Azt hittem, jobb lesz, de rosszabb. Ráadásul sikerült összevesznem az egyik barátnőmmel, s idegesített még a pszichológusom is. Állítólag nem olyan szörnyű a helyzet, mert ki tudok menni az utcára, járok dolgozni, odaérek időben a találkozókra, nem alszom és nem eszem se túl…

Középkorú kolleganőm véletlenül meghallotta egy telefonbeszélgetésemet, amiből kiderült számára, hogy mivel küzdök éppen. (lásd. előző post) Kicsivel később beszélgetni kezdett velem, és olyanokat mondott, hogy leesett az állam. Kérdezgetett, aztán elmesélte, hogyan…

Szándékosan nem használom magamra a depressziós szót. Annak idején, kb. 7 éve nem mentem dokihoz, nem is tudtam, hogy ez a betegség létezik, tehát senki nem diagnosztizálta hivatalosan. Azóta pedig nem voltam annyira mélyponton, mint akkor, s a felfelé törekvés arra ösztönzött,…

Na jó, jó, végülis van annak a kitörölt, majd újra bepötyögött, és piszkozatra kárhoztatott postnak olyan része, ami akár publikus is lehet. A többit legfeljebb kipontozom: "... még ilyen ..., vagy még ..., mert ... sem ... kellene, hogy ... a francba, a kis ... ..., nem…

Írtam egy postot, amit aztán inkább töröltem. Ennyi maradt belőle: Karácsonyra befizetem magam elektrosokkra. Addig már csak kibírom...

Kivételesen üzenek. Szükségem lenne még ilyen egyedül töltött, csendes zenés, félhomályos, bánatkisírós estékre. Ilyenekre, vagy még ilyenebbekre, mert ma sírni valahogy sehogy sem sikerül. Hagynom kellene, hogy kitisztuljon belőlem a francba, a kis dög. Durva, nem vagyok biztos…

Fáziskésésben vagyok, még csak most néztem meg a Capote-t, s rögtön meglepődéssel kezdtem. Kínosan ügyelek rá, hogy ne olvassak előre szinte semmit a filmekről, nem szeretem, ha befolyásol, arról nem is beszélve, hogy számtalan cikk lelövi a poént. A Capote-nek sem néztem…