Szo nelkul elmentem nyaralni, ezert allt be ez a nagy csond. Csodas helyen vagyok, es gyulik a tema es az ihlet a poszt-dompinghez. Mondhatnam, hogy alig varom a hazaerkezest es hogy megirhassak mindent, de nem lenne igaz. Itt csak az ekezetes billentyukiosztas hianyzik, semmi mas.

- Na és gyerekek, ti mikor házasodtok össze?
- Tavaly.

A lakodalom közepén kézenfog, húz ki az ajtón. Zakóját a 37 fok reményében vett vékonyka selyemruhából kikandikáló vállamra teríti. Magassarkú cipőben, kavicsokon és sáron át szögdécselek mellette. Elvisz az autóig, irtó hideg van, szemerkél az eső, töksötét a falu vendégháza melletti parkoló. Behuppanunk az autóba, de nem megyünk sehova. Kakaóra tekeri a Placebo-t. Csak ülünk ott a vaksötétben, egyetlen szót sem szólunk, hallgatjuk az üvöltő zenét... aztán visszacsempésszük magunkat a lakodalmasba.
Imádom, hogy néha hollywoodi filmmé varázsolja a pillanatot. Romantika, ahogy én mi szeretjük.

Ahogy ott ültem a teraszon és bámultam a kertet elmosó jégesőt, kezdtem egy dán filmben érezni magam.

Helyszín: Faluhely, esküvő.
Alaptörténet: A vőlegény egy magazin játékán megnyer egy kabriót, amelyet használhat az esküvőjén, de a hajlobogtató szabadság-feelinget elmossa a vihar. Az élet azonban fordulatokban gazdag, és végül minden jól alakul. Lesz minden: étel, ital, tánc, móka, kacagás.
Műfaj: Dogma, 2009.

Ha egyszer irtózatosan gazdag leszek, felveszek egy embert, aki reggelente elkészül helyettem, mert ez nem az erősségem.

Vajon mit jelenthet, hogy minden esküvőre - beleértve a sajátomat is - lila ruhában megyek? Egyesek szerint a lila a kielégítetlenség színe, mások (vagy pl. a tantra) szerint a női szexuális energia felkorbácsolója. Ha azt vesszük, hogy a menyasszonyi ruha fehérsége a szüzességet jelképezi, akkor a lila a kontrasztja. Azaz én vagyok az antimenyasszony. Biztos kielemezhető, hogy akkor ez most hogy.

A "fodrászok Rolls-Royce-a" meg állati ügyes: egy órát csattogtat az ollójával a fejem körül, aztán a hajam hosszabb, mint volt. (Ez kellett volna nekem úgy '91-ben, amikor Koncz Zsuzsa akartam lenni.) Per pill belelóg a szemembe, előtte meg nem. De azért rendben vagyunk, erényei közül az egyik, hogy megérti, mit jelent a "növesztem".

Az Andrássy út meg olyan, hogy bloggerek jönnek szembe minden sarkon. Elvileg ismerjük egymást, gyakorlatilag nem. Vagy fordítva. Van, akivel úgy csinálunk, mintha nem. Van, akivel meg úgy, mintha igen. Pedig nem.

Olyan sokáig néztem a fehér lapot a monitoron, hogy végül kidobott a freeblog. Bocs, letelt a fehér lap bámulására igénybe vehető idő. Jogos. Vagy írjak, vagy nézzek valami hasznosabb tevékenység után.
Az igazság az, hogy mostanában másfelé váltom meg a világot. Igyekszem úgy csinálni, hogy visszakanyarodjak ide, de előbb elmegyek nyaralni, simára pihenem a fejem és a lelkem, aztán lesz valami. Valami új helyzet, gondolom.
Valamikor az elmúlt két hétben szerettem volna írni egy-egy bejegyzést arról, hogy szerintem nem is olyan rossz film a Nem kellesz eléggé, mint mondják, és valami Jackson-ra emlékezőset is, meg hogy milyen profi anyajegyszűrést kaptam 5 oldalas, személyre szabott eredménnyel, hasznos információkkal és tanácsokkal (tízezerért), meg arról is, hogy babanézőben jártam, és puha volt, rózsaszín meg illatos, és minden előzetes várakozásommal ellentétben nem kezdett el üvölteni, amikor a karomba került... aztán valahogy mindig elveszett az ihlet.
Boldogság, ihlet, gyere haza!

gyere haza!

Lenánál találtam. Nem nekem adta, de magamévá tettem. Tuti, hogy én ezt már egyszer kitöltöttem beginner blogger koromban, de most újra.

Mi az első reakciód, ha reggel a tükörbe nézel?
Mire először belenézek (a bejárati ajtónál, pár pillanattal a lakás elhagyása előtt, vagy a liftben), már nincs mit tennem, menni kell. Általában egy álmos arccal találom szemben magam. Kell egy óra vagy kettő, mire kisimulok.

Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
Ezt a titkot Dris őrzi. (Egyébként sosem lehet tudni. Ma pl. egy Apeh-levél nevettetett meg.)

Mióta Facebookozom, mintha 10 évet utaztam volna előre az időben. Ciki vagy nem, tegnap a Michael Jackson memorialt nézem, élőben, CNN Live + Facebook, hand in hand.
Az egész világ ott chat-elt. A magyarok persze negatívkodtak meg Zámbó Jimmy-ztek, szerencsére többnyire csak általunk beszélt nyelven.
Furcsa (mások szerint felháborító, nem tudom, mert nem ismerem a mögöttest), hogy a magyar média max. bulvárként tekint az eseményekre. Nem azt mondom, hogy mindenkinek kötelessége vörösre sírni a szemeit és minimum egy öngyilkosságot megkísérelni a popkirály halála kapcsán. De a világban mindenhol sok helyen milliókat mozgatott a temetés és a hozzá kapcsolódó megemlékező műsor, Berlinben stadionban gyűltek össze az emberek, a Time Square-en meg kempingszékeken ücsörögve együtt nézték kivetítőn a közvetítést, akkor talán nálunk is lett volna érdeklődés a közvetítésre. Úgy értem, nem a Reflektor tévén, hanem valami többek által elérhető csatornán. Egy MTI-hír szerint a család nem kért pénzt a közvetítés jogáért.
Ehelyett maradt a net, a Reflektor tévé Ördög Nórával, vagy az Index/Velvet "tudósítása", amely a szarkazmust kedvelő énemnél is kiütötte a biztosítékot. Nem kevésbé a hozzá fűzött kommentek. Szerintem ez most nem az a téma.
A vélemény persze szabad, és lehet irónikus, akiből az jön, de azért vannak határok, szerintem. Ha egy fél világ történelminek érzi az eseményt (Elvis Presley vagy John F. Kennedy halálához mérik), akkor függetlenül attól, hogy én magam (vagy az újságíró, vagy a tévés, vagy akárki) annak érzem-e, nem ártana komoly tájékoztatást is adni a véleményformálás és a bulvárhírek mellett. Csak azért, hogy mindenkinek joga legyen választani, mit vesz be a gyomra. A pátoszt és a könnyeket, vagy a gúnyolódást.
Egyébként szerintem Elisabeth Taylor-nak és John Meyer-nek volt "igaza". De az Olimpia, a foci vb és az Oscar-gála sem hat meg mindenkit, viszont van választása oda vagy nem oda kapcsolni, ahol közvetítik. Azon persze lehet vitatkozni, hogy kell-e ekkora vagy nagyobb felhajtás egy temetésre. Nehéz kérdés, mert én nem vagyok temetőpárti...