Gondolom, lassan körbeér az a körlevél, amit ma kaptam, de nem bírom ki, hogy ne tegyem itt is közkinccsé. Első olvasás közben úgy voltam vele, hogy egy-egy mondatot ki kellene emelni, de végülis így kerek egész, egyik sora szebb, mint a másik (ótejóég!):

"1955-ben háztartástan-kézikönyvet nyomtattak nőknek. Néhány tanács következik a könyvből:
Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát. Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így őn friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra, és az ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa. Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az itélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura és mint olyan mindig kereszztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye."

Már mondtam párszor, hogy szeretem a blogos láncjátékokat, még akkor is, ha a legtöbbről kevés cinizmussal is megállapítható, semmi értelme. Összeállítani, saját képünkre szabni viszont szórakoztató, s mint a nevében is benne van, játék.
Sparrow és Morri után én is összeírom hát az asszociációs listámat. Mostanában úgyis ilyen posztokra szorítkozom. (Remélem, már nem sokáig.) A saját képemre szabás pedig ez esetben azt jelenti, hogy az adott betűről először beugró szót, kifejezést, emléket fogom leírni. Állítólag sok mindent elárul egy emberről, miről mire asszociál. Pszichológusok, lehet elemezgetni az eredményt!

Tehát, lássuk, ismerem-e az ABC-t:
A - András, akaraterő, ablak
Á - Álmos vagyok.
B - Boldogság, bújás
C - Cetli (tele velük az asztalom)
Cs- Csaba (ahha, ahha)
D - Dris (mondhatnék mást?)
E - Emlékek (szépek és kevésbé szépek), napirajz
É - Élet (és étel)
F - Fazongyanta, fantázia, foltmentes ragyogás (az első gondolatomat erőszakkal kitöröltem)
G - Görögdinnye, George Michael
Gy- Gyanta (és Gy.)
H - Huncut, hegedű
I - Intelligencia, indiánnyár
Í - Író
J - Játék, jövő, Justin, Jamiroquai, Jó éjszakát!
K - Kaland, kerti locsoló
L - Liberális
Ly- Lyuk (van más szó ly-nal?)
M - Mókuspajtás
N - Narancslé, napsütés
Ny- Nyár (az éltető erő), nyaralás, nyitott
O - Ollókezű Edward, olasz
Ó - Óvszer
Ö - Öntözés (ez vajon honnan jött...?), ötlet
Ő - Őrület
P - Pilóta keksz, pizza, palacsinta
Q - Queen, queer
R - Répa, Retek, mogyoRó
S - Sugár, sárga, Sinead O'Connor
Sz- Szabadság, szerelem
T - Tisztaság, természetesség, tenger, tésztasaláta
Ty- Tyúklábminta
U - Utazás
Ú - Újság
Ü - Üdülés
Ű - Űrhajó
V - Vezeklés, vazelin (öööö)
W - Winnetou, Walt Withman
X - Xénialáz, Amerikai História X
Y - York (new típusú)
Z - Zene, zongora, zaba
Zs- Zsolt, Zsombor utca (elkelt lakások, pedig csicseregnek a madarak)

Sokkal jobb összeállítani, mint olvasni. Nem adom tovább a stafétát. Akinek van kedve, folytassa csak!

Véletlenül ledaráltunk az iratmegsemmisítővel egy tízest, azóta olyan hangot ad (a megsemmisítő, nem a tízes), hogy hozzá képest a betonfúró és a flex együtt halovány légyzümmögés. Azért biztos, ami biztos, flexelnek és betont fúrnak az ablakom alatt. A légkondi 3-as fokozatig meleget fúj, felette meg kerregő hangot ad. Elvesztve józanságomat, szintén véletlenül derékba törtem a céges pendrive-omat, amin még az életben nem volt semmi céges, annál több magán... most éppen a full esküvői fotóalbum. Szerintem hadd mehessek haza!

A Sex and the City movie nem okozott csalódást, mert sokkal rosszabbra számítottam, pláne, hogy a sorozatot anno rongyosra néztem. Fontos eleme volt a Drissel való kapcsolatomnak (ő nagyobb rajongója egyébként a S&TC-nek, mint én), úgyhogy egyértelműnek tűnt, hogy a moziba is el kell mennünk.

Talán csak az első negyedóra volt fura, utána már egy percig sem unatkoztam. Lekötött, elvarázsolt a látvány, összességében viszont kissé értelmetlen katyvasz a film. Sok esemény egybe sűrítve, de kb. a harmada céltalan, felesleges. A kutyától kezdve az evéskényszerig jó néhány dologról elmondható ez. Csak úgy bejön a képbe, aztán nincs vele semmi... akkor meg minek!?
Valószínűleg egy sikeres sorozatból nehéz tartalmas egész estés filmet varázsolni. Ami a mozit leginkább megkülönbözteti számomra a Szex és New York sorozattól, az az, hogy sokkal felületesebb. Míg az előbbiben gyakran hangoztak el alapigazságok, s ez túlsegített azokon a nehéz pillanatokon, amikor négy felnőtt nő egyszerre visítozik torkaszakadtából, addig a moziverzió számomra arról szólt, hogy a nők milyen hülyék (bocs, de tényleg). A szerzők szándéka valószínűleg épp az ellenkezője volt, azonban én most jobban megértettem a férfiak reakcióit, mint a négy csajét. Alapvetően nem értettem, ha negyvenes (ötvenes) párokról van szó, hogy bénázhatnak el ennyire alapvető dolgokat a kapcsolatukban. Érthetetlen, ahogy Samantha és Smith elcseszi, mert korábban sokkal érettebben és konstruktívabban álltak hozzá, főleg a pasi. De ugyanilyen érthetetlen Miranda hisztije és Carrie egyszemélyes esküvői készülődése is, ami aztán sikeresen szétbombázza az egyébként erős lábakon álló kapcsolatukat. A végére meg rájönnek arra, amit remélem, nem csak én tudok már harminc évesen is.
Na, és akkor most leírom ugyanennek az ellenkezőjét is. :) Mert az is igaz. A filmet ugyan romantikus vígjátéknak titulálták, én a háromnegyedét végigpityeregtem. Két tippem van rá, hogy miért. Egyrészt hollywoodi hatásvadász, ami rám általában akkor is könnyeztetően hat, ha egyébként az eszemmel totál átlátok rajta és idegesít. Másrészt, ahogy Dris is odasúgta a moziban, ez az egész bizony rólunk szólt. Az utolsó tíz perc olyan, mintha egyenesen a blogomból másolták volna ki.
"- Miért is akartunk nagy esküvőt?
- Talán mert mások úgy csinálják."
És hogy végül csak rájönnek, hogy kettesben az igazi, "a menyasszony egy semmilyen ruhát visel" címkével, aztán spontán ötlettől vezérelve beülni a barátokkal egy étterembe.
Persze nem csak ez a pár mondat miatt, hanem még sok másért is a mi sztorink pereg a vásznon, csodálatos ruhákkal, álomszép lakásokkal, időnként frappáns, máskor kaki-pisi szintre süllyedő poénokkal, reklámokkal (oké), Amerikan Idol-sztárral.
Egyébként meg egyetértek azzal az amerikai lappal (Time Out New York), amelyik leragasztott szájjal közölte címlapján a Sex and the City nőcijeinek fotóját, azzal a felirattal, hogy oké-oké, szeretjük őket, de mostmár elég lesz. Örök igazság: a csúcson kell...
 
     

(Azokról a ruhákról, amelyek legjobban tetszettek, nem igazán van kép a neten, míg a fellelhetőek közül meg pár nem is szerepelt a filmben. Sajnálom, mert szerettem volna rittyenteni egy kis képösszeállítást.)

Egyperces, félszemes tévézéseim hátulütője, hogy sosem tudom az előzményt meg a továbbiakat sem, csak apró jelenetek maradnak meg bennem. Tegnap épp elcsíptem valamit, a nem tudom, melyik csatornán. Egy magyar rock?zenekar egy-két koncertre készülve kibuszozott az USA-ba, pár napra vagy hétre összekészített cuccal, aztán sorra kapták az újabb és újabb felkéréseket. Azóta is turnéznak, már hónapok óta kint vannak, alsónadrágot cserélni sem jöttek haza. Viszont mivel nem az a pirosszőnyeges luxusszállodás turné ez... szóval kép: a frontmanus egy New York-i utca járdáján fogat mos, fél literes ásványvízzel öblöget, majd beleköp egy szemeteskosárba. (Gondolom, a Meki mosdója fizetős. Vagy ott nincs kamera. (: )
És az az igazság, hogy irigylem.

What the feeling éjjel egy gombnyomással megállítani a Budaörsi út forgalmát, és sok reflektorpár fényében átlépdelni a zebrán. Ha majd olyan napom lesz, megállok a zebra közepén meghajolni.

Nem tudom, mi van ezzel a Budaörsi úttal, hogy mindig ez exhibicionizmus-rohamaim helyszíne...

Mondom a pszichológusomnak, kétoldali emberundorom van, "mindenki hülye, csak én vagyok normális" szindróma. A legtöbben idegesítenek épp, így aztán saját magam is. Önállósodnom kellene, a magam urának lenni, egy lakatlan szigeten... csak közel legyen a belváros!

Egyik szemem sír, a másik nevet.

Nincs egyetlen abroncsos szoknyás, pózolós fotónk sem a Margitszigeti szökőkútnál, viszont van kapafoggal röhögős, meghitten koccintós, egymásra ragyogós, éttermi teraszon napernyőállítgatós, mind-a-két-tanú-telefonálós. Ha elég gyakran kattintok, összeáll a teljes sztori, mondatról mondatra, falatról falatra. Halálra nevettem magam.

S mim van még nekem? Új családom. Ma jöttem rá. Már nem úgy áll a dolog, hogy van Dris a szüleivel hármasban, én meg külön hozzájuk csapódtam, hanem mi vagyunk négyen. Asszem. Miért érzem így? Nem is tudom. Talán, mert sokkal többet találkozom velük, mint a sajátjaimmal. Talán, mert kimondottan jó fejek. A két kezem összetehetem, hogy ilyen anyós és após jutott nekem. Ez is cél volt. Elfogadtatni, hogy nem csak jövök és megyek a fiuk életében.

Pénteken volt az esküvő, anyukám ma telefonált. Nem azt kérdezte, milyen volt, hogy érzem magam és boldogok vagyunk-e. Az első és legfontosabb kérdés így hangzott: Mit szóltak a kolleganőid?
Mit szóltak, mit szóltak... 3 hétig babáztak velem, körüldongtak, szeretgettek, anyám helyett anyámak voltak. Anyámok? Hogy kell ezt írni?

A Cotcot-on találtam.