem, milyen típusú és a krémek mit tudnak, mit nem... szóval nem vagyok felvilágosítva, csak olyan, mintha. Ha nem vált be az ötezres, akkor a tízezres már biztos jó lesz, különben miért kerülne annyiba. Aztán persze nem.
Tudom, nem vagyok egyedül a problémával. Egy csomó nő van körülöttem, akik megveszik súlyos pénzekért a csodát ígérő kencéket, aztán újabb súlyos ezreket kifizetnek, hogy a kozmetikus rendbetegye, amit a krém elszúrt. De ő sem mondja azt, hogy "hé, használd inkább ezt vagy azt". Legalábbis nekem 12 éves korom óta egyetlen kozmetikus vagy bőrgyógyász sem tudott javítani az arcomon. Ajánlottak valamit, amit mindenkinek szoktak, kifizettem, de nem történt semmi változás.
Aztán megtaláltam Emesét, és érzem, hogy nem csak érti a dolgát, de ráadásul az én javamra is fordítja a tudását. Mondom, egy hét otthoni kúra után babapopsi az arcom. És még hátra van 2 hét. Egyelőre nem hiszem el, de hamarosan bele kell nyugodnom, szép lesz a bőröm. :)

Fogalmam sincs, jó lesz-e, de tudod, a szándék a fontos!
Boldog születésnapot, Miklós.
(Ez még rímel is, csak nem nagyon.)

Remélem, én vagyok az első! :)

Nemrég fedeztem fel magamnak Martin Solveig zenéjét. Ahogy utánanéztem az interneten, rá kellett jönnöm, eddig valószínűleg nem tudtam, mi az a house. Azt hittem, az olyan szeletelős tuctuc, erre most itt ez a jó kis funky-s, soul-os, diszkós zene, és azt írják róla, hogy house. Máshol meg dance-funknak titulálják, ami számomra érthetőbb. Aztán amikor meghallgattam 1 órás mixét, világossá vált, a két dolog nem zárja ki egymást. Sőt, amti hallottam, beigazolta, nincs rossz műfaj (na jó, az opera és lakodalmas még nem győzött meg), csak olyan, aki rosszul műveli. A cikkek mind szuperlativuszokban írnak róla.
Úgy hírlik, Martin Solveig egy párizsi gyermekkórus szopránénekeseként kezdte zenei pályafutását, majd több hangszert kipróbálva végül ismert house dj vált belőle. Pár évvel ezelőtt hódította meg Európát, azóta annyi felkérést kap, hogy nem győzi teljesíteni őket. 2006-ban Magyarországon is fellépett.
Nekem először a finom humorral, egyéni ötletekkel és ízléses dizájnnal megvalósított videói tűntek fel, majd 2-3 hallgatás után beleszerettem dinamikus zenéjébe is. Annyira bírom, amikor minden ennyire egyben van... Nincs két hasonló klipje, egy élmény nézni őket. Üde, kedves, vidám, vicces, jó értelembe vett gyermeki, szolid és letisztult, máskor vad, de mindig vérprofi.
A blog jobb oldali videós hasábját mától legalább egy hétig az ő munkái uralják.

Még új szitu az életemben, hogy ha bemegyek egy parkba vagy bevásárlóközpontba nyakamban egy fényképezőgéppel, azonnal megindulnak felém a biztonságiak. Lassan besurranó tolvajnak érzem magam, mindig figyel valaki a szeme sarkából. Lesik, nem kopik-e el a Millenáris, ha lefotózom. Na nem, mintha mostanában lenne mit gyönyörködni benne.
Ledózerolták a Zöld Péter játszóteret is. A francba, szerettem volna még a gyerekeimmel játszani ott.

Update: Az interneten egymásnak ellentmondó híreket találtam a sorsáról. Aztán végül kiderült, amint felhúzzák az oda tervezett irodaházat, a játszóteret pár méterrel arrébb újra felállítják. Állítólag őszre ismét működni fog. Ha valóban így lesz, akkor jó, addig úgysem "pottyantok".

Csak hogy az előző két témánál maradjunk, főcím egy internetes oldalon:

"Guess the date of Amy Winehouse's pending death and win an iPod Touch!"
(forrás: BuzzFeed.com)

Basszus.