Kezdésnek közöltem a fodrásszal, hogy akihez én elkezdek járni, az záros határidőn belül anyai örömök elé néz. Kicsit elfehéredett, a második ilyen új vendége vagyok a héten, a frászt hozom rá. Fodrászlány egyébként valóban nagyon ügyes, minden elvárásomnak megfelel, el sem hiszem. (Suttyomban megsimogattam a tapétát.) Aranyos, hogy mindent fordítva csinál, először megszárít, aztán kiegyenesít, és csak utána vág. S olyan, mint a nőgyógyászom, mindent elmond magától, kitalálja a gondolatomat, s bátor (!), ami nagyon fontos fodrásztulajdonság.
Az egész szeánsz alatt fülig ért a szám, ugyanis az üzlet ugyanabban a helyiségben működik, ahol én anno, 11 évvel ezelőtt az első igazi, 8 órás munkaviszonyomban dolgoztam. Ahol elkezdődött a "dolgozó nő" életem. Akkor ugyan még egy fénymásológépeket szervizelő cég irodája volt. Úgy néztem most körbe, nagy szemekkel, mint az ovisok Disneylandben.

Az miért van, hogy egy lány/nő, ha elveszti a szüzességét, megváltozik a személyisége?

Mióta nem sírok a vígjátékokon, s a drámákon is csak ritkán, nem ismerek magamra. Érzéketlenség? Felnőttem? Ne! Szerettem, hogy érzek. Hogy fáj, ha éhezőket látok, ha szegényeket, ha elnyomottakat, ha kisebbeket, gyengébbeket és védteleneket.
Már a Keserű méz sem nyomta ereimnek a pengét annyira. Mindössze egyszer sírtam el magam, de akkor nagyon. S mindössze egyszer éreztem, félek, hogy velem is ezt csinálja majd... (sy). Másra is gondoltam még a párkapcsolaton belüli individualista szemléletről, de azt inkább megtartom magamnak. Mint ahogy a filmet is bezárom a fiókba.

A tartós egyedüllétnek nálam fokozatai vannak. Elkezdek gondolkodni, először teljesen normális dolgokon. Tennivalók. Hobbi. Célok, elérésük lehetőségei. Problémák, konfliktusok, megoldási módok. Magánélet. Ma-gán-é-let. Mi volt mikor, miért, és hova vezet, és miért nem? Na, ez még hagyján, ezekből még kisülhet valami jó, valami felismerés, valami építő jellegű. No de ha az egyedüllét tovább tart, márpedig tovább, akkor jön a hogy tehette meg azt velem, évekkel a megismerkedésünk előtt, hogy tehette azt, és úgy, és olyan sokáig, és és és... Aztán magamra döbbenek, és röhögök. (Magamat kigúnyolom, ha kell...)
Úgyhogy most csoki, könyv, aztán Keserű méz. Csak azért, hogy ma még beledögöljek valamibe, s holnap tisztán keljek.

Hírcsömöröm kezd picit feloldani. Már előfordul, hogy nem csak a lead-eket futom át, hanem a cikket is, sőt, az elmúlt hónapban több Híradót is végignéztem. Lehet, hogy háromszor is bekapcsoltam a tévét elseje óta. Mondjuk a lényegesebb hírek amúgy is eljutnak hozzám. Tudom, vannak a csúnya rendőrök, akik lopnak, csalnak, hazudnak, erőszakolnak, magasabb fizetésért tüntetnek. Nagyon fontos, hogy Dr. House hangja Kulka lesz, ezt legalább 100 helyen hallottam. Aztán juhhhéééé, lesz népszavazás, megjelent Björk új albuma, a magyarok állatabbul klikkelnek a japánoknál, és szegény mi, Darvas Iván nélkül maradtunk... de az csak ma tudatosult bennem, hogy Zsanett nem egy új valóság-show szereplő. Vagy lassan az?

Nem tudom, melyik a rosszabb: egyedül ágybabújni vagy magányosan kelni? Nekem most a reggelek a gyötrelmesebbek, de azzal bíztatom magam, hogy már nagyon sokat változtam. Na jó, fejlődtem. Ha ez annak tekinthető.
A munkakedvemet meg úgy próbálom meghozni, hogy skandálom barátnőm mondatát, amelyet panaszkodásomra válaszolt, hogy a kollegáim képesek összeveszni néhány repipogácsán vagy az ebédlőtálca színén: "Nálunk viszont tálca sincs és pogácsa sem, nincs kedveskedés, csak munka."
I ♥ my work. I ♥ my work. I ♥ my work.

UFO, 4F Club, Soho Party, Carpe Diem...
Emergency House? Bestiák? Splash?

Azaz Czerovszky Heni, Tunyogi Orsi, Szatmári Orsi, Kozma Orsi, Keresztes Ildikó...
Ki még? Pasik is voltak.

Egy ilyen együttes pedig a mai napig is létezik. Legyen találós kérdés?

Itt vizet prédikálok, más blogjában meg suttyomban istenítem a sört, s ez még csak nem is ellentmondás nálam. Csak az hiszi annak, aki még nem látott sört inni (vagy bármi mást, bár akkor nagy szerencséje volt, hogy épp elkapta a pillanatot). Ahogy egy ismerősöm mondja, van a korsó, a pohár, a stampedli... meg a szemcseppentő nekem, ott a sorvégen.
Közhely már lassan, hogy a szervezetnek arra van szüksége, amit kíván. Amiket mostanában táplálkozás címén magamba teszek, az egészen biztosan nem szükséges a szervezetemnek. Az elmúlt napok menüje nagyjából így nézett ki: kávé, csokis croissant, kóla, pizza, fél tábla csoki, kakaó, kávé, sült krumpli, fél tábla csoki again, zsíros sajt magában, levezetésképpen pedig egy kis üveg fanta. Ki is mondta, hogy az egészséges, mert van benne narancs?
Anorexiás ismerősöm sürgönyözött egy tengeren túli klinikáról, ahol az eddigi legnagyobb sikerrel kezelik éppen, hogy azonnal fejezzem be a 44 kiló levést. Aggódik értem. Ő, értem. Hát nem édes?

Tóth Gabi és Melanie C
Szerintem a nyafijuk és a habitusuk is hasonló. (Engem történetesen mindkettő irritál.)

Idén is lesz LMBT Fesztivál, a 12. a sorban, érdekes filmekkel, vitaestekkel, beszélgetésekkel, felvonulással, s idén felkerül a hab is a tortára. Minden idők legédibb popslágeristája, a fáradhatatlan visítógép, a megbízható antidepresszáns, Jimmy Somerville lesz a sztárvendég a felvonulás utáni, Buddha Beach-beli partin pihenőn.