Olvasói kérdésre elárulom, azért nem írok parfümökről, mert hidegen hagynak. Nagyjából annyi szerepük van az életemben, mint a blogomban. Persze azért használok, de nem vagyok az a Douglas-ben körbeszaglászós típus. Még sok évvel ezelőtt két-három illatra azt mondtam, ez jó, ez olyan hozzám való. Azóta minden karácsonyra kapok valamelyikből egy üveggel. Pont akkor, amikor az előző már majdnem elfogyott. Tehát körülbelül nulla másodpercet foglalkozom évente parfümökön való gondolkodással vagy a beszerzéssel.
Ha már szóba jött, nem kedvelem a mesterséges illatokat. Szeretem a frissen vágott fű, az eső utáni föld, a virágok és fenyőfa szagát, de nem veszek a lakásba úgynevezett légfrissítőket, a wc-be illatosítót, nem viszem túlzásba az öblítőhasználatot, és nem veszek illatosított gyertyát vagy tisztasági betétet sem. Nekem ezek inkább zavaróak, irritálják az orromat, mint kellemesek.
Te jó ég, írtam a blogban a parfümökről... :)

12 éve dolgozom főállásban. Több munkahelyem volt már, és összesen három foglalkozásom. Újságíró, titkárnő, és most HR-es. Mostanában jövök rá, mi a közös bennük.
Mindháromhoz jelentős mértékű előítéletekkel állnak hozzá az emberek. Mármint egyes emberek. Sztereotípia-hegyek, én meg nem győzök csodálkozni.
Egy jól induló beszélgetés le tud fagyni, ha kimondom, mivel foglalkozom. Nem egy ember fordított már emiatt hátat. Vagy volt, hogy egy nézeteltérés lezárásaként közölte valaki, nem csodálkozik, hogy HR-es vagyok. És ezt végső döfésnek szánta. Persze egyikük után sem sírtam.

Hazajött a majd' kéthetes tengerparti nyaralásról. Nagyon örültem neki. Sok minden történt, lesznek nagy beszélgetéseink. Hozott pagi sajtot és hatalmas szemű horvát szőlőcsodát. Lenyúltam ezt a fotóját, mert tetszik.

Most rólunk szól, töcccsük ki!

Egészen hátborzongató élmény volt meghallgatni, megnézni. Olyan szomorúan jó embernek tűnik. Israel Kamakawiwo'ole hawaii énekes, zenész. 1997-ben halt meg, 38 évesen. Az élete utolsó időszakára már 340 kg-ot nyomó férfi a túlsúlya következtében kialakult légzőszervi elégtelenségbe halt bele. Ravatalát a hawaii parlamentben állították fel, ami hatalmas megtiszteltetésnek számít, mivel előtte csak két politikus kapott ilyen elismerést. A fenti video utolsó képsorai a "temetését" mutatják. A szertartáson több, mint 10 ezer ember vett részt, hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Israel beceneve a The Gentle Giant volt, ami elég találónak tűnik. Nem csak Hawaii népe szerette, pozitív gondolkodása és dalainak kivételes zenei világa miatt világhírre tett szert. Számtalan díjat és elismerést kapott.

Az Ütközések című filmet megnézetném mindenkivel. Talán a legjobb, vagy legalábbis az egyik legjobb alkotás a rasszizmus témakörében. Erős mondanivalóval, felismerésekkel, és remek színészi játékokkal. Engem kicsit a Babel történetszerkesztésére emlékeztet, ahogy minden szál összeér egy vagy több másikkal, csak itt az események láncolatának más szerep jut. A lényeg, hogy mindenki dühös. Mindenki haragszik valakire, s oka is van rá, de a fene se tudja már, ki kezdte. Fehér, fekete, sárga. Mexikói, kínai, perzsa, koreai. Los Angeles olvasztótégelyében egymáson vezetik le felgyülemlett feszültségüket. Senki nem bízhat senkiben, pedig pont egymásra lenne szükségük.
A film első felében attól zokogtam, milyen jól bemutatja a helyzet kilátástalanságát, kínos megoldhatatlanságát, a totális káoszt és gyűlöletet. A második felében meg attól, hogy a felfokozott agresszivitás őrületes örvényében mindenki tud tenni egy kicsit, egy apró, de fontos lépést azért, hogy mégse öljük már meg egymást. Oké, az Ütközések alig két napba sűríti össze az eseményeket, ami nem túl életszerű. A végére valamennyi szereplőnek megvilágosodása van, amit szimfónikusok és hatásvadász képek nyomatékosítanak, s nekem ettől a hollywoodi stílustól mindig émelyeg a gyomrom. De a film ezzel együtt nagyon komoly mondanivalóval rendelkezik, odacsap az asztalra rendesen. Örülök, hogy időnként jó helyre adják az Oscar-díjakat.
Kíváncsi lennék, ha egy "aktívan" rasszista ember megnézné, rá milyen hatással lenne.

"Munkamániás vagyok, senkire és semmire nincs időm. A telefont nem veszem fel, sétálni nem járok, moziba nem járok, szórakozni nem járok, magánéletem nincs. Az ágy és az íróasztal légvonalban 210 centire vannak egymástól, de már dolgozom rajta, hogy közelebb toljam.
Nyert ügyed van, ha:
- Jason Brooks rajzolt,
- Világoskék szemed van,
- Miniszoknyában és magassarkúban jársz,
- Nincsenek értelmetlenül nagy melleid,
- Oldalról nézve kérdőjel alakú hajad van,
- Nem kérdezed meg, hogy az milyen,
- Nem hiszel a horoszkópban,
- Nem állsz szóba velem,
- Nem szeretsz,
- Nem privizel,
- Nem létezel.
Létező nőkkel sajnos nem tudok mit kezdeni: már az összesbe szerelmes vagyok, méghozzá teljesen reménytelenül. Akibe nem reménytelenül, abból kiszeretek, vagy elkergetem valamilyen rafinált módon. Ha jólelkű, kedves teremtés vagy, akkor ne írj. És eleve: hozzám illők kíméljenek."

Legszívesebben becsatolnám a fotóit is, de olyan aljas nem leszek. Majd ha egyszer magamhoz tértem a két hónapja tartó röhögésből, összefoglalom, honnan is jönnek ezek és miért vagyok én ott. (Mondjuk kérdőjel alakú hajam, az van. Hihi.)

Van némi lelkiismeretfurdalásom, hogy ilyet postolok, de az az igazság, engem a hideg ráz Tisza Katától. Könyvét még nem olvastam, lehet, hogy jó írónő, de ha látom vagy beszélni hallom, egyszerűen irritál. (Lehet, ő is így lenne velem.) Most mégis betévedtem a blogjába, és találtam egy gondolatébresztő bejegyzést. A Piaf filmet nem ismerem, nem tudok hozzászólni, sokkal inkább elgondolkodtatott a post eleje: "...az alkotás boldogtalanságból táplálkozik, hogy egyetlen boldog alkotót sem látsz, mert ha boldog vagy, nem áraszt el oly mértékű űr, hogy szétfeszítsen, ha nem fested meg, írod le, zenéled ki."
Ízlelgetem ezt a pár sort napok óta. Lett volna olyan időszak, amikor simán igazat adok neki, hiszen a saját kis világomban is tapasztalom, ha minden sunshine+happiness, nem jön olyan könnyen az ihlet. De! Tulajdonképpen mégis jön, mert arra is késztetést érez az alkotó, hogy a boldogságát megossza. Csak azt nehezebb az ízlésesség határain belül tenni. Sőt, nehéz értelmesen tenni. Könnyen lesz belőle szirupos nyáladzás, szentimentalista áradozás, s könnyen rásütik az ítészek az ostobaság bélyegét. Ha az alkotás a vidámságból és boldogságból fakad, a mű szinte azonnal besorolódik a könnyed, csupán szórakoztatni vágyó kategóriába, s ezzel szinte értéktelen kacatnak minősül, holott nem biztos, hogy csak az ér bármit is, amibe a szerző és a befogadó is belehal.
Jó lenne példákat sorolni. Fellini vajon boldogtalan volt? Műveiből ez sugárzik? Vagy említhetem Madonnát is. Ismerünk boldog(nak látszó) festőt? Költőt? Divattervezőt biztosan.

Augusztus 26-ai fogadalmak:
1. Minimálisra csökkentem a kólafogyasztásomat. (Nem vagyok annyira naív, hogy azt higgyem, ki tudom iktatni teljesen az életemből, de ez a mostani fogyasztási mennyiség pont arra példa, hogy nem mindig azt kívánjuk, ami jó a szervezetünknek.)
2. Emelt fejjel közlekedek, az emberek arcába nézek az utcán. (Energiaforrás. Kipróbáltam, működik.)
3. Beszerzek egy görkorcsolyát és némi gyakorlás után bevetem magam a városi görisek közé. (Régi vágyam ez nekem.)
4. Mostantól melíroztatom a hajam, gesztenyebarnával. (Meguntam, hogy a hajam nem meleg, hanem szürkés, hideg árnyalatú. Mivel írtózom a természetellenes dolgoktól, nehezen vettem rá magam a váltásra, de a fodrászomban korlátlanul megbízom. Sikerült olyan festéket kennie rám, hogy a hajamnak valóban élettel teli színe lett, s közben a legszemfülesebb ismerőseim sem vették észre, hogy valami nem olyan, mint volt. Ráadásul nem kellett órákig ülnöm a fodrásznál, 50 perc alatt elkészültünk. Tetszik az eredmény, s semmi természetellenes hatása nincs.)
5. Egészséges(ebb) táplálkozásra kell átállnom. (Nem kényszer, belső indíttatás. Elszaladt velem a ló, oda kell figyelnem, mert érzem, telítődik a szervezetem méreganyagokkal.)
6. Spórolásba kezdek. (Kiélményeztem magam a nyáron. Nem ülök ezentúl sem otthon, az nem én lennék, de oda fogok figyelni, mert rengeteg tervem van: fényképezőgépet szeretnék venni, őszülni majd valamelyik wellness-komplexumban, s még van néhány költségesebb elképzelésem. Pl. lakás továbbszépítése, mint mindig.)
7. Sportolni kezdek. (A görkori az egy. Tél kivételével bármikor űzhető sport. Ezen kívül jó lenne valami, jóga, pilates, ilyesmi. Ez is régóta dédelgetett terv, de nem szeretek késő este és messzire menni miatta. Várom, hogy itt legyen a számban.)
8. Kacérkodom a gondolattal, hogy jövő évben felvételizzek valamelyik felsőoktatási intézménybe. (Erre persze elő kell készülni. Rengeteg szempontnak kell egyszerre érvényesülnie. S utána kell járnom a lehetőségeknek, hiszen régen érettségiztem. Anyagilag is előkészületeket igényel a projekt. A pszichológia, és esetleg a marketing (kreatív), kommunikáció és mozgókép-tudomány érdekel annyira, hogy belevágjak a tanulásba.)
9. Olvasni! (A jelenlegi netezéssel töltött időm kb. fele totál felesleges frissítgetés, értéktelen fecsegés. Ezt az időt kellene átforgatnom olvasásba, könyvírásba, sportolásba, alvásba.)
10. Időt szánni magamra. (Jobban odafigyelni, hogyan lépek ki az utcára. Megtanulni kialudni magam, megcsinálni a hajam, s még inkább odafigyelni az öltözködésemre, és a környezetemre. Félévente elmenni maniküröshöz, hetente egyszer bioláriumba.)
...ööö... valami tuti, hogy kimaradt. Na mindegy, legfeljebb lesz update.

Szombat este koktélozás az Angelika teraszán... a csúcs- és mélypont egyszerre. Ezen már én is nevetek. De olyan, de olyan kellemes! Nagyon kellenek az ilyenek most. Ez a nyaram eszméletlen. Holnap(tól) jön a spórolás és hízásmegállítás. Holnapután meg Dris.