28.

Mondtam már, miért zseniális ötlet ez a klip? Állítólag sokan nem veszik észre, hogy minden "tárgy" (hogy hívják ezeket az izéket összefoglaló néven? vasúti épületek, oszlopok, hidak) egy-egy "hangszer", s a zene ritmusára jelennek meg illetve ismétlődnek a képen. (Érzem, hogy baromi szakszerűen fogalmazok...)

Dokumentálnom kell, hogy tegnap megtörtént életem második legnagyobb rosszulléte, amihez nagy valószínűséggel köze van egy barátnői körben megejtett lelkizős beszélgetésnek, egy meditációs központban érzett furcsa energiáknak, és egy elegáns buddhista étteremnek, ahol hétköznapi eseményként, szükségszerű tisztulási folyamatként aposztrofálták, hogy jóformán leamortizáltam az alagsor helyiségeit. Öt barát mozdult azonnal, hogy a segítségemre legyen. Jó érzés, hogy számíthatok rájuk.
Bár mindenki azt mondta, örüljek neki, én nem tudtam maradéktalanul boldog lenni egy ilyen helyzetben. Baromi kínosnak éreztem, még akkor is, ha tudtam, bárkivel előfordulhat hasonló. Érdekes, hogy én már kb. egy éve jól érzem magam, de ezek a rosszullétek azt mutatják, jócskán van még minek felszínre törnie.

DJ Kotnyeles keveri a zenét a Gellért-hegyi lakásban, valami sok fuck-os szám szól éppen. Gy. az egóról magyaráz, a menü lazacsteak, saláta, főtt burgonya. Desszertnek chillis csoki, valamint rosén párolt körtével töltött palacsinta vaníliás és csokis öntettel. Dris konyhafőnökletével keverem a szószt, táncolva palacsintasütés meg úgyis rég volt. Ribizliméretű burgonyákat pucolni krumplipucoló nélkül nem semmi vállalkozás. Hol a cukor?
Jó lenne minden héten összehozni egy ilyen estét, négyesben. (Klipet kicseréltem.)

Sosem szerettem a cirkuszt. Nem varázsoltak el a ripacs bohócok és természetellenes mutatványokra kényszerített állatok.
Kb. egy éve küldött nekem egy olvasó egy linket. Akkor, úgy emlékszem, nem tettem be a blogba, pedig nagyon tetszett. Most, hogy Budapest utcáit elárasztották a Cirque du Soleil-plakátok, kicsit utána jártam, s amit találtam, ámulatba ejtett. Már az pirospont, hogy nem használnak állatokat a produkciókhoz. Hatalmas shownak tűnik, remek táncbetétekkel, élő zenével, énekkel, izgalmas akrobatikus mutatványokkal, elképesztő színpadképpel. Szívesen megnéznék egy ilyet.
A Cirque du Soleil annyit jelent: a Nap Cirkusza. Az 1984-ben alakult kanadai társulatnak több mint 3000 tagja van. Különlegességük az állatszámok mellőzése mellett az, hogy egyedi zenét használnak, amely nem a cirkuszokban megszokott stílusban íródott. A társulat minden előadását más-más zenei stílusra készíti. A tangótól az experimentális zenén keresztül a pop-rock műfajáig nagyon széles a skálájuk. (Ismerős?) Ezen kívül turnéik bevételeinek egy részével, valamint folyamatos jelmezkészítési munkákkal támogatják a montreáli szegénynegyed lakóit.
A YouTube-on nagyon sok klipjük megtalálható, nekem ez a három a kedvencem:
Ennek nincs címe, de én innen tuti nagyot esnék pofára.
Zumanity show - Two Men 
Cycles Act, ezzel fogom rávenni Drist, hogy menjünk el.
Budapestre a Delírium című előadással érkeznek.

Dris szerint olyan kedves nick az, hogy "anyuhamos". De nem ezért postolom. Hanem ezért.
Ana pedig ismeretlenül is mindig szívén viseli a sorsomat. :)

Na, nem húzom tovább. Hiába gondolkodom napok óta, hogyan kellene megírni, nem jön igazán jó ötlet, úgyhogy egyszerűen csak belekiáltom az éterbe: kedd óta ismét együtt vagyok Drissel.
Tesztelgettem mostanában magam, kipróbáltam különböző helyzeteket, s sokat segített az a bizonyos társkereső oldal is, ahol én nem társat kerestem (de erről majd később), meg a pszichológus, meg az, hogy körbenéztem a világban. Rájöttem, hol a helyem, mi az, ami nekem fontos, hova juthatok el másokkal, stb. Dris 10 napra külföldre utazott, s úgy emlékszem, még nem volt olyan, hogy ennyi ideig ne találkoztunk volna, ne beszéltünk volna legalább telefonon. Ez a 10 nap nagyon kellett. Letisztultak bennem a dolgok, elmúltak az aggodalmaim, s amikor hazajött, ki tudtam mondani, amit eddig nem: kitartok mellette. Megbeszéltük, nem kapkodunk el semmit, nem lógunk egymás nyakán, rengeteg időnk van építkezni. Mindketten akarjuk (!), és ez a fontos.
Nem egyik napról a másikra alakult így. Mindig is éreztem, "majd" vele szeretnék lenni, az ő családjában van a helyem. Voltak azonban megoldhatatlannak tűnő problémák is. Abban a másfél évben, amíg nem éltünk együtt, megváltoztunk, s hirtelen azon vettük észre magunkat, hogy azokat a bizonyos problémákat gyerekjáték lenne rendbe tenni.
Nem szeretném túlbeszélni a dolgot. Bizonyosságot érzek és nyugalmat, hit van bennem és sok-sok terv. Ahogy mondta, rengeteg időnk van, nem kapkodunk.
A barátok majdnem a plafonig ugrottak örömükben.

Ez a post sokkal összeszedettebb is lehetne, de most ezt sikerült... Folyt. köv.

Egy viccelődős (hihi) oldalon találtam egy linket, amelyen szerencsétlen gyerekek borzalmas frizurával szerepelnek, s tényleg... indokoltnak éreztem, hogy a fél internetes társadalom ezen nevet... aztán görgettem le és lejjebb és lejjebb... és egyszercsak lehervadt a mosoly az arcomról, mert ott volt az én frizurám. :) Egy szőke kisfiú fején. Öööö... a frizurám, mint a gúnyolódás középpontja. :) Már majdnem úgy volt, hogy egyik kezemmel a fodrászomat tárcsázom (gombozom), másikkal az ereimet vágom fel, amikor Dris betoppant, s megnyugtatott, ami egy kisfiún gáz, az egy trendi csajon trendi. :) Hm, akárhogy is, én szeretem.

Már évek óta vártam, mikor fogja valamelyik bulvárlap betámadni Lang Györgyit. Kellemes meglepetésként ért, hogy csak nem következett be. Komolyan mondom, sokkal rosszabbra számítottam, hiszen már jó pár éve észre lehetett venni, valami nagyon nincs rendben. Tévéműsorokban és élő fellépéseken egyaránt látszott, Györgyinek nehéz járni, állni, még néha mosolyogni is. Most, hogy a Nők Lapjában megszólalt betegségéről, szivárognak a cikkek, még a tudományos napilap, a Blikk orvosa is hozzászól a témához... de legalább megvárták, hogy az énekesnő lépjen. Mégis létezik olyan, hogy tisztességes bulvár-újságírás?
Le a kalappal L. Gy. kitartása és a lelki ereje előtt.

Mennyire vagy kávéfüggő?

... hogy miért postolom. No comment.