Elszúrtam, mert a hátralevő pár órát a Tégla megnézésével töltöttem. Nem mondom, hogy nem kellett volna, legalább egyszer ezen is túlestem. A színészekkel nem is volt gond, csak a rendező és a forgatókönyvíró nem kellett volna bele. No meg az a sok Oscar és a 8,5-ös imdb értékelés. Nagyjából akkor kezdek el egy filmet unni, amikor bár lemaradok az első negyedóráról, de amint bekapcsolódom, tudom, mi fog történni 5 perc múlva.

Hihi, most elképzeltem, milyen lenne egy film rendező és forgatókönyvíró nélkül... Kaotikus.

rendkívüli közgyűlés - tárolótakarítás

, hogy vasárnap este fél nyolckor kezdem meg a hétvégémet...

Hulla fáradtságomban csak annyit vagyok képes leírni, hogy:
- Két napja legóhajam van. Fröccsöntött, szigorú, vonalzó mentén egyenesre vágott frufrus. Egyelőre szeretem.
- Megvolt az új lakás műszaki átadása. Nagyon örülünk, egyre nagyobb szerelem az a kégli, mindig napos és szépen burkolták. Kezdem elhinni, hogy a miénk lesz, így már tervezgetni is lehet.
- Túlestünk az éves céges bulin, amin elhangzott a Petróleumlámpa, a Csókkirály és az Azok a boldog, szép napok. Nehogy hiányérzetünk legyen. (Ez a buli egyébként megérne egy pozitív posztot is, mert a vendéglátás szokatlanul jó volt.)
- A (jelenlegi) társasház rendkívüli közgyűlése üvöltözésből össznépi munkába csapott át, majd lomisokkal összemosolygásba és kosárból sörözésbe/ásványvizezésbe torkollt. Jó buli volt, de egyszer bőven elég. Segített, hogy kevésbé bánjam, itt kell hagynom ezt a házat 8 év után.
- Jártam több száz leszbikus között, és megint sokat tanultam. Magamról nem kevésbé, mint róluk.

Mindegyik esemény megérne egy-egy tartalmasabb bejegyzést, de fogalmam sincs, hogy amikor végre lesz időm és energiám, akkor fel tudom-e még eleveníteni a hangulatukat. Ez az írás átka: amikor nagyon zajlik az élet, nincs idő papírra vagy monitorra vetni.

A helyzet fokozódik. Egyre inkább úgy néz ki, hogy hamarosan kezünkben lesz új és egyben első saját otthonunk kulcsa. Amellett, hogy még most is sok ügyintézéssel jár, szép lassan kezdünk ráhangolódni eddigi otthonunk elhagyására. Főleg nekem nehéz ez, mert én laktam ott folyamatosan az elmúlt 8 évben, de ha úgy vesszük, hogy Drissel közösen alakítottunk ki szinte mindent, akkor azért neki is. Legalábbis így gondoltuk, de egyre több jele van, hogy mire költözünk, már nem fog fájni annyira a szívünk érte. Kinőttük ezt a lakást, az világos, és változtak az igényeink, úgyhogy egyre több bajunk is van vele, de a tegnap este

Oh, az a mézes-citromos-gyömbéres üdítő az indiaiban... pont olyan volt, mintha sushit innék. A kiszolgáló meg nem akarta elhinni, hogy nekem ez ízlik. Pedig mennyei!

Némi változtatást eszközöltem a linkfalon. Eltüntettem a játékokat, ami valószínűleg keveseket vág földhöz (használta bárki is? szerintem nem), valamint mostantól van saját "főoldalam", azaz shared items, amely segítségével végre meg tudok osztani egy-egy cikket a teljes weboldal linkelése nélkül. Eddig ezeknek külön bejegyzést szenteltem, de kényelmetlenül éreztem magam, hogy sok post csak arról szólt, más mit írt. Mostantól ez nem probléma, viszont összevontam a design "rovattal" (ezt páran szokták nézegetni), az ilyen témájú linkeket is a shared items-en keresztül fogom ajánlani. Régóta tervezem, hogy csinálok külön egy design blogot, s ha megvalósul, majd átkerülnek oda. Egyelőre szabadidő hiányában nem vágtam bele, anyagokat már gyűjtögetek, de nem szeretem fél fenékkel megülni a lovat.

      

Forrás: Mexican Pepper, Alice Chocolate, Adidas 1, Six Feet Under DVD Set, Carlton Stylish Cigarettes Box, Sushi To Go Box, Magnificent 5 
(és a többi)

Egyrészt nagyon szeretnék egy ilyet. Másrészt hidegzuhany az Index adócsalós kérdőíve, amióta kitöltöttem, rosszul érzem magam. Bűnöm, hogy nem teszem magam közutálat tárgyává azzal, hogy nem taposom ki mindenkiből a nyugtát meg a számlát. Úgy tűnik, ezen kívül mindent megteszek, bejelentek, megfizetek, az utolsó fillérig. Volt már üzlet, amit bojkottáltam, mert a pénztárgépük évekig csak dísznek ácsorgott a sarokban, de ha mindig mindenhol szóvátenném, egy merő balhézás lenne az életem. Pedig az elvvel maximálisan egyetértek, csak szép lassan én lennék kiközösítve. Csókolom, akkor tessék keresni másik orvost, fodrászt, kozmetikust, maniküröst, vízvezeték-szerelőt, főbérlőt vagy zöldségest. Na jó, de melyik másikat?
Ha én a magam kis bevételei után befizetem a befizetnivalót, az is az én bűnöm, ha más nem? Oké, hogy társadalmilag kikényszeríthető dolgok ezek, ráadásul hiszek is ezek hatásában, de ugye nem az én egyedüli felelősségem, hogy amerre járok, mennyit becsületeskednek be a szolgáltatók?

X: - Vidd innen, allergiás vagyok a fügefa levelére, csupa kiütés leszek tőle.
Y: - Akkor te nem lettél volna jó Ádámnak.
Z: - Azt tudnám, minek kellett oda az a levél, ha csak ketten voltak a Paradicsomban.
W: - Hogy ne zavarja a hívőket...