Itt van ő.
Hány éves lehet? szerintem 25
Vajon hogy hívják? Gábor
Mi lehet a foglalkozása? programozó
Van barátnője? nincs
A szüleivel él, egyedül, vagy a párjával? szüleivel
Dohányzik? igen
Március 26-án jó napja volt, április 14-én fáradtan ébredt. Szeretnék mostmár egy mosolygósat is látni. Meg a látogatottsági adatokat. :)

El kellene sajátítanom valami olyat, hogy soha semmire nem reagálok élesben, csak másnap reggel, mert addigra ülepedik, s egész más színben tűnik fel. Ez rendszeres, a pillanat hevében általában rosszul értékelem a dolgokat. Az első reakcióm (hadd húzzam elő kifogásként viszontagságos gyermekkoromat) mindig az, hogy hű, bántani akarnak. Ha kapok valamit, elsőre az ugrik be, juj, de a múltkor meg nem kaptam, biztos nem akar most sem igazán adni. Később jövök rá, mekkora gesztus volt az a valami tőle, de addigra elszúrtam.
Azt is el kellene sajátítanom, hogy úgy írjak blogot, hogy közben nem írok. Őszinte lehessek, de fantáziálhassak is, ha épp ahhoz van kedvem. Megmaradjon az írói szabadságom. Túlozhassak és egyszerűsíthessek, kiszínezhessem a történetet, ha úgy szeretném.
Főnököm ma megkérdezte, valóban unalmasak-e számomra a meetingek, mert ha igen, nem muszáj részt vennem a projektben. Még jó, hogy van humora. Namármost az az unalmas meetingezés csak körítés volt, s ami azt illeti, épp a napokban szerettem volna postolni arról, milyen jó, hogy egyre érdekesebb munkákba vonnak be. Mostmár senki nem fogja elhinni nekem. :)
S elhangzanak ilyen beszélgetések:
- Mit csináltál a hétvégén?
- Tulajdonképpen semmi különöset, csak pihentem és frikkel voltam.
- Tudom, Garfield-os alsógatyában.
Kettészakadok, meghasonulok. Vagy nevet változtatok. Talán magamra műttetem Nicolas Cage arcát. De az nem megy, hogy amit írnom kell, azt ne írjam le.

Wow. Beckham, JT és Pitt (fénykorában)* smafu. Remélem, a vonaton gyorsan elalszik, s mire eléri az úticélt, elintézem, hogy a teljes városban áramszünet legyen. :) Mire jók a kapcsolatok?! Még szerencse, hogy nem vagyok féltékeny.
* Maddoxon még gondolkodom. :)

Lomtalanítás volt a blográdiómban, s felkerült néhány új dal is. A Precious Box-ot is így tudtam megoldani, több mint 7 perces szám, nem sikerül postba illeszteni. Eddig nem tűnt ki a többi közül, most pedig reggeltől estig ezt a számot hallgatom. Úgy tűnik, ennyire vizuális vagyok, kell hozzá valami felidézhető élmény. George Michael nem, de a most feltett számok jó része a frikkel töltött időt idézi, általa szerettem meg őket. Tudja, hogy kösz.

A nap problémája épp az, hogy jól érzem magam. S nem merem. Félek.
Szerintem nagyon jól működünk együtt. Besüt a nap, én főzök, ő tanul. A szobában meleg van, a Garfield-os alsónadrághoz csak szemüveget visel, s ráncolja a homlokát, ahogy a képletek fölé hajol - okosnak látszik és jól áll neki. Minden óra húszkor "igényelhetek" egy csókot, a 16:20-ast sajnos elszalasztottam, most várhatok újabb 60 percet. :)
Kiegyensúlyoz, ha csak egy légtérben vagyok vele. Jó ez így most, épp csak annyiban különbözik a szakítás előtti állapottól, amennyire kell. Ha tudom, hogy jönni fog, én még mindig összerezdülök minden kulcscsörgésre, pedig már több mint egy hete nincs is kulcsa. De hazudnék, ha azt mondanám, minden a régi. Ott az a kis bibi: megbántott, megijesztett.

Kitöltöttem a Velvet szex-tesztjét. Csak azért, hogy higítsam az eredményt. Szerintem a feldolgozásnál törölni fogják a válaszaimat, abban a hitben élve, hogy a bolondját járatom velük. Pedig nem. Ez a valóság, ez az életem.

Félelmetes az időjárás. Érdekes, a természet még mindig mennyire uralja hiperszuper, high tech művilágunkat. Az van, amit ő akar, azt' kész. Jól van ez így, csak a városi ember nem csípi a bizonytalanságot. Mondjuk nézhetjük abból a szempontból is, hogy sok gondot levesz az ember válláról. Nincs szükség előző esti időjárásjelentés nézésére, vagy hosszas gondolkodásra a szekrény előtt állva, mit is vegyünk fel. Mindent. Évszaktól függetlenül rétegesen. Ha száz ágra süt a nap, attól még csapjuk csak hónunk alá az ernyőt, s ha épp jeges víz zuhog, akkor se hagyjuk otthon a bikinit!
Na jó, nem olyan laza és vicces a dolog, én történetesen rosszul érzem magam tőle. Amikor verőfényes napsütésben belépek egy fa alá, még nem tudom, nem fog-e belecsapni a villám, amíg áthaladok alatta. Megnézi az ember, megy-e tömegbe vagy labilis szerkezetű zárt helyre. S ami a legrosszabb, sosem voltam érzékeny a frontokra, de kb. két hete majd' megőrülök az időjárás szeszélyétől, fáj a fejem, levert vagyok, örökké álmos vagy álmatlan, felváltva, előre nem láthatóan.
Most ki monnyon le?

Már most mulatságos eredménye van a "nap problémája" kísérletnek. Tegnap totál elfelejtettem felírni bármit is, ma reggel aztán törhettem a fejem, mi volt a legnagyobb bajom. Hát, nem sok minden jutott eszembe. Ha nagyon akarnám, fel tudnék fújni apróságokat, amik ráadásul az egész nap ismeretében nem is problémák. S már három-négy napja így vagyok: jól.
Kíváncsiságból megnéztem, mi foglalkoztatott egy évvel ezelőtt. Hát, a hasamat fogtam a nevetéstől, amikor ezt a postot megtaláltam: "Már-már azt gondolom, George Michael telefonszámát egyszerűbb lenne megszerezni, mint azt a nyomorult jegyet." Akkoriban szétizgultam magam, hogy sikerül-e látnom egyszer még az életben egy GM-koncertet. Ha akkor valaki azt mondja, kettő is lesz belőle, valószínűleg hülyének nézem.
S néhány nap híján tavaly ilyenkor szakítottunk Dris-sel, s lépett be ismét az életembe Ex. Basszus, ennek már egy éve?

„Utcán internetezett egy nyitott, szabadon elérhető hálózaton, ezért elkapták - állítja egy fiatalember. Előbb a rendőrség nyomozott ügyében, most az önkormányzat szabálysértési eljárást folytat ellene. … A jelenleg még lezáratlan ügy idén februárban indult, amikor egy kisváros családi házas övezetében egy fiatalember laptopjával szabad internet-hozzáférésre lelt. Azonmód használni is kezdte, mint mondta: semmi nem utalt arra, hogy nem egy közeli hotspoté, hanem egy, a biztonságos hálózatüzemeltetés szabályaira fittyet hányó magánszemélyé a hálózat. … A fiatalember elmondása szerint, amikor bent járt az önkormányzatnál, ott szóban azzal érveltek: ha van áramlopás, létezik internetlopás is. A vétkes attól tart, ha ebben a szellemben folytatják le a vizsgálatot, olyasmiért marasztalhatják el, amiben nem is vétkezett. A széles sávú internet-hozzáférések zöme ugyanis átalánydíjas, azaz akármekkora forgalmat is bonyolít az előfizető, a havidíj nem változik. Ezzel szemben az áramfogyasztás éppen hogy forgalomfüggő, azaz ha valaki áramot lop, tényleg mérhető, és kiszámítható a kár, ami vagy a megkárosított fogyasztónál, vagy az áramszolgáltatónál jelentkezik. Ebben a történetben nem tudni, hogy átalánydíjas volt-e az utcán talált internet-előfizetés, de a rendőrt hívó előfizető utóbb akként nyilatkozott: nem érte kár.” (forrás: origo.hu)
Na most ez hogy van? Első blikkre nekem olyannak tűnik, mintha letartóztatnák a szomszédomat, amikor az ajtóm előtt elhaladva, mély lélegzetvétellel bűncselekményt éppen követ el. Ellopja ugyanis az általam megvásárolt, tehát tulajdonomban levő étolajon sütött, a szintén tulajdonomat képező rántottám illatát. Élvezte, pedig nem fizetett érte.
Második blikkre meg elbizonytalanodtam. Attól, hogy az autómat nem zárom be, aki meglovasítja, az tolvaj, nem? Ha nem ő fizet a netért, a biztonsági jelszó hiánya nem menti fel a jogtalan használat alól. Vagy igen? Valószínűleg az arra illetékesek is vakargatják a fejüket és nyálazzák a törvényeket.

Biztos igaza van, s a másiknak meg a harmadiknak is. S nekem is igazam van, hogy mostmár hagyjanak békén. Elég! Szédülök.