- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Három étterem

2010. augusztus 02. - Antibaby

Három éttermet szeretnék ajánlani, amelyeket az elmúlt hónapokban fedeztem fel. Kettőt közülük többször is meglátogattam, a harmadikba pedig tervezem, hogy visszatérek.

Aromi Ristorante Pizzeria (Budaörs, Stefánia u. 2.)

Aromi Ristorante PizzeriaAmikor először itt jártam, nem voltam éhes. Úgy éreztem, egyetlen falat sem menne le a torkomon, de végül az illatok, az étlap és a légkör meghozta a kedvem, és legalább egy kis desszertet és egy csésze eszpresszót rendeltem. Az viszont annyira meggyőzött, hogy másodszor már célirányosan mentünk, ettünk, ittunk, díntunk, dántunk.
Az étterem picike, az utcáról pedig még kisebbnek látszik, de ez nem hátrány. Belül hangulatos, családias és ami fontos, hogy füstmentes. Illetve szabad dohányozni, de a smoking area jól elkülönítve, az alsó szinten található, tehát nem fordul elő, hogy valaki az orrunk alá füstöl, amikor mi még csak a főételt élveznénk.
Nem sorolom fel egyesével, mi finom az Aromiban, mert minden, amit csak kóstoltam. Viszont ki szeretném emelni a kávéjukat, amihez hasonlót legutóbb sok éve, egy édes olasz kisvárosban, Comacchio-ban ittam, és máig emlegetem. Az a fajta krémes, de erős csoda, amihez nem hiányzik a tejszín. Nagyon szeretem. Vagyis: én így szeretem.

Bio Gardens Étterem (Bp., V. ker. Képíró u. 3.)

Bio Gardens ÉtteremA felújított belvárosi negyedben (népi nevén Rogánland) található étterem neve alapján előítéleteket ébreszthet, pedig nem az, aminek látszik. Illetve de, itt minden bio, még a whisky és a vodka is, de ezekről nem tudok részletekbe menően nyilatkozni. Annál inkább a szejtánból készült kebabról, a gundel palacsintáról és a friss, természetes limonádéról, mind nagyon finom. Desszert gyanánt viszont méginkább érdemes megkóstolni a mini tortát, isteni.
A Bio Gardens nem kizárólag vegetáriánus étterem. Ugyan tényleg van választék húsmentes ételekből (végre), de épp annyi a húsos is. Sőt, a magyar konyha ízei, de akár pizza vagy hamburger is kapható.
Sokan hiszik, hogy ami bio, az íztelen, de szerintem tévednek. Talán kicsit eltér a megszokottól, de véleményem szerint az, hogy egy étel kizárólag ökológiailag ellenőrzött gazdálkodásból származó alapanyagokat tartalmaz, nem csak egészséges, de lendít az ízvilágon is. Persze ez ízlés, és tapasztalatom szerint szokás illetve szoktatás (a természeteshez) kérdése is, no meg hité.
Szintén berögződés, de a Bio Gardens esetében semmiképpen sem igaz, hogy a bio megfizethetetlen. Az árak korrektnek tűnnek, különösen a minőség tükrében.
Nem elhanyagolható, hogy kellemes, mindenféle fellengzősségtől mentes a környezet. A belső helyiségben egy poszter-napraforgómező tövében étkezhetünk, a leghangulatosabb viszont a terasz, esténként. Egészen külföldi nyaralás feeling, bécsi és horvátországi emlékeket ébresztett bennem.
(A Bio Gardens honlapját linkelni nem tudom, mert épp fejlesztés alatt áll, és úgy tudom, az étlapot is a napokban cserélik, cserélték.)

Alessio Olasz Étterem és Kávézó (Bp., II. ker. Pasaréti út 55.)

Alessio Olasz Étterem és KávézóVolt egyszer egy Alex Cukrászda. Pasarét legendás "cukija", mindenki találkozóhelye. Az én szívemnek különösen kedves, mivel itt készítettem életem első (újságárusnál kapható lapban megjelent) interjúját, Halász Judittal. Majd úgy 4 évvel később itt meséltem el az egész addigi életemet zanzásítva Drisnek, az első randinkon.
Az Alex Cukrászda helyén pedig most az Alessio üzemel. Igazi olasz ízekkel, remek kávéval, különösen hangulatos kerthelyiséggel, jómodorú pincérekkel.
Nincs mit ragozni rajta, itt minden a helyén volt, úgyhogy biztos, hogy máskor is meglátogatjuk.

Vidám bejegyzés

A munka sok, de már két napja bringával járok be, ami tök jó érzés, és nem is igaz, hogy izzasztó (buszon, villamoson vagy sétálva sokkal rosszabb az eredmény), még ebben a kánikulában sem. Életemben először* van névjegykártyám, ráadásul csinos, és Drissel Radio Café-ra táncolunk, miközben pakoljuk a céges papírokat. (feldobott smiley helye)

Jó nagyot beszélgettem Annával, egészen intim témákat érintve. Búcsúzóul megígértem neki, hogy az összes pletykát postolom... de nem elfelejtettem őket, mire oda jutottam volna!? (kacsintós smiley helye) Kezdjük előlről!

Sziszával a hihetetlenség határát súroljuk. Különösen ő. (szende smiley helye) Nevetésbe fulladó nagy beszélgetések. Néha úgy érzem, egy hét alatt történik meg az egész élet. Bár valószínűleg csak illúzió.

Szóval szép az élet, szép az idő, és mindannyian szépek vagyunk!

* Nekem is hihetetlen, hogy még sosem volt.

Egy remek kis este és egy életérzés egyben

Vajon mire tud Budapesten kulturált közönség összegyűlni? Az A-hára. Valahol érthető, de mégis meglepődtem, mennyire sima az ügy. Lökdösődés, bunkózás nélküli este, kb. félházzal, ami épp elég a jó hangulathoz, de külön jó ahhoz, hogy az ember mozogni is tudjon a küzdőtéren. Ki is használtam, én koncerten még ilyen fesztelennek soha nem éreztem magam.

Odafelé Dris riogatott, hogy török Morten-imitátor jön, majd meglátom, aztán benne leszünk a Naplóban... Szerencsére nem lett igaza.

Volt már részem nagyobb show-ban, láttam már látványosabb díszletet, hallottam már jobb hangosítást is. A tegnapi A-ha koncert mégis életre szóló élményt adott. Alaposan feltöltött, lebegek tőle még mindig. Mondom ezt annak ellenére, hogy a körítés hagyott némi kívánnivalót maga után, néhol szegényesnek hatott. Mára viszont a hibákra már nem akartam emlékezni, és sikerült! Csak a zene, a hang (A Hang!), a feeling... az maradt meg. És hogy milyen jó fej volt a magyar közönség. Ismerték a számokat, nem csak a Take on me-t, hanem mindet, még a 2009-es albumról is. Ahogy együtt énekeltük a Hunting High and Low-t, még real time-ban előttem van. A zenekar köszönt mindent ezerszer, az elmúlt 25 évet, ja, nekünk, magyaroknak is. Kedvesnek és szerénynek tűntek. A közönség pedig méltó lelkesedéssel búcsúztatta el őket, szerintem megkapták a maxi size szeretetcsomagjukat. Nagy sikerük volt.
Úgy jöttünk ki, hogy hű, ez nagyon igényes zene...

Ezen a héten Morten Harket-be vagyok szerelmes.
Megint, és mint mindig. Az örök plátóim.

Álom

Orbán Viktorral álmodtam. Vagyis a családjával, meg az enyémmel. Még együtt laktam a szülőkkel (enyémek?) és a tesómmal, valami kertes házban, anyu ebédet főzött nagy fazékban a konyhában, mi meg ott mászkáltunk körülötte, ahogy az "nooormááális" családéknál lenni szokott. Aztán megjöttek Orbánék, a família nagyja, nem hivatalos látogatásra, de barátinak sem mondanám, mert meglehetősen feszült lett a légkör, amint beléptek. Először is nem köszöntek, nem mutatkoztak be, sőt rám sem hederítettek igazán. Anyut mintha ismerték volna már régről, és úgy tűnt, kötelező, illendőségi vendégségbe jöttek. A gyerekeik törtek-zúztak, pl. egy olvasólámpát zsinóros autónak használva addig húztak a földön, amíg a búrája el nem tört, szóval szörnyen viselkedtek, mégis olyan feszültség vibrált a levegőben, mintha nekik nem tetszene a mi viselkedésünk, ők támasztanának más elvárásokat velünk szemben. Én végül kimentem a kertbe, pont úgy, mint ahogy régen elmenekültem a felnőttek szervezte vendégségekből.

süti beállítások módosítása