És akkor még beúszik jobbról a képbe, hogy kellene lakást venni, gyorsan, jót, olcsón, ám hű de igényesek vagyunk, nem akárhol, nem akárhogy. Igazság szerint az év elején már nekiveselkedtem a nézelődésnek, de hamar elment a kedvem (két nap után, úgy emlékszem). Azt hiszem, az első gyors számolgatásnál. Hogy milyen környezetben tudnánk élni, ha havi X ezret a banknak törlesztenénk, és milyenben, ha ugyanennyi pénzből inkább bérelnénk. Az első esetben 25 év olyan helyen, ahol nem érezzük jól magunkat, ott is csutkára meghúzott nadrágszíjjal, a gatyánkat is ráfizetve. A másodikban egy nem túl nagy, de nem is pici, ám jó állapotú lakás, a város kellemesebb részén. Az első esetben magunknak, a másodikban idegennek fizetnénk.
S csak én leszek ideges attól, hogy 20-25 évre elköteleződjek?
Szóval pár nap után elment a kedvem.
Most ismét napirendre került a téma. Nincs elég dolgunk amúgyis. De muszáj lesz, muszáj lesz mindent egyszerre. Ha jól emlékszem, tudtuk már az évkezdetkor és azóta is. Kemény év ez, kipurcanós, túlhajszolt, de megéri.

Végelgyengülés környékén járok. Reggel kávé, kóla, Actival-lal nyitok, pedig nem stílusom. Viszont nem is segít. Talán egy kis speed kellene mellé.
Túlhajtottam magam, mostmár érzem. Kimerültem, szabadságolni kellene magam, de attól tartok, nem lenne elég. Közben tele a naptáram, minden órám beosztva, most kell észnél lenni, nem elszalasztani semmit. De fogytán az energiám. Pár napja éreztem meg, hogy ezt nem lehet büntetlenül csinálni. Tulajdonképpen tavaly augusztus óta hajtom magam, veszettül, mindig más miatt. Most lemerült az aksim. Hetek óta halogatok néhány fontos telefonhívást is, mert félek, mondat közben elaludnék. Az meg milyen már!? "Üdvözlöm, nagy megtiszteltetés, köszönöm a lehetőséget, pityipűűű."

A munkahelyemen misztikus dolgok történnek. Hat év nyúzás után kettétört a belépőkártyám, aztán ebéd közben, egy kollegám poénjára majdnem azt mondtam mindenki előtt, hogy "ezek a vicceid azért hiányozni fognak". Még időben sikerült visszaszívnom. Biztos furán néztek volna rám, mert sem ők, sem én nem tudok róla, hogy kifelé állna a szekerem rúdja.
Azt hiszem, ez a "lélekben felmondott" kategória. :) Vagy csak tényleg el kellene mennem szabadságra.

Egy ilyen beszélgetést csíptem el nagymama és kisiskolás unokája között:

- Mi újság az iskolában?
- Futóverseny volt tegnap. Én is indultam.
- Na és hogy sikerült?
- Harmadik lettem.
Nagymama nagyon örül, felkapja a kislányt, pörgeti, puszilgatja, megdicséri: Jól van, nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád! Hányan indultatok?
- Hárman.

Korim :)

Ma kb. akkor mentem be dolgozni, amikor a többiek már hazafelé készülődtek. Most este 8 van, s már itthon vagyok. 3 órával rövidebb idő alatt megcsináltam a munkámat. Ennyit számít, hogy csak a takarító mászkált körülöttem, nem zúgtak a fénymásolók, nem csacsogtak a kollegák, nem csörögtek a telefonok.
A portások viszont duzzogtak kicsit, amikor hazafelé menet köszönéssel megzavartam a DVD-zésüket.

Legalább azt hagynák ki, hogy megmagyarázzák, mit gondoltam én, az otthon maradó. Legalább azt hagynák ki, hogy gúnyos mosollyal nyertesnek, vesztesnek, majd közömbösnek neveznek. Szeretném én eldönteni.

A: Gyere, kezdődik a nőnapi beszéd.
B: Én nem megyek.
A: Nem jössz? Dehát nő vagy. Miért nem jössz?
B: Tiltja a vallásom.
A: Miféle vallás?
B: Feminizmus.

"Százéves a nők napja. Kerek az évforduló, épp arra jó, hogy valami különlegességgel ünnepeljük. Töröljük ki például a naptárból." - kezdi írását Ónody-Molnár Dóra a Népszabadságban.
Azt hiszem, ez az, amin még a feministák is vitatkoznának. Pláne, hogy magát a nőnapot is egy feminista találta ki, bár másért, mint amiről manapság szól.
Ugyanolyan ünnep-e ez, mint a Valentin nap? Van-e értelme a Nőnapnak, ha a nők az év többi napján elnyomottak? S van-e értelme, ha nem azok? S ha mégiscsak azok, kompenzálható-e mindez egy szál virággal?

Azon gondolkodtam, nem kell ehhez Műcsarnok, tegyük ki a "Lakástrend 2008" táblát az Andrássy út Oktogon és Deák tér közötti szakaszára, esetleg a Király utcára is, ott sorakoznak egymás mellett ezek a lakberboltok, ingyért (mármint a nézelődés), meg büfé is van.
A Műcsarnokban meg legyen kiállítva az, ami újdonság és ami még ismeretlen, hogy lehessen ámuldozni.
Úgy is lehet nézni, hogy pár éve azért volt nagy szám ez a kiállítás, mert még alig találtunk Magyarországon design bútorokat forgalmazó céget (nekem csak a BoConcept és a VAM Design ugrik be), tehát fejlődtünk, ha mostmár két utcánk is tele velük, és ennek örülni kell.

Budapesten további 19 helyen pedig (kávézókban, pub-okban, klubokban) zajlik a Trendhecc Kiállítássorozat. Ha valaki feléjük jár, szívesen venném pár mondatos beszámolóját kommentben.

Egész héten vártam ezt a napot, megyek a Lakástrend kiállításra, családostul. Anyósoméknak jó kis házassági évfordulós ajándék lesz, nekem meg klassz hétvégi kikapcsolódás. Ráadásul a héten kiderült, írhatok is róla egy lapba, s ez még inkább lelkesített.
Most itt ülök a gép előtt, miután végigjártam az egészet, műcsarnokostul, gödröstül, s egyetlen igazán kellemes csalódást tudok felidézni: a Műcsarnok büféjének kókuszgolyóját.
Ami az írást illeti, a feladat úgy szólt, hogy ne eresszem bő lére, csak azzal foglalkozzak, ami valóban újdonság. Nem voltam a tavalyi Lakástrenden, ezért izgultam, hogy olyan cuccokat is újnak látok majd, amelyeket már láthattam volna. Ezzel szemben mintha 2-3 évet visszalépett volna a lakberendezés. Nem mondom, voltak szép cuccok, de semmi új, semmi meglepő, sőt egy-két helyen a bútorokat is csak úgy lerakták, megkreált enteriőr, szemet gyönyörködtető tálalás nélkül, bútorraktárosan.
Utólag azt mondanám, ez inkább egy vásár, a kiállítók mind olyan cégek, amelyek a magyar piacon is jelen vannak és eladni szeretnének. Ebből kifolyólag kicsit lépéshátrányban van a kiállítás, úgy érzem. Hogy mihez képest? Feltételezem, hogy a külföldi megfelelőikhez, de az interneten elérhető designoldalakhoz képest is. Úgy, ahogy le van maradva a tömegízlés a modern dizájntól és a kortárs művészettől. Nem baj, ha lakberendezési vásárt rendeznek, s arra ez remek lett volna, szép, de már több helyen elérhető cuccokkal. Csak akkor nem értem, miért a Műcsarnok ad otthont neki, azt sugallva, hogy a (tömegesen) eladható helyett a magas szintű művészet jelenik majd meg.
Idén a Lakástrend belépővel két helyszínre mehet be a látogató: a szokásos Műcsarnokon kívül a Gödör Klubba is, ahol hazai designerek (Madeinhungary) és kelet-európai tervezők (Med - Meeting of eastern design) munkáit mutatják be. Ennek már inkább van kiállítás jellege. Tudom, nem ettől függ, de itt "Don't touch!" táblákat helyeztek a tárgyakra, s nem közvetlenül a "vedd meg" a cél. Csak közvetetten. :) De sajnos innen is csalódottan távoztam. Valahogy olyan fáradtnak tűnik az egész... vajon miért?

Na jó, jó, megérte, a kókuszgolyó miatt, a fotózás (lakástrendes és nem lakástrendes) miatt, és néhány szép darab és kellemesen berendezett tér miatt. Jó sok fotó született, itt lehet megnézni őket:

Lakástrend 2008