, aminek egyáltalán nem örülök, de most sajnos ez van. Viszont végre volt időnk egymásra Anával, vega étteremben, spagetti és ribizliital felett, három órát beszélgetve. Jólesett.
Hazáig mondogattam az est aranyköpését, hogy el ne felejtsem: "Szomorú, hogy ennyire reálisan látod..."

Háromnapos vízihulla kinézetem lett a sok stresszes helyzettől, de sebaj, lesz ez még rosszabb is.
Valahogy nem szeretem, ha én felvállalok egy szituációban egy kényes szerepet, úgy, hogy megkérdezek előtte mindenkit, adott esetben mögöttem állnak-e. Majd amikor bekövetkezik az "adott eset", hirtelen kihátrálnak mögülem. Még szerencse, hogy aki előtt ezzel kellemetlen helyzetbe hoznának, az átlát a szitán.
Ma is jó nagy semmire jutottunk. A bizalom nem kikényszeríthető. Vagy van alapból, vagy nincs... de leginkább volt, csak eljátszották.

A Colbert híd egy hónapig díszkivilágított. A leállósávban kb. 50 méterenként állnak az autók, elakadtak szegények, gazdáik meg fotóznak vadul. Próbálkoztam én is, de csak félig sikerült. Úgy döntöttem, inkább nem halok meg egy szimmetrikus képért.

Egyébként szerintem Colbert, és nem Megyeri, sokkal cool-abb lenne így, akárki akármit is mond.

Hát, nem voltunk túl sokan... A rendőrök annál inkább.
Számomra mégis egy klassz nap volt a mai, jó hangulat uralkodott a felvonulás előtt, közben, után. Pozitívum több is akadt, sorolom:
Egyrészt nem volt látványos balhé. Azt, hogy feltűntek ellenzők, csak a hírekben olvastam, utólag. A helyszínen semmit nem vettem észre, csak az Oktogonnál bilincseltek meg valakit a falnak nyomva, nem tudom, miért. Másrészt azért így sem voltunk kevesen. Harmadrészt nagyon sok középkorú és idős ember is megjelent. Aranyosak voltak azok a nénik, akik égbe emelendő színes ruhadarabként előhúzták a szatyorból a virágmintás asztalterítőt. Negyedrészt sok ismert ember is a kezdeményezés mellé állt, többen közülük fel is vonultak. Örülök neki.
A tömegben feltűnt (én legalábbis csak őket láttam) Nádasdy Ádám, Bródy János, Till Attila, Geszti Péter, Menyhárt Jenő, Nagy Ervin, Gerendai Károly, a Hősök terén fellépett Rácz Kati, ceremóniamesterkedett Novák Péter, röviden beszélt Bódis Kriszta.
Politikust egyet sem láttam, még azokat sem, akik egyébként ott szoktak lenni minden fontosabb demonstráción.

Hogy lesz-e ennek hatása? Közvetlen szerintem nem. De talán szép lassan megszokják az emberek, hogy ki is lehet jönni a lakásokból, megmutatni magukat, kiállni egy ügy mellett, és nem csak a politikától várni a problémák megoldását. Vagyis élni demokratikus jogaikkal. Ha hagyják.

Tarka Magyar, ma délután. Gyülekező 15:30-kor az Erzsébet téri Gödörnél.

Amint meghallottam a hírt Albert Györgyiről, kaptam a telefon után.

Először megnyugtatott, aztán elszomorított a beszélgetés. Beleszőtt néhány megjegyzést arról, hogy A. Gy.-nek sem segített senki, azért nem tudott meggyógyulni. Nem volt kellemes hallgatni, egyértelmű célzásokat tett, hogy úgy érzi, mellette sem áll/állt senki. Nem először hangzott el a szájából, de minden alkalommal hidegzuhanyként ér. Mostanra már szomorúsággal vegyes ürességet érzek, mert remény sincs, hogy meglássa, mennyi mindent tettünk, mennyi mindent feláldoztunk, s javulásnak jeleit sem láttuk, sőt.
Egy olyan állapotban ítél meg másokat, amilyenben nem tud. Az orvost, akinek pénzt kell dugdosni a köpenyzsebébe, hogy fogadja egy órára, isteníti. A gyerekeiben meg csak ellenséget lát, akármit is tesznek.
Most sem őt szeretném bántani. Csak zavar, hogy gyakran hallom, olvasom, hogy a depressziós emberek egyre mélyebbre csúszásáért a környezetük a felelős. Egyrészt egyetértek, mert oda kell figyelni egymásra, és megtenni, amit lehet. Másrészt úgy érzem, megtettem, és mégsem változott semmi, legalábbis jó irányban nem. Igaz, ehhez nem csak a betegség, hanem más személyiségjegyek is kellettek.
De most épp jobb időszakot él. Ráadásul szerintem pont attól, hogy többet van egyedül, mint korábban, ami erősen ellentétes a fenti elmélettel.

Bazzzzzz....
Tényleg egy hat éves gyerek vagyok, aki hisz a tündérmesékben, és őszintén remélte, hogy ez az egész sztori egyszer majd jó véget ér.
Nem meglepő, ami történt, de nagyon szomorú. Sajnálom.

Ide illik igazán: Nyugodjon békében!

Bizonyos körülményekből kifolyólag felmerült némi plusz költség a lakásvásárlással kapcsolatban, amire nem számítottunk, és még most sem tudjuk pontosan, mennyi lesz a vége. Elmeséltem (csak úgy) az ismerősöknek, s kivétel nélkül mind azt válaszolta: Miért nem hazudtatok?
Kivétel nélkül mind. Én meg legalább olyan értetlenül néztem rájuk, mint ők rám. Miért nem hazudtunk? Ez lenne az általános reakció?
Újabb felismerésre jutottam: egy 6 éves gyerek szintjén vagyok, aki még megrökönyödik, hogy milyenek az emberek. Annak azért örülök, hogy legalább Dris furcsállotta ezeket a válaszokat, és hozzátette, a gyerekeinket nem ebben a szellemben szeretné felnevelni.

Azt mondja a csaj a rádióban, torlódnak a járművek a Lágymányosi hídnál. Kérdem én, mi ez az általánosítás? Mit járművek? Csak az autók.