Ma eszembe jutott Apukám. Egy iszonyat link ember volt, úgy cseszte el az életét, ahogy ember csak elcseszheti. 39 évesen meghalt. Akkor már évek óta nem láttam.
Nem sok emlékem van róla. Nelson Piquet-nek drukkolt, állandóan köhögött a sok barna Sopianae-tól, rengeteget ivott, jéghidegen, fazékból ette a zsíros kajákat, és mindig ugyanazokat a poénokat sütötte el. Két nagy bölcsességgel fárasztott, ha éppen nagy ritkán találkoztunk:
- Aki nem ír, annak ne válaszolj!
- Olyan meleg van, hogy még a nyelvem alja is izzad.
Tulajdonképpen nem mondott hülyeséget...

Ami csak idén nyáron van:
- Zacskócsücsökből szopogatható víz a Gödörnél.
- Flegma hozzáállás a férfiakhoz. Jaj, erre nem vagyok büszke.
- Egy baráti gesztus: Réka ragaszkodott hozzá, hogy fizethesse a Sziget-hetijegyemet (30 ezer Ft), pedig lett volna rá pénzem. Tündér.

Állítólag kivirult vagyok, vidám, és látszik, hogy jól érzem magam. Jaja, olyasmi.

Liszt Ferenc teret nem feladni! Délután, amikor még nincs sok ember, egész kellemes hely, s a Buena Vistában sikerült beletrafálni a világ leghidegebb és legfinomabb limonádéjába, nem mellékesen isteni mandarinos-mascarponés palacsintával, amit nyakonöntöttek fahéjas öntettel. Ahhoz képest, hogy milyen finom és guszta, nem is kerül sokba.

Megvolt az új pszichológussal az első hipnózisom. Csak számára meglepő eredménnyel. A lényeg: Dris is everywhere. (Egyszer majd elmagyarázom.) Ott is, ahova a pszichodoki mást várt. A nő csak pislogott, nekem potyogtak a könnyeim, a mai nap meg szétbonyolódik már, legyen vége!

Koncert után pedig igazi harmincéves nőhöz és férfihoz méltóan beszélgettünk csendesen az Info Parkban. S igazi harmincéves nőhöz méltóan mezítláb mászkáltam a frissen vágott füvön, a finom, hűs, nedves fűszálak kikandikáltak a lábujjaim közül. Aztán hűvös fémhídon ugrándoztam szintén mezítláb, végül pedig lelocsoltattam magam az automata öntözőrendszerrel, mindezt éjfél után, a sötét park közepén. Majd megmutattam Exnek, melyik sarkon voltam egyszer boldog. Mondtam már, hogy klassz lesz ez a nyár?
A melegről pedig én fogok utoljára panaszkodni. Csorog a víz egész nap rólam, de arra gondolok, milyen rossz volt télen, amikor fáztam. Örök nyarat, azt szeretnék!

Olyanra vetemedtem, hogy PUF. Hat éve nem jártam koncertjükön, s nem hallottam a dalokat. A ZP mondjuk nem a legjobb hely koncertélvezeti szempontból, siralmas a hangosítás és "érdekes" a közönség. De oké, legyen, egyszer élünk. Magammal ráncigáltam Ex-et, akivel valami csoda folytán tudunk normálisan kommunikálni már vagy két hónapja, a korábbi folyamatos hajtépéssel szemben. Annak idején, még a kilencvenes években, együtt éltük meg a PUF-korszakot, na nem a kult időszakukban, hanem kicsit utána. Na igen, furcsa belegondolni, hogy ez a közel 25 éve amatőr zenekar egykor megtöltötte a Budapest Sportcsarnokot.
Úgy kezdődött, hogy "kik ezek az emberek a színpadon?", amire Ex bűbájos mosollyal megjegyezte, bizony én sem úgy nézek már ki, mint megismerkedésünk hajnalán, friss érettségivel a hónom alatt. Kedves tőle, hogy szól. :)
Döbbenet, hogy míg a Bonanza számok szövegére nagyon is jól emlékszem, a PUF-ot mintha kiradírozták volna a fejemből. Derengett, hogy voltak ilyen számok, igen, de a szövegből csak foszlányok ugrottak be. Pedig milyen jó kis szövegek. Mondjuk az megnyugtatott, hogy Lecsó sem tudja, pedig ő írta, s több, mint húsz éve énekli őket. Ami pedig álmomból felébresztve is menne, azt bezzeg kihagyták a műsorból:

"Nagyon szép, a haja lobog
Végigtáncol az utcákon.
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg
Keményen, ritmusra lépkedett
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem." ...

Demszky nyilatkozata után a magyar hírességek is felszólaltak. Az egyik szemem sír a másfél hete történt brutalitás miatt, a másik szemem nevet, mert végre nem kuss van a téma körül. Végre beszélnek róla, nem csak buzizás van, hanem ismert, közkedvelt emberek állnak ki... szerintem most nem is annyira a melegek mellett, mint a gyűlölet ellen.

Leszaladtam venni két felsőrészt. Ooops. Úgyis kevés pólóm van vannak üres polcok a szekrényemben...

Jajaja, azt akartam még írni erről, hogy nem értem a kereskedőket. Legalábbis azokat, akiknek szemlátomást fontosabb a lopások megakadályozása, mint a termék eladása. Bírom pl. azokat a sapkákat, amiket úgy lehet (mármint lehetetlen) felpróbálni, hogy bennük van egy hatalmas lopásgátló kütyü. Ma így jártam a pólóval is, ami elvileg testhezálló, azonban deréktájon jobb és bal oldalt is ilyen sípoló izé van benne, tehát úgy nézek ki próbáláskor, mint aki lenyelt egy fakanalat, s az keresztbe fordult a gyomrában. Nem az volt az első gondolatom, hogy hű, de jól áll. Pedig annak kellene lenni, nem? Egyébként a póló 2000 Ft. Ha mondjuk naponta ellopnak belőle egyet, még az is kisebb veszteség, minthogy a vásárló legszívesebben földhöz vágná az egészet.

A nyitott ablakon beszűrödik az erős, koradélutáni napfény, a háttérben morajlik a körút, az ablak előtti fán apró madárka csicsereg. A szomszéd házból pedig kihallatszik egy 4-5 éves forma kislány határozott hangja: "Kívánlak! Kívánlak!"

Na, a szabim végére sikerül majd elfáradnom. Hajnali négyig beszélgettem tegnap, nagyon érdekes, értékes emberek úsznak be a képbe mostanában. Reggel 8-kor kolleganőm telefonált, alig bírtam megszólalni, olyan mély álmomból ébresztett a csörgés. Ráadásul bekérdezett egy szakmait, pedig egy sima "fiú vagyok-e vagy lány" kérdésre sem tudtam volna egyértelmű választ adni.
Amikor kinyitottam a mailem, vicces kép fogadott, vagy öt ismerősöm küldte el ezt a cikket. Ha ők úgy gondolták, hogy ezt nekem látnom kell, akkor én meg úgy gondolom, be kell csatolnom a blogba. Mert olyan "antibébis". :) Erre mondja Woody Allen, hogy nem szeretne abba a klubba tartozni, amely felvenné a tagjai közé. Hát ja.

Miért nem jutott eszembe ez a klip pár héttel ezelőtt? Pont ez volt velünk, pont ez.
Small/big. Milyen relatív.