Dris egy hős, négy hónapja nem gyújtott rá. Se kávéhoz, se sörhöz, se bulihoz, se a láncdohányos haverjaival beszélgetéshez, se bánatában, se örömében, se idegességében. S ez most simábban ment, mint az eddigi leszokási próbálkozásai. Már ki van akadva, ha füstöt érez vagy az utcán előtte lépdelő cigizik. Mondanom sem kell, jelentős hatással van ez az én hangulatomra, de még a kapcsolatunkra is.
Azt hiszem, lélekben készül az apaságra. A múltkor is ültünk egy parkban, nézelődtünk, mellettünk egy aranyos család, pici gyerekekkel, az apa meg rágyújtott. Dris rögtön rávágta, ő nem akarja, hogy a gyereke bármikor is dohányozni lássa.
Majd pár nappal később, a Tesco-ban egyszercsak eltűnt mellőlem, s amikor visszajött, közölte, hogy megnézte a cumikat. Hm. Én meg az óvszereket. Így egészítjük ki egymást.
