Most vagy nagyon álmos vagyok, és kínomban mindenen nevetek, vagy kivételesen egy tényleg szellemes szavazásra bukkantam.

Mákkal töltött szamósza
Máglyarakás vanília öntettel

Azt találtam ki, hogy nem csak ebédet, hanem kísérleti jelleggel szendvicset, salátát és vegán édességeket* is rendelek, és így a napi 4-5 étkezés nagy részét az ő kínálatukból oldom meg. Egy-egy citromos kekszgolyót vagy egy szendvicset munka közben, az asztalnál is el tudok harapdálni. És legalább nem a pilóta kekszet falom a fiókból.

* Én fogyasztok tejtermékeket és tojást, de amikor megláttam az étlapon, hogy "vegán kakaós palacsinta", muszáj volt kipróbálnom. El sem tudtam képzelni, milyen lehet a tésztája tej és tojás nélkül. Hát: ugyanolyan, mint a hagyományosnak. Csak kevésbé van rántotta íze, amit nem bánok. Kimondottan finom volt. Szokatlan, hogy vízből és búzalisztből ez lesz. Aki kíváncsi, próbálja ki bátran.

Mesélem Drisnek a vegán palacsintát, nincs benne tej meg tojás... blabla, erre ő kicsit gúnyos hangon: "Csak liszt? Nagyon finom lehet."

Dris még nyáron bedobta, hogy mire gyerekünk lesz, szeretne átállni a vegyszermentes öko-tisztítószerekre. Persze tudta, hogy nyitott vagyok rá, sőt imádom, hogy ilyen ötletekkel rukkol elő. (A szelektív hulladékgyűjtést is ő erőltette, nekem meg nem volt arcom megszegni a szabályait.) A mosogatószerből évek óta lebomló, vegyszermentest veszünk, a ruhák mosásához öblítőt már rég nem használunk, bio-mosószerből is már a második flakont fogyasztjuk, de most mellécsaptunk egy vízkőoldót és egy zsíroldót is. Meg kell, hogy mondjam, nagyon meg vagyok elégedve velük, és cseppet sem hiányoznak azok a mesterkélt illatok meg színek.

Rámtört az is, hogy megint tiszta kaját egyet. Azzal kezdődött, hogy múlt héten Kaptárlakóval a Bombay Express-ben találkoztunk, és amíg ott rá várva végignéztem a kínálatot, összeszaladt a számban az összeszaladnivaló. Megjött a kedvem a friss, tiszta, a magyar konyhától némiképp eltérő ízvilágú ételekhez. Úgy döntöttem, a hónapok óta tartó VegaFutár-tól rendelés után ismét a VegaFood-tól fogok enni. Fő a változatosság.

Ó, ezek a csodás, szerelmetes reggelek!
Korábban felkel, hogy elvigyen, hogy elkísérjen, hogy annyival is többet legyünk együtt. Végigkacagjuk az utat, minden pirosnál összenézünk, meg a nempirosnál is. Fülig érő szájjal szökdécselek be a munkába. Bárcsak minden nap, minden hét így indulna!
Amúgy is kijött már a számon, hogy ahogy most élünk, az nekem jó. Lakkozzuk le, hogy megmaradjon, de többre nem is vágyom.

Az mennyire durva, hogy anyukámnak mindenből van vagy három-négy darab?! De tényleg mindenből. Különböző színekben sorakoznak a legvadabb dolgok is. Több százezer vagy akár millió forint áll 100-as boltból, piacról, turkálókból összevásárolt, nagyrészt hasznavehetetlen, eladhatatlan, a kisebb lakásba költözés miatt kidobásra ítélt cuccokban. Ahelyett, hogy lenne harmadannyi belőlük, de minőségi. Ha ez a spórolás, akkor megeszem a kalapom.

Az mennyire durva, hogy ma lenne (ma van) az apukám 54. születésnapja?! Még most sem lenne idős, de már 15 éve halott.
És az mennyire durva, hogy ezzel kapcsolatban nem érzek semmit?! Az adat igen, az megdöbbentő, de hogy épp az apám...

Kivégeztem.
Előre leszögezem, és kísérje végig ez az egész bejegyzést: nagyra becsülöm Friderikusz Sándort, egy rendkívüli tehetséges, különleges, tiszteletre méltó embernek tartom - és természetesen vérprofi tévésnek -, függetlenül attól, hogy éppen mivel foglalkozik, és egyetértek-e azzal, amit mond vagy tesz.
Most pl. azzal, hogy megírta ezt a könyvet. Persze, tudom, hivatalosan nem ő írta, hanem egykori kolleganője, Mihancsik Zsófia, de ez puszta formalitásnak tűnik. Azon semmit sem változtat, hogy nagyrészt Friderikusz beszél benne, persze arról és úgy, amiről és ahogyan ő akar. Nincs ezzel baj, hiszen az ő könyve, de talán hitelesebb lenne, ha kerültek volna bele "bekérdezések" is, nem csak csupa simogató közbevetés.
Az első 100 oldal annyira tetszett, hogy mindenkinek ajánlgattam, olvassa el ő is. A közepén előfordult, hogy untam vagy éppen felbosszantott. A végére pedig visszakanyarodott egy kicsit szerethetőbbe.
A fő bajom vele az, hogy nem is igazán róla szól, sokkal inkább mindenki másról, Fábry-tól Vitray-n át Fenyő Jánosig, Orbán Viktortól Bochkor Gáboron át Pálffy-ig. Épp azt teszi velük, amit nekik többször is felró: úgy állít róluk nem éppen hízelgő dolgokat, hogy közben a másik félnek nincs lehetősége reagálni. Előfordul, hogy a diszkréció határát súrolja. Ráadásul valamennyi sztori tanulsága az, hogy mindenki más milyen gyáva, ostoba, pitiáner, rosszindulatú vagy hazug, Fridi pedig mindenben az ellentétük. Pedig egyébként a tévében nem szokott zavarni a (mások által nagyképűségnek titulált) nagy magabiztossága, határozottsága. Elég lenne csak egy csipet öniróna, egy icipici önkritika, épp csak pár apró sztori a saját elkövetett hibáiról, de ezek valahogy elmaradnak. Emlékszem még óriásfotelbe ültetett, és ezáltal nevetségessé tett Vitray-ra, Anthony Delonra célzó "ezt inkább ne fordítsátok le neki" kezdetű pikírt megjegyzésre, Fenyő Miklós ráncainak kinagyítására, pedig én csak egy "mezei" néző vagyok.
A másik, amit viszont hiányoltam a könyvből, a beharangozott, nagy őszinteség. Oké, az is annak tudható be (sőt), ha valaki nyíltan leírja Orbán Viktor gyenge személyiségéről alkotott véleményét, de jó lett volna, ha a saját magánszférájából is többet megmutat, ha már őszinteségről beszél. (És még csak nem is arra gondolok, amire mindenki.)
Összességében azt mondom, ez egy érdekes és olvasmányos könyv, én személy szerint sok gondolkodnivalót kaptam tőle, megismertem egy nem hétköznapi szemléletmódot, s azóta jobban megértem Friderikuszt, de az igazat megvallva, tőle tökéletesebbre számítottam.

Ui: Már megvettem a következő könyvet. Mondom, hogy ez az év olvasós lesz.

, úgyhogy most csak annyit, hogy már Kaptárlakó is belépett a négy órán át beszélgetők klubjába. És mindig akkor van vége, amikor a legjobban belelendülnénk. Konkrét posztok jönnek ki a száján, csak fogni kellene egy tollat meg egy noteszt, és lejegyzetelni az egészet.

, úgyhogy most csak annyit, hogy már Kaptárlakó is belépett a négy órán át beszélgetők klubjába. És mindig akkor van vége, amikor a legjobban belelendülnénk. Konkrét posztok jönnek ki a száján, csak fogni kellene egy tollat meg egy noteszt, és lejegyzetelni az egészet.

Dris bedobta, hogy mire gyerekünk lesz, jó lenne átállítani a háztartásunkat vegyszermentes öko-tisztítószerekre. Persze, tudta, hogy nyitott vagyok rá, sőt, imádom, hogy ilyenekkel rukkol elő. A mosogatószerből évek óta lebomló, vegyszermentest használtunk, mosószerből már a második flakonnal vesszük, és rögtön mellécsaptunk egy vízkőoldót és egy ....