Így jár, aki nagy lelkesedéssel ráveti magát minden blogjátékra, ahogy én jártam most. Ugyanis ahogy megláttam ezt az új könyvest, tudtam, hamar el fog érni hozzám is, és akkor végem lesz. Úgy is lett. Ketten kérték tőlem, Dweyra és Margaréta, hogy írjak össze 5 könyvet a tavaly olvasottak közül. Íme a megúszós listám, és pironkodva megígérem azoknak, akik most összevonták a szemöldöküket, hogy az idei év olvasós lesz. Legutóbb 23 évesen voltam könyvarcú, ahogy az öcsikém mondja, azokra, akik olvasva utaznak, olvasva szállnak fel és le a járművekről, és olvasva mennek át a zebrán. Azóta évi 1-2 könyv, nem több. Amióta újra reggel-este békávézom, kicsit jobban megy.
Ötöt kell, ugye? Te jó ég!

1. Használati útmutató Gorenje beépíthető főzőlaphoz
2. Cutting Edge Advanced with phrase builder - Students' book
3. Na ugye, hogy olvastam, na ugye!?
4. Ennek még nem értem a végére, de hamarosan megtörténik.
5. És kétszer nekifutottam az A 22-es csapdájának és a Száz év magánynak. Sajnos eddig mindig visszapattantam róluk, pedig jónak tűnnek. Talán egyszer...

Ugye mindenki ismeri a mondást?: Nem a könyv teszi az embert.

Tovább is adom nektek: Imola, Nezsike, Sziszamisza, Lena, Atl

Az Út a vadonba csodálatos film. A látványa, a hangulata, a zenéje... Az első filmkockától az utolsóig bizsergető érzés. Többször megnézendő kategória, s egyszer még a citromos-vaníliás biojoghurttal is ki kell próbálnom.
Rémlik valami arról, hogy Sean Penn (aki a film rendezője, forgatókönyvírója és producere) is hasonló ideológiát képvisel, mint a filmbeli Chris. Ha jól tudom, egy lakókocsiban él vagy élt, távol a civilizációtól, így saját tapasztalatai segíthették az érzés átadásában. Elég jól sikerült neki, rég volt rám film ilyen hatással. Mert akárhogy is kötődöm a városi léthez, az Út a vadonba, pontosabban Christopher McCandless gondolatvilága elég közel áll hozzám. Valószínűleg ezért nem bírtam abbahagyni a zokogást a film után vagy tíz percig.

Anyu költözik, lassan második hónapja tart a pakolás folyamata, egy őrület az egész. Az utolsó három hétvégén én is nála dobozoltam (mert mit nekem az, ugye, október óta folyamatosan költözésben vagyok), függetlenül attól, hogy ő felénk sem nézett, amikor mi cuccoltunk át egyik lakásból a másikba.
A nála pakolászós napok időnként durván feszült hangulatban telnek, máskor meghalunk a röhögéstől, és simán előfordul, hogy a kettő közt csak pár perc telik el.
Ebben az alaphangulatban ma eljutottunk öcsémmel a törékeny holmikig, anyám meg a kezünkbe nyomott egy kupac papírt, hogy azzal tömjük ki a tányérok, poharak, tálak közt a helyet.
Valószínűleg nem látta szemüveg nélkül, hogy mit adott oda, de az exeink kinyomtatott és összegyűjtött fotói voltak (mert anyukámnak van ilyen gyűjteménye). Összenéztünk öcsémmel, és rögtön vágtuk, ugyanarra gondolunk. Nekiestünk jó nagy lendülettel összegyűrni a képeket és begyömöszölni a poharak közé. Némelyiknél kidudorodtak az erek az öklünkön, beleadtunk mindent, amit csak tudtunk. Nem mondom, hogy nem esett jól. Sőt.
Ott volt mindenki, juditzsoltszilvizolinóripeti.

A majdnem sírás, az ugye sírás, csak elfojtva?
Nagyon nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. Piszkosul tudom szégyellni utálni magam korábbi önmagam miatt. És ez sok heget felsért.

megtapasztalni, hogy valaki lát bennem fantáziát és bízik bennem. Ráadásul nem is Drisnek hívják.
Köszönöm.

Elárulom, hogy közel két évtizede őrzök egy sztorit egy egyszer volt sztárról, aki azóta celebbé alacsonyodott. Válságos napokon rá gondolok, és eszembe jut, hogy ha majd nem lesz mit ennem, vagy nem tudom befizetni a villanyszámlát, hopsza, eladom a bulvárlapoknak a húsz (pontosabban 19) évvel ezelőtti találkozásunk történetét, "titkos" görénykedéseit, és majd dől a lé. Meg is érdemelné, bizony, akárhogy is.
Erre nem beleköp a volt felesége a levesembe? Majdnem elkotyogja a lapoknak, ami az én utolsó, féltve őrzött ütőkártyám. Csak hogy képzavarral éljek.

Találgatni persze lehet, de nem árulok el semmit.

Jesszusom, valami baj lehet velem, már második napja örömmel jövök dolgozni, pedig kétszer annyit kell utaznom, mint eddig, és tovább is kell maradnom. Ennyit tesz a szép, új környezet? Vagy csak azért vagyok ilyen lelkes, mert még nem indult be a munka igazán? Te jó ég, lehet, hogy ma már hozzám fog szólni valamelyik kollega?

Sürgősen el kell jutnom oda ismét, ahol azt a Rogge's nevű biojoghurtot vettem, a citromos-vaníliásat, amelyiktől kis híján orgazmusom lett. Hátha másodszorra jobban el tudom engedni magam.

Dris bedobta, hogy mire gyerekünk lesz, jó lenne átállítani a háztartásunkat vegyszermentes öko-tisztítószerekre. Persze, tudta, hogy nyitott vagyok rá, sőt, imádom, hogy ilyenekkel rukkol elő. A mosogatószerből évek óta lebomló, vegyszermentest használtunk, mosószerből már a második flakonnal vesszük, és rögtön mellécsaptunk egy vízkőoldót és egy ....

Dris bedobta, hogy mire gyerekünk lesz, jó lenne átállítani a háztartásunkat vegyszermentes öko-tisztítószerekre. Persze, tudta, hogy nyitott vagyok rá, sőt, imádom, hogy ilyenekkel rukkol elő. A mosogatószerből évek óta lebomló, vegyszermentest használtunk, mosószerből már a második flakonnal vesszük, és rögtön mellécsaptunk egy vízkőoldót és egy ....