Pár ember társaságában, komótosan sétálgató férfi, kissé pökhendi stílusban: - Hé, haver! Téged nem zavar, hogy emberek között biciklizel?
Bringás srác: - De, nagyon. Ugyanis ez egy kerékpárút.

Én már aláírtam. Ide kattintva te is megteheted. Bloggerként is fel lehet iratkozni.

Tegnap végigbőgtem a napot és már azon gondolkodtam, van-e még értelme tovább bárminek is. Ez 11 éves mélypont. Azóta nem volt ilyen.

Az is igaz, hogy ha az ember úgy igazán kisírja a belét, újjászületik, megtisztul. Egy időre legalábbis.

Közel 2 évi nemtévézés után egyszer, egy szép őszi napon leültem megnézni az X-faktort, és ott ragadtam. Tulajdonképpen Király Norbi tehet mindenről, rá szoktam fogni a gyengeségem. A neten terjedő videói miatt belenéztem a műsorba, aztán már a Megasztárba is, és odaszoktam a tévé elé. Akkor még 3 csatornát tudtunk fogni, szobaantennával, zizis képernyővel és időnként elhaló hanggal.
Aztán valahogy beszippantott. Mozgott benne a kép, szóval érthető. Dris végül eljutott odáig, hogy nem tud tovább élni műsorválaszték nélkül, úgyhogy előfizettünk egy 51 csatornás csomagra. Kb. 2 hónapig kapcsolgattam ide-oda, de alig találtam valami nézhetőt. Persze ez is relatív, kinek mi az. Biztos vannak érdekes kulturális  műsorok, de valószínűleg nem találom közülük az igazit. Volt régebben olyan, hogy Kultúrház... azt mintha szerettem volna.
Aztán rácsúsztam "a" valóságshow-ra, ami ellen eleinte minden porcikám tiltakozott, de mégis megtörtént, elvesztem. Talán úgy 2 hónapig követtem, aztán egyik napról a másikra lejöttem róla. Akkor kattantam rá a házátalakítós, lakberendezős műsorokra. Na nem a magyar, hanem a külföldi verziókra. Klasszak, de azokat is meg lehet unni, és meg is untam. Most megint ott tartok, hogy felőlem le is mondhatjuk az előfizetést.
A tévézés szerintem rászokás kérdése, de leállni róla nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Sokkal jobb, amióta esténként megint filmeket nézünk, és nem a gügyögő műsorokat.

Na és a sorozatok... Ha a tévében mennek, hidegen hagynak. Soha nem szoktunk hétről hétreugyanabban az időben leülni, hogy 20-30 perces epizódokat nézzünk. Egyben viszont, egy este 5-6 részt megnézve, nagyon rá tudunk csúszni. Volt már Huff-os és Skins-es időszakunk, végignéztük a The Sopranos-t, az idei év elején pedig a How I Met Your Mother-t vettük "végig", utolérve az amerikai gyártást, de amit most nézünk, a The Office (az amerikai), mindent visz. Ilyen jót még sosem láttam, egyszerűen imádom. Nem hiszem el, hogy ilyen karaktereket ki lehet találni. Milyen ember lehet, akinek ezek a dumák és szituációk kipattannak a fejéből és ráadásul így át tudja adni? Néha már fáj, hogy mekkorát üt egy-egy poén. Hogy a tök egyszerű és gyerekes helyzetekből egyszerre milyen összetett helyzetkomikum tud kialakulni. Iggen! Ez az, ami nekem való!

Megérkezett a klip is a True Faith-hez.

Ez az Elvis Presley teres szavazás annyira tipikus! Tökéletesen megmutatja a viszonyokat. Szavazzatok: melyiket szeretnétek az alábbiak közül? Ja, hogy azt? Mi meg nem. Úgyhogy nem az lesz. Fityisz.

Nem biztos, hogy a legjobb hasonlat, de anyukám szokott ilyet. Felhív, hogy mit főzzön, amikor majd megyünk hozzá... igazán mondhatnánk már valamit, olyan nehéz nekünk kaját csinálni... Én meg mondok:
Én: Ennénk egy szilvásgombócot.
Anyu: Hm, oké, ez jó ötlet. Akkor mostmár tudom, császármorzsa lesz.

Egek ura

Véleményem szerint ez a film ígéretesen indul, de nem nagyon jut sehová. Nagyot szeretne mondani, de az én ízlésemnek üres és felületes marad. Ez egy olyan film, ami engem, mint házas embert, nem tudott meggyőzni a házasság fontosságáról. Sejtem, milyen magányos élet lehet az év 365 napjából 320-at repüléssel tölteni, otthon, párkapcsolat, család és minden nélkül élni, de nem ebből a filmből. Nem szeretném nagyon lehúzni, mert egyszer igazán meg lehet nézni, de azt a rajongást, amit sokakból kiváltott, nem értem. Állítólag a 20-25 év alattiak nem vágják, mert nincs hozzá elég élettapasztalatuk. Én meg pont azt érzem, hogy akinek már van, annak ebben a témában ennyi, amennyit ez a film nyújt, már édes kevés.
George Clooney-t egyébként kezdem megkedvelni. Talán csak nem a megfelelő filmjeivel kezdtem anno, viszont az Égető bizonyíték, az Ó, testvér, merre visz az utad?, az Ocean's Eleven és legfőképpen a Nespresso reklámok abszolút lenyomták a korábban iránta érzett ellenszenvemet. Hm, tényleg, a reklámok... azt hiszem, ilyen sem volt még, hogy egy színészről ez haggya bennem a legmélyebb és egyik legjobb benyomást.
(7/10, no more.)

Kegyetlen bánásmód

Imádom a Coen-filmeket, ez alap, mostanra majdnem mindet láttam, sőt, újranéztem, de még mindig nem elég! A Kegyetlen bánásmódot is másodszor láttam most, de nem hagyott bennem semmilyen emléket az első alkalommal, épp csak beugrott róla pár kép. Valószínűleg erre is rá kellett érezni, vagy felnőni hozzá, esetleg csak jól időzíteni, de most, másodszorra nézve betalált.
A menő, furfangos válási ügyvéd (aki már beleunt saját sikereibe) esete a házasságszédelgővel, ami még erkölcsi tanulsággal is szolgál. A házasság alapja a kikezdhetetlen szerződés, anélkül a szerelemben védtelen és sebezhető vagy. Aki pedig sebezhető, azt ugye meg is sebzik. Mindezek ellenére ez az egyetlen út, ez a védtelenség, hogy megbizonyosodj az érzelmek valódiságáról. Szép dolog a szerelem, nem kell azt szégyelni...
George Clooney-t a Coen testvérek szerettetik meg velem, és ez a fajta humor (abszurd irónia, önmaga karikatúrájával) nekem nagyon bejön. Rendkívül szórakoztat. Sorolhatnám belőle a poénokat, de inkább nem lövöm le őket, csak annyit, hogy az egyik kedvencem, amikor Clooney lábujjhegyen oson a nő házában, nehogy meghallják, de a kezében levő gázsprayben (ezt biztos így kell írni?) kotyog a golyó... hát azon kifeküdtem.
(9/10, nagyon jól szórakoztam.)

Szívrablók

Alapjáraton nagyon szeretem a francia filmeket. Sőt, talán a legjobban a francia filmeket szeretem, jó a beválási arányuk. Könnyedek, természetesek, de mélyek is tudnak lenni egyszerre, legyenek épp vígjátékok, krimik vagy szerelmi drámák. Hogy a Szívrablók miért nem tetszett mégsem, azt elsőre nehéz volt megfogalmaznom. Aztán egy kis idő elteltével előjött, mi is okozott hiányérzetet bennem. A hihetőség, az érvek és a kidolgozottság. (spoiler on) Én kétség kívül elhiszem bármelyik romantikus filmnek, hogy az egyébként fülig szerelmes nő, aki épp egy dúsgazdag, sikeres és belé szintén szerelmes férfihez készül hozzámenni, a boldogító igen kimondása pillanatában mégis inkább lelép egy nem igazán tehetős, de még csak nem is vonzó férfivel, mindenféle magyarázat nélkül otthagyva a násznépet, de azért annyi erőfeszítést igazán tehetnének a történet írói, hogy kitalálnak erre valami hihető indokot. Merthogy ebben a filmben semminek az oka nem világos, az elég sokat levesz az értékéből. Még akkor is, ha csak egy könnyed esti szórakozásként nézzük meg. Miért is kell a férjtől elszakítani a csajt? Ha annyira rendíthetetlenül szerelmes a csaj, miért lesz mégis nyitott valaki másra? És végül miért hagy ott csapot-papot érte, amikor kiderül, hogy semmi sem volt igaz, amit mondott, és tulajdonképpen az ég világon semmit nem tud róla? És egyáltalán, hogy tud megcsókolni egy GM-rajongó nő egy férfit azután, hogy az azt mondta neki: "Hányok George Michael-től!"? (önirónikus smiley) Sőt, hogy lehet ez így, ebben a megfogalmazásban egy film vége? (spoiler off)
Spoileren kívül is folytathatnám az értetlenkedést... pl. a bájos francia színész-énekesnőből, Vanessa Paradis-ból hogy lett mostanra ilyen kellemetlen kisugárzású banya? És akkor azt már nem is említem, hogy milyen felületes kiábrándító döntés, hogy George Michael-t a Wake Me Up Before You Go-go-val "jelenítik" meg a filmben. 
(Nálam 6/10.)

Ma van George Michael új számának premierje. A True Faith a New Order 1987-es slágerének feldolgozása, George Michael összetéveszthetetlen stílusában való újraértelmezése. Elsőre kicsit fura volt hallani, másodikra már tetszett, harmadikra egészen megszerettem, de szerintem sokkal jobb lehetne, ha nem torzítanák a hangját. Nem tudom, miért van rá szükség, mindig gyönyörűen énekel. Nem vagyok az effektek ellen, de itt úgy érzem, több lenne a szám nélküle.

(A kép forrása: comicrelief.com)

A dal egyébként a Comic Relief nevű, brit színészek által alapított segélyszervezetnek készült. A letöltések bevételét a március 18-i Red Nose Day-re ajánlják fel.

Azon gondolkodtam, hogy ha a Karácsony életveszélyes üzem, és megszaporodik a mentők és tűzoltók teendője, vajon mi lehet a helyzet a tavaszi ablakpucolással. Hányan esnek le ilyenkor? Van erre valami statisztika?

(A kép innen van.)

Milyen régóta vártam erre a hétvégére! Négy nap egyben, süt a nap, minden jel arra mutat, hogy vége a télnek, az utcán összemosolyognak az emberek, és már a téli munkamennyiséget is majdnem sikerült kipihenni. Azt hittem, majd elmegyek futni, vagy levetetem a bringát a padlásról, kipofozom és gurulok vele egyet... erre mi történik? Itthon fekszem betegen. Fáj a torkom, folyamatosan fújom az orrom, és legszívesebben egész nap csak aludnék. Dris meg olyan messze van tőlem, hogy amikor írom neki e-mailben, hogy "4 óra", visszakérdez, hogy melyik időzónában.