Szerintem a január a legnyomasztóbb hónap... Ünnepek után, ismét fejesugrás a szürke hétköznapokba, és még oly távoli a rügyfakadás és a madárfütty. De nem ma. Csodálatos napsütés volt, tavasz a télben. Afféle apró kis öröm az undok januárban. Akárhogy törtem a fejem, más öröm nem is jutott eszembe. Semmi. Egyetlen kedves mosoly, ici-pici sikerélmény sem volt már jó ideje, az életemben minden a feje tetején áll: anyukámmal megromlott a kapcsolatom, a munkahelyemen rosszul érzem magam, a magánéletem romokban hever, anyagilag a padlón vagyok.
Eszembe jutott a 90-es évek elejéről egy könyv, amelyet Friderikusz Sándor írt a boldogságról. Meghirdette, hogy boldog történeteket vár az olvasóktól, s a legjobbakból állítja össze a könyvet. Nem tudom, emlékszik-e erre még valaki rajtam kívül, de a megjelent kötet nagyon durva volt, sosem felejtem el. Kb. 150 oldalnyi teljesen üres, fehér papír. Ugyanis az emberek a felhívásra csupa olyan sztorit küldtek, amelyben leírták, mennyire boldogtalanok. Ez jutott eszükbe a boldogságról. Én akkoriban, hiperérzékeny kamaszként nagyon szomorú lettem ettől.
Ma jutott rá időm, hogy a 2005-ös határidőnaplómba beírjam a fontosabb szülinapokat, telefonszámokat. Az elején mindig szokott lenni egy rész a személyes adatoknak, illetve azénak, akit baleset esetén értesíteni kellene. Nos, az idei noteszomban ez a lap össze van ragadva a következővel. Lehet, hogy már a papírgyárban is tudták, hogy ebben az évben nem lesz senkim, akit értesíteni lehetne… Azért én erőszakkal szétfeszítettem a papírt, és beírtam Drist, mint hozzám legközelebb álló személyt.
Nem tudom, mi van velem. 16 000 forintért vettem ma fehérneműt, amikor annyira sincs kedvem pasizni, hogy leszedjem a szőrt a lábamról, más testrészekről inkább nem is beszélve. Fenekemen az XS-es méretű bugyival is egy szétfolyt tehenet láttam a tükörben. Muszáj sportolnom, mégpedig intenzíven, mert a hasam nagy, a seggem töttyedt, a csípőm túl széles, a melleim pedig horpadtak. Mindig szépek voltak, és teltek, nem értem, mi lett velük hirtelen. Egy cseppet sem láttam magam szexinek. Két nagyon szép szettet választottam, és elköltöttem egy vagon pénzt, mégsem éreztem semmi örömet, shoppingolás nyújtotta kielégülést.
Este még Drist is megbántottam. Miután eljött velem fehérneműt venni, hazaküldtem. Nem akartam vele aludni, annak ellenére, hogy néhány napja olyan utalást tettem, hogy jobb lenne 1-2 napig külön lenni, s így az együtt töltött időt is jobban fogjuk élvezni. A 2 napos különlét megvolt, de ma sem éreztem nagyobb kedvet a társas alváshoz, mint a hét eddigi részében.
Ez a Word nyelvtani ellenőrző nagyon szórakoztató tud lenni. A “pasizni” szó helyett azt javasolja, írjunk inkább “férfizni”-t, és ha idegépelem, hogy “szarvas”, akkor figyelmeztet: Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni. J Hát nem jópofa?