Maga a megtestesült nyugalom. Természetesség, kiegyensúlyozottság, bizalomgerjesztő hanghordozás, tapasztalat, lazaság, figyelem, felkészültség, profizmus, értelem, intelligencia. Olyan érzésem van, bármiről, bármeddig tudnék vele beszélgetni. Mindenhol ott van, övé majdnem az összes film, tévésorozat és reklám. A Kontrollban egyetlen pillanatra tűnik fel, előlép egy oszlop mögül, s nem szól egy szót sem, csak néz. Mert ő ott is ott van. Dőltem a röhögéstől.
Ritkán mutatja meg magát, ritkán szólal meg saját életéről. Most kiderült, szerény, már-már önbizalomhiányos, ugyanakkor cinikus. Olyan "bíromember". "A" Galamb.

Nehezen szokom Varga Zsuzsa új, Barkácsklub lányoknak című lemezét. Két éve várok rá, s a tavalyi Sziget-koncert óta meg voltam győződve róla, hogy csajos, de igazán zúzós drum 'n bass számokkal lesz tele. Mert az a buli eszméletlen volt, csupán két számmal a régi albumról, s egy csomó angol, ismeretlen jósággal. Most pedig kijött az album, főleg magyar nyelvű és nem annyira dög dalokkal. Picit többet vártam. Lehet, hogy Varga Zsuzsa is olyan lesz, hogy otthon csak ritkán hallgatom, de a koncertjeiért a világ végére is...? (Aug. 9. Sziget)
Sajnálom ezt azoknál az előadóknál, akiknek tényleg mindenük megvan ahhoz, hogy nem csak jót, hanem annál sokkal többet tegyenek le az asztalra. Zsuzsa esetében is rendelkezésre áll minden, menedzsment, torok (én még egy hamis hangot nem hallottam tőle soha), dinamizmus, ízlés, a külsőségek, és ráadásul tátong az űr a magyar zenepiacon, amit vele lehetne tökéletesen bedugaszolni. Élőben ütős. Lemezen kompromisszumos.

Negyedórát várakoztam egy hatalmas váróteremben, ami iroda, étkező, és anyámkínja is egyben. Nem tudok túl sokat a feng-shuiról, de rögtön észrevettem, annak szabályai szerint van berendezve a helyiség. A durva az, hogy az úgynevezett "harmóniaház" pillanatok alatt idegessé tett. Még azt a sok kacatot, ami egy ilyen helyen van... Körbenéztem, s nem értettem, hogy tud itt bárki is megnyugodni. Egymással legkevésbé sem passzoló színek, minták, formák és anyagok tömkelege, s mindenhol egy giccses kütyü. Mivel jól megvárakoztattak, időűzés gyanánt azt játszottam, találok-e akár egy icipici tárgyat is, ami szép. Nem sikerült.
Aztán megjelent egy boszivörös nő, macskával a karján. Egy még kacatosabb szobába invitált, s bár a késés ellenére még két telefont elintézett a barátnőivel, meg kiszaladt megetetni a macskát, itt már érthetetlen nyugalmat kezdtem érezni.
Huszonöt perccel az előre megbeszélt időpont után végül megkezdtük a munkát. Beszéltem, ő meg jegyzetelt, nem sokat. Majd egy közel harmincperces szeánsz következett, a boszivörös nő ujjaival nyomkodta a full ellazított karjaimat, aztán nézegetnem kellett színeket, s köldököm elé tett tenyérrel elképzelni, ahogy lefestem magam fehérre, zöldre, pirosra, sárgára. Úgy éreztem magam, mint valami gagyi cirkuszi mutatványos. A szeánsz felénél már majdnem felnevettem, "na jó, mostmár áruljátok el, hol vannak a rejtett kamerák". S a durva az, hogy amikor már épp elmenekülni készültem, azt mondja: "7 évesen elhagyatottságot éreztél, és a veséden maradt." (Merthogy ilyen csendőrpertuban nyomtuk.) Paff. Köpni-nyelni nem tudtam. Ugyanis 7 éves koromban váltak el a szüleim, illetve költözött el apukám, s utána hosszabb ideig kórházban voltam veseproblémával, de az orvosok nem igazán tudták megmondani, mi a bajom. Ez a nő meg csak úgy, nulla információ alapján bedobja. S ilyenből még volt vagy 4-5 a kezelés folyamán. Egy ilyen trükkért 13 ezer forint aprópénz.
Furcsán botorkáltam hazáig. Nem tudtam, hogy valami rendkívüli történt velem, vagy bohócot csináltak belőlem? Most én vagyok hülye vagy a tükör görbe? Szeptemberben folytatjuk.

Vegyes érzésekkel jöttem ki Milos Forman "Goya kísértetei" című filmjéről. Szórakoztató volt és megdöbbentő. Vontatott és izgalmas. Helyenként sok, másutt kevés. Itt-ott erőltetett. Forman isteni színészek (pl. Javier Bardem, Nathalie Portman - kettős szerepben, Stellan Skarsgard, Randy Quaid) segítségével ironizál a spanyol inkvizíción, a tőle megszokott stílusban. Mivel én nem sokat tudtam Goya koráról, művészetéről, nem telt hasztalanul az a közel két óra, mégis, valahogy a film kétharmadánál már nézeghettem a nem létező órámat. Különösen, hogy a moziban -20 fokra állították a légkondit.

7 év fáradságos McDonald's-ba járásával (hiába nem szeretem, minimum havi 2 alkalom becsúszik) sikerült annyi SMART-pontot összegyűjteni, hogy most már kapok érte egy szendvicset. Ki van ez találva, tisztára megéri foglalkozni vele.

Túl cizelláltan fogalmazom az sms-eket. Kell nekem irodalmiaskodni...! Büntetésem: még fél év után is folyamatosan tanítgatom a Nokiát, bővítgetem a szókincsét.

A nap sikerélménye, hogy kiraktam ezt. Általános iskolás koromban csukott szemmel, pillanatok alatt, most beletelt egy vagy egy órába is.

Barátaim:
Tudom, hogy sokat tettetek értem az elmúlt hónapban. Tudom, hogy jót akartok, s hogy okosakat mondtok. Mindenki a maga által annak látottakat próbálja átadni nekem. Sok mindenben igazatok van, de tudjátok, hogy én először mindent támadásnak veszek, s ennek megfelelően védekező állásba helyezkedem, néha meg is bántódom. De talán már ismertek annyira, egy-két nap múlva elétek állok, s azt mondom, igazatok volt, és megköszönöm. Mint most is.

Dris:
Megnyugodtunk vagy összezavarodtunk, amikor egyik délelőtt mindketten ugyanazokat a mondatokat mondtuk, egyszerre? Én megkönnyebbültem, hogy nem kell erőmet megfeszítve magyarázni a magyarázhatatlant. Kórusban mondjuk: Megtaláltuk egymásban az igazit, már réges rég, s bólogatunk az ismerőseink észrevételére, hogy nekünk együtt kellene lennünk. Bólogatunk, s mégsem mondjuk rá az áment. Futnunk kell még néhány kört. Van még dolgunk máshol, hogy aztán esélyt adjunk egy igazán teljes közös jövőnek. Félő, hogy ezalatt eltávolodunk egymástól, ám mennyi mindent megéltünk már, akár a szakításunk óta is, s mégsem történt meg a törés.
Az a bizonyos képsorozat, annyira beszédes... Azért kellett veled mennem múlt héten, hogy elkészülhessen, hogy szembesítve legyünk önmagunkkal, s nekünk is kiszúrja a szemünket, ami másokét. (Igyunk meg egy kávét együtt!)

Ex:
Mondtam, hogy nem mondom el, amit mondani szerettem volna. :) Az agyadra megyek ezzel. Nem mondtam ki, mert még nekem is hihetetlen és félelmetes: új dimenziójába léptünk közel 12 éve kezdődött, sok-sok viharral tarkított kapcsolatunknak. Nem számítottam ilyen fordulatra, s tisztában vagyok vele, hogy te sem. Akivel ilyen sok időt töltöttünk (aktívan összesen 6 évet húztunk le együtt), azt egyszerűen nem lehet kitörölni az életünkből, örökké otthagyja lábnyomát a lelkünkben. Nagy ajándéknak veszem, hogy most hirtelen ilyen mély és őszinte lett a viszonyunk. Olyan gesztusaid vannak, szóban és tettekben egyaránt, amelyek a legmélyebb szeretetre utalnak. Ez már nem szerelem, nem is vágy, de több a puszta barátságnál, pont annyival, amennyivel jobban megismeri két ember egymást, ha párkapcsolatban élnek, s közben barátok is. Kevés ember ismer ilyen jól, mint te, s aki jobban, az is máshogy.
Megijedtem, ezért nem mondtam ki végül, hogy bár sok mindenben nem értünk egyet, más az értékítéletünk, s talán szándékaink ellenére fájdalmat is okozunk néha egymásnak, mégis hasonló mélység felé tartunk, mint Drissel. S ez egy hatalmas érték. Ha körülnézek, kevesek tudnak felmutatni ehhez hasonlót. Remélem, te is érzed, érted.

Az alábbiakat egy férfitől kaptam, akinek a nőismerősei írták össze tanácsaikat. Néhányat kivettem, mert annyira nem értettem egyet velük, másokhoz megjegyzést fűztem, de még így is maradt benne olyan, ami so-so, tulajdonképpen igaz, csak mégis gizda. A poén kedvéért azért... Íme:
- Ha gyönyörű szexistennőként kezelsz, azzá válunk, ha nyűgös hisztériának tartasz, akkor azzá.
- A férfi jutalma a nő, a jutalma a tudat, hogy ő a jutalom.
- Egy: ne büfögj hangosan, Kettő: ne légy rá még külön büszke!
- Ne csak a farkad után menj!
- Nem meghódítani művészet, hanem megtartani a nőt.
- Ne ragadj ránk, mint a pióca, nekünk is szükségünk van szabadságra.
- Ne játszd meg az elérhetetlent! Elég hihetetlennek hat, hogy nem akarsz megdugni.
- Előbb a lelkünk olvadjon össze, aztán jöhet a reggelig tartó vad orgia.
- Egy váratlanul ajándékozott csokor virág jó befektetés. (hozzáteszem: szerintem pótlék, kompenzáció, de azért tudok örülni neki)
- Ha mi is szarul vagyunk, nem dugni, hanem beszélgetni szeretnénk.
- Mi nem félünk az okosabb partnertől. Gondolkoztál már azon, hogy te miért igen?
- Bővíts a szókincseden, ismerkedj ezekkel a szavakkal: bocsánat, hűség, szeretlek, csinos vagy, jól áll!
- A nőnek vonzóbb a jó humor, a biztonság, az őszinteség, a szimmetrikus testalkat, mint a kigyúrt test, kocsival, bunkó modorral.
- Az a lány a címlapról ne főz, és nem is mos rád. (hozzáteszem: mi sem feltétlenül)
- Ha valaki rád néz, nem biztos, hogy dugni akar veled.
- Ne igyál annyit, hidd el, undorító vagy és elviselhetetlen részegen, pláne ha én nem ittam egy kortyot sem.
- Ne a szeretkezés után kérdezd meg, hogy jó volt-e. Ha már mindenáron kérdezni akarsz, akkor kérdezd meg közben. (hm, felőlem utána is)
- Mosogatni szexi.
- Nem illetlenség, ha a pasi kezdeményezi a beszélgetést. Ha nem akarunk veled beszélgetni, azt úgyis meg fogod tudni.
- Ne vakargasd! Mosd meg!

Nagyon nehéz dönteni, mi kerüljön a blogba, és mi a könyvbe. Félek, hogy egyik a másik rovására megy. Mindenesetre dokumentálom, hogy tegnap elkezdtem. A brainstorming után végre megszületett az első pár oldal. Halleluja.

A Holdudvar a Margitszigeten biztos jó valamire. Mondjuk meghitten beszélgetni barátnőkkel, vagy egy régi szerelmünkkel. Hangulatos, de annyi. Mi inkább punnyadtan ültük körbe az asztalt, pedig nagyon feldobott voltam még előtte. Öt lány, két fiú. Kellemes társaság, de az este olyan "minek is hagytam ott az internetet" feelingű lett.
Jó lenne már visszaszokni az emberi időben való hazaéréshez, lefekvéshez. Három nap múlva ismét meló. Phffff, de örülök...