Bekapcsoltam a tévét. Kb. a melegfelvonulás óta nem fordult elő ilyen, az pedig már majdnem két hónapja volt. A mai híradásokból megtudtam, hogy van a Magyar Gárdában** és bennem valami közös.* Nem gondoltam volna. Mindketten olyan országban szeretnénk élni, ahol jó érzés magyarnak lenni. Sajnos ez egyre kevésbé sanszos mostanában, mert ezt a jelzőt igyekeznek kisajátítani olyan csoportok, akikkel legkevésbé sem tudok közösséget vállalni. S külön érdekesség, hogy ezt nálunk lehet.

*Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, ezt még simán pártatlan megnyilvánulásnak minősítem.
**A weboldaluk Forbidden. Vajon cenzúra, vagy engem már szűrnek?

A nagy séták hete lesz ez, már látom. Ezer +1 éve nem jártam a Városligetben, pedig nagyon kellemes hely. Nagyon zöld most, nagyon. S nem túl felkapott, a Gödör, Millenáris és hasonló helyekhez képest alig lézeng egy-két ember. A Pecsa oldalában van egy kellemes kerti büfé, Segafredo és friss sajtos pogácsa, síri csend és nyugalom, kellemes esti szellő, kandelláberek fénye mindenhol. Néha elgurul egy-egy görkoris. A liget ideális nagy beszélgetésekhez, nagy hallgatásokhoz egyaránt. Előtte és utána egy könnyed séta az Andrássy úton... hmm. Feeling. Szép este, kellemes társaságban.

The Knife lemezt kérek szépen a nyári Mikulástól. Enyémzene.

Biztos sokan tövig rágták körmüket, végül hogyan jutottam el a célállomáshoz. Nos, metró+metró vonalon. Megnyugtatom az aggódókat, s tájékoztatom a drukkolókat, hogy "repjegyes" olvasóval töltöttem órákat, s nem olyan benyomást keltett, mint aki eladna majd a londoni húspiacon. Ha. Kellemes, nem is annyira zavarban levős ismerkedés volt, valóban vásárcsarnoki találkozóval, nagy sétával, sok dumával. Egy különleges, kedves ajándékot is hozott nekem. Így nézne ki egy cikkem (1., 2.) Magyarország egyik legjobb hetilapjában. Egy biztos: egyedi ötletekből kifogyhatatlan.

Bár nem volt tervben, egész véletlenül végigsétáltam azt az irdatlan hosszú utat, amit anno frikkel a csúcsrandin. Sétapartnerem pont ugyanott jegyezte meg hullafáradtan, hogy "már csak 5-6 perc", ahol annak idején mi. Kicsit furcsa érzés volt. Csak kicsit.

Lehet, hogy abba kellene hagynom az éjjel 1-ig tartó chatelést... Olyan fáradt vagyok, hogy ma például bementem egy kollegám szobájába, és kifelé jövet kopogtam az ajtón.

Egész véletlenül nincs valakinek friss információja a Fővám tér környéki állapotokról? Hogyan jutok el oda a jelenlegi közlekedési helyzetben (a Mammuttól)? A BKV útvonaltervezője very funny, asszongya hopsz a 86-os buszra, azzal Gellért tér, aztán csak villamossal át a hídon, szerinte ez röpke 18 perc. Nem szokásom a tömegközlekedésen élcelődni, de azért elmondom, a minap másfél óra alatt értem haza a XI. kerületből. A 86-os busz ugyan majdnem háztól házig vinne, de a régi Ifjúsági Park előtt olyan dugóba került, hogy majdnem 30 percig szinte egyhelyben állt. Ekkor jött az ötlet, átszállok a villamosra, ami a Batthyány térig elvisz, onnan meg 11-es busszal haza. Sétálhattam volna, ahogy szoktam, de nehéz csomagok voltak nálam. A Bem rakparton a villamos csak a Clark Ádám térig járt, úgyhogy C terv lépett életbe. Végül úgy jutottam haza, hogy 106-os busszal felmentem a Várba, majd Várbusszal a Moszkvára. Nem morgolódtam, mert nem kell rendszeresen végigjátszanom ezt. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az otthonomtól minden, ami az élethez szükséges, max. 15 perces sétával elérhető. Most viszont meg vagyok lőve. Mikor induljak, hogy időben érjek a Fővám térre? 30 perc elég, vagy egy óra is kevés? A 47-es villamos át tud menni a Szabadság-hídon, vagy már az sem? A 2-es villamos jár a Jászai és a Fővám között? Esetleg két metróval? Vagy az eleve halott ügy? Előre is köszönöm, ha valaki segíteni tud.
S hogy legyen a postnak egy kis szórakoztató jellege is... ezt az olvasmányt phnb blogjában találtam, "autós bácsi leereszkedik a pórnéphez" címen ajánlom mindenki figyelmébe.

A pszichológusom szerint számomra a béta hímek ideálisak. Na ne! Legalább valami mix, ha kérhetném. AB+, mellkasán egy billenőkapcsolóval, amivel szabályozhatom, melyik érvényesüljön éppen.
Mondtam már, hogy nekem bejön az a férfitípus, amelyik azért nem rendel pizzát, mert a doboza nem férne bele a szemetesbe?
Lopott dumákkal villogok.

Pénteken nagy mellénnyel előadtam Gy.-nek, hogy mennyi témám van, csak úgy roskadozik majd alatta a blog. Na ja. Csakhogy írni nincs kedvem. Egész nap postolok fejben, de mintha betonfal lenne köztem és a billentyűzet között.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Annyi új ismerősöm van, annyi új sztori, mind-mind hollywoodi szintű hihetetlenség és sok a tanulság... Lecserélődött az Antibaby-park egy része. :) Ha nem szedem valami átlátható rendszerbe, nem lesz követhető a kívülálló számára.
Jut eszembe, most is csak azért jöttem, hogy megosszak ezt-azt, apró csemegéket, kenyeret és cirkuszt a népnek. :)
Pl. ezt: "...három órán keresztül nem fújtam ki az orrom, nehogy elkenődjön a rúzsom. Itthon aztán egy egész tízes csomag papírzsebkendőt használtam el együltő helyemben. Juj, nagyon Besenyő Margit bírok lenni mostanában." by Skydisco
Vagy ezt:



- Bántottalak én téged?
- Te rájöttél, mi lehet ez? Paródia? Vagy komoly? Egy filmrészlet? Vagy videoklip?
- George Michael arabul.
- :( Sajnálattal tájékoztatom, uram, hogy megszakítottam önnel a kapcsolatot!
- Az azzal jár, hogy több ilyet nem küldesz?
- Se.

Aprócska kiegészítés a Tom és Jerry-s íráshoz: 8 nagy lecke a 80-as évek rajzfilmjeiből :)