Utolsó percek. Sziget-túlélőcsomag összeállítása: BKV-jegy tömb, lakáskulcs, pénztárca, személyi, bankkártya, mobiltelefon, belépőjegy átvételére jogosító papírfecni, tampon, óvszer, szemöldökcsipesz. Kistáska vásárlása, külön erre az eseményre, mert az egy hét elteltével gumikesztyűvel a csücskénél megfogva hajítom a kukába, nagy ívben. Kitisztításával próbálkozni teljesen felesleges, úgysem fog sikerülni.

Az odáig rendben van, hogy felismertem a helyzetet: a rajz elkészítéséhez színes ceruzákra lesz szükségem, s ha már ceruza van, hegyező is kell. Na de amikor végre nekiálltam volna, kiderült, normális A4-es papír sincs itthon. Utálom a feladatokat az utolsó pillanatra hagyni, de ez most tolódott, tolódott a végtelenségig. Végül hulla fáradtan, a határidő előtti éjjel kezdtem bele.
A ló és a bárány, ugye. Sűrű, sötét erdővel a háttérben. Pfff. Soha többé nem vizionálok erdőt hipnózisban, mert nagyon nem könnyű lerajzolni. Mondjuk inkább, hogy dög unalmas, monoton. Fák jó sűrűn. F*ck. Ha a következő alkalommal a pszichológus kérdezi, mit látok, a válasz: betont. Szép, egyenszürke betont. Sőt, havas tájat. Ameddig a szem ellát.
Nem ez volt azonban az egyetlen buktató. Konkrétan nem egyszerű barna fák elé barna lovat rajzolni. No meg a bárány, amelynek testére a nem létező fehér ceruzámmal kellett volna göndörödő szőrt produkálni. Persze, hogy nem ment. Először szürke lett szegényke, aztán mivel a végleges rajzon a sok barnától és zöldtől alig látszott, még egyszer áthúztam. Fekete bárány, jelenleg. Majd még radírral megbolondítom.
Íme a remekmű (a szekkenlt változaton nagyon fakók a színek, nem tudom, miért). Nem, nem olyan, mintha egy óvodás rajzolta volna. Sokkal gyengébb. Mentségemre szóljon, hogy egy ovis nap mint nap ezt csinálja, én meg ugye vagy nyolcadikos korom óta (16 éve?) nem kunkorítottam, nem íveltem, nem színeztem. (Itt jegyzem meg, a 12 darabos készletben van testszínű ceruza. Kézenfekvő, hiszen ha embert rajzolunk, legyen már emberszíne, régen mégsem gondoltak rá.) A pszichodoki azt szeretné látni a rajzból, milyen kép maradt meg bennem legerősebben a hipnózisból. Na, azt pont nem láthatja. Nem tudok érzelmeket, kisugárzást, hangulatot rajzolni, na.

Konkrétan 5 hónapba telt, hogy szerezzek gumis lepedőt az ágyamra, s minő meglepő, még mindig nincs vége az ügynek. Ugyanis az ágyam (szabvány Ikea kinyitható kanapé) 190x130 cm-es. Lepedőt ebben a méretben városszerte nem árulnak. Feltételeztem, hogy az Ikea gyárt a saját maga által, s nagy mennyiségben árusított ágyára, de nem. Tesóm, akit megkértem a vásárlásra, végül úgy döntött, biztos nem is létezik 190x130-as ágy, talán elmértem, vagy mittomén, úgyhogy vett nekem 200x140-es lepedőt. Mondom neki, kösz, de nagy. Erre ő: akkor odaszögeled, vazze! :) Imádom.

Úgy volt, hogy előpihenek Szigetre, korai lefekvés, meg minden... aztán az lett belőle, hogy éjfélig faltam a Sinead O'Connor videókat, interjúkat, klipeket, koncerteket, dokumentumműsorokat. (Valószínűleg pár napig elöntik a blogot a videói, mint anno George Michael-éi, de így van jól, mert bennem is ilyen intenzíven dolgozik a csaj.) Tehát pihenés nem volt, nem lesz, viszont elkezdtem hangolni magam Sinead-re. Remélem, valami ilyesmi lesz 12-én is a Szigeten. Bár valószínűleg nem. Mondjuk úgy, a korral ő is változik.



Nekem ő a minden. Ki is mondta: nőerőmű? Sokáig szerelmes voltam belé. Még most is majdnem. S ennek semmi köze a szexualitáshoz. A legszebb, legokosabb, legbelevalóbb, legtökösebb nő, akit valaha láttam, de tele gondolatisággal, idealizmussal és érzelmekkel. Megindított, már gyerekkoromban. A szeme, az arca. A határozottsága, ha üzenni akar, s a zavarban levő lány, amikor sikere van. S azóta is, akárhányszor látom, megmozgat. Nem értek vele mindenben egyet, de ez nem is lényeges. Nagyon tisztelem, ahogy kiáll a véleménye mellett. S akárhogy is, belemondja az álszent világ arcába a frankót. Mondom, nem értek mindenben egyet vele, de sok olyan gondolatot kimond, és jól mond ki, amik bennem is megvannak. Nem tévedhetetlen, de mivel értem a szándékait, nem akadok fenn a hibákon. Ha egyáltalán azok.
Fura, de lelki rokonságot érzek vele. Meglepő, hogy hasonló a gyerekkorunk, s a sok különbözőség ellenére állítom, a felnőttkori törekvéseink is. Az övé nagyban, az enyém kicsiben. Mosolyogtató, hogy még a haját is ugyanolyan vehemenciával piszkálja élő tévéműsorban, s ha leül, maga alá gyűri a lábát. Akárcsak én. (Na jó, nem azt akarom mondani...)

Egy kis bónusz: Megjelent Sinead O'Connor első albuma (bakelit!), most debütál a televízióban. Hihi.

A Hyde Parkról egyébként csak első pillanatban jut eszembe "az a szép ződ gyep", másodikra Béla borvirágos arca, valamint a Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Csupa horrorisztikus asszociáció. Rossz ómen?

Csak úgy szólok, hogy sem a pesti, sem a budai rakpart egésze, sem a Szabadság-híd nincs lezárva. Kötelességemnek éreztem ennek külön postot szentelni, mert mintha nem tudnák túl sokan, csak az a kb. 3 autós, aki félóránként arra hajt. Máshol meg áll a dugó. Állítólag bemondta a rádió, hogy le van zárva. De nincs!

2 Ft. Nem tudok napirendre térni felette. Ezek a cikkek, ezek az ötletek...
Napfényes :) műablak: 1, 2, 3 
Pocokvadászat (A gyorsmelegítő ötlete sem kutya füle. Mindenkinek az az első reakciója: miért nem rakja be a mikróba?:) )
A hónap ötlete (jutalma 200 Ft, a második legjobb ötleté 100 Ft, a harmadiké 50.)
Gépé-gépé-gépkocsi, páramentesítő lappal.
S végül az önkirakó teherautó.
(Köszönöm Gy-nek.)

Dris nagy napja.
(Kívülállók számára érthetetlen dokumentáció a jövőnek.)

Mit szólnál, ha egy majdnem ismeretlen személy (egy olvasó), akivel sokat chateltél, de még nem találkoztál, egyszer csak azzal állna elő, hogy foglalt 2 db repülőjegyet (neked és magának) egy londoni járatra, 2008. februárra?
Nem, ez nem egy hollywoodi film reklámszlogenje. Azt hiszem, nem is valami vicc. Ez az életem, my privat Hollywood, a valóság. Februárig, ha bármikor úgy gondolom, kihátrálhatok belőle, de most még nem keresek kifogásokat. Én a végtelenségig tudok vitatkozni, de amikor azt írja, "hát nem jó lenne a Hyde Parkban ülni laptoppal az ölünkben?", meg vagyok győzve. Az az igazság, nagyon régóta vágyom Londonba, a fenébe is. S repülni is. Pedig februárban piszok hideg lehet arrafelé. Vagy nem?
Ja, az indulás napja február 14. Ooops, véletlenül. Véletlen Valentin nap, mármegint.

Egy tizenkét darabos színesceruza-készlet boldog tulajdonosa lettem. Meglepő felfedezés, hogy papír-írószer boltba (megszokásból még mindig Ápisznak mondom) menni élmény. Egy ilyen üzletről tudok, ott a bolt elején vannak kihelyezve a csomagolópapírok, annál bejjebb még nem jutottam. Pedig tyűűű! Az a baj, hogy semminek sem tudom a nevét. Van pl. az a csíkokra vágott színes papír, amin keresztbe más színű papírcsíkokat lehet áthúzni egy műanyag (?), fém (?) pálcikaszerű szerszám segítségével. Vagy ott vannak a színes számolórudak, ami anno nem volt minden gyerek számára beszerezhető, talán padonként jutott egy csomag. Aztán a kék színű dobozka, amin fehér pöttyök jelzik, dobókocka akar ő lenni, bár az arányait nem sikerült eltalálni, kockához nem sok köze van, s egyébként korongokat tartalmaz, de nem vagyok képes felidézni, mire használtuk általánosban. Gumis betűtartó, zenélő számológép, négyszínű toll, emeletes (höh) gombfesték... Az időutazás élménye a radírosztályon teljesedett ki. Finoman orrom elé emeltem sorban a radírokat, s mélyen beszívtam kb. azóta nem érzett illatukat, amióta divatba jött a Rotring ceruza, a végén a kis saját radírjával. Az echte radírszag-versenyt testhosszal nyerte a KOH-I-NOOR.
A színesceruza-készlet 400,- Ft, nem is olyan vészes. Azt hittem, 1500,- alatt nem úszom meg.