Állati klassz minden. Nem tudok belekötni a lakásba, csendesebb is, mint gondoltuk, tágas, világos, és imádom, hogy új. Elszállt még az a pici ellenérzésem is, ami az újépítésűekkel kapcsolatban korábban volt.
Nem győzöm hangsúlyozni: minden nagyon szép és jó!

Örülnék, ha ránk szakadna a bank, vennék új bútorokat, meg mindenfélét, de így is oké.
A kipakolás után jöttünk rá, nincs tükrünk, de mindenre van megoldás alapon a fényképezőgépet használjuk. Ha Dris nem tudja, egyformára borotválta-e az arca két oldalát, csak katt, és már nézheti is magát a display-en. Fifika.

Harmadik napja költözködünk, mára kiürült a régi otthonunk, és megtelt az új. Egyelőre főleg dobozokkal. Ma már ott alszunk, ahol az ágyunk van, azaz felavatjuk az új kéglit. A tegnap estét még végignosztalgiáztuk, nem akartunk elaludni, egymás után jöttek a sztorik, mi és hogy történt azok között a falak között. Néhány hónapot persze átugrottunk, azokat fejben tettem hozzá.
Kellemes kis búcsú volt a lakástól.

Amúgy pedig mindenki előtt le a kalappal, aki harmadik napja rendületlenül segít, cipekedik, szervez, rohangál, takarít, fúr és farag. Nagyon köszönöm nekik, anyósomnak, apósomnak és az öcsémnek. Kicsit bánt, hogy valaki hiányzik... bár nem lep meg.

Borzasztó tragédia történt: eltört a páros delfin. Merthogy elfelejtettem, hogy évekkel ezelőtt feltettem a szekrény tetejére. Ennyit a feng shui-ról.
Vajon ez most mit jelent?

Borzasztó tragédia történt: eltört a páros delfin. Merthogy elfelejtettem, hogy évekkel ezelőtt feltettem a szekrény tetejére. Ennyit a feng shui-ról.
Vajon ez most mit jelent?

Szinte mindent bedobozoltam, Dris és apukája szétszedték a konyhabútort, átszállították, épp szerelik össze a másik lakásban. A konyha a szűk keresztmetszet, anélkül nehezen tudnánk átköltözni, hogy ne lenne lehetőség inni egy pohár vizet vagy főzni egy kávét, megkenni egy szelet kenyeret. A cuccok javát, azaz a többi bútort és a bedobozolt ruhákat, könyveket és minden mást egy nagyobb autóval, szombaton viszünk át.
Az új lak wowwowwowwow, eszméletlen zsírkirály. Szexepiljét az ablakok adják, nagy felületen és jól elrendezve sok fényt engednek a szobákba. Bár az is csúcs, hogy mostantól van erkélyünk, és külön háló. A nappali még kong az ürességtől, de máris kialakult a kedvenc kuckónk. Az ablakpárkány épp olyan alacsony és széles, hogy rá lehet kucorodni, a radiátor fölé, a hatalmas ablak sarkába. Mint az amerikai filmekben. (Valahogy így.) Onnan fogom nézni a hóesést és a napsütést is. Imádom már most.
Dris alig várja, hogy bringázhasson az üres nappaliban, de egyelőre csak keringőztünk benne. Én meg azt várom nagyon, hogy összegyűljön a pénz egy mindent elnyelő, hatalmas, tolóajtós gardróbszekrényre a hálóban.

, költözünk. Valószínűleg nem lesz időm és netem sem egy ideig, de amint géphez jutok, mindenről beszámolok, és válaszolok az e-mailekre is.

Színház, Zsákutca

Aranyosak a kollegáim, behordtak a szobámba egy csomó papírdobozt. Nem kértem, nem is említettem, hogy szükségem lenne rá, mégis mindenki, aki arra járt, adott egyet. Most csupa doboz a lakás, fura érzés, nem tudtam még hozzákezdeni, hogy belepakoljam a cuccainkat. Akárhányszor a költözésre gondolok, a sírás fojtogat. Nagyon örülök az új lakásnak, de a szívem szakad meg, hogy elmegyünk innen.
Közben hirdetést fogalmazok, körtelefont intézek, egyeztetek, önmegvalósítok, és leginkább azon gondolkodom, mikor lesz megint blogom, úgy igazán.

A feleség fél egészség.

Nem emlékszem pontosan, hogy is mondták; munkahelyen ne blogoljak, vagy munkaidőben? Mindegy, szerintem este fél 8-kor ez már jár nekem.

Nem túlórázom gyakran, de akkor baromi látványosan tudok szenvedni tőle.