Az hiányzik nekem nagyon, hogy mondhassam, akár a folyosói dumcsizáskor a telhetetlen, követelőző kollegáknak, hogy "ma a tornapapucs, holnap a világ!?". Akár egy munkamegbeszélésen az alkudozóknak, hogy "hát akkor bajosan lesz jó papagáj helyett". A minden hirdetésre jelentkező, de egyikre sem alkalmas jelölteknek, hogy ha egyetlen kétlábú színész sem jelentkezik Tarzan szerepére, éppen ő lesz, akivel majd megpróbálunk telefonon kapcsolatba kerülni. A boltban a pénztárosnak, hogy "ez itt az elején egy pukkasztott egyes, marad 20.000".
Ezen szocializálódtam, s még ma is olyan beszédesek ezek a mondatok, hogy a legtöbbet nehezemre esik átfordítani normál magyarra. Imádom, mennyire kifejezőek, mennyire lefednek szinte minden élethelyzetet.
A baj az, hogy belőlem automatikusan jön, ez ilyen beidegződés, vagy mi. Mások meg úgy tudnak rám nézni, mintha legalábbis megbolondultam volna. Egyetlen ember jut eszembe, akivel a mai napig működik ez a kommunikáció: az öcsém. Amikor anyukám furán viselkedik, egymásra nézünk és egyszerre zendítünk rá: "Én már figyelem egy ideje! Szerintem a tied!"
Ésatöbbi...

"Csókolja meg a menyasszonyt!" - adja ki magának az utasítást, és már vetődik is a nyakamba. A lakás bármely pontjáról képes úgy elrugaszkodni, hogy egyetlen pillanattal később cuppanással érkezzen rám. Ilyenkor nincs menekvés, nincs búvóhely.
Apropó, "hivatalos" csók és smárolás közt van különbség, ugye? Még jó, hogy nem hívunk vendégsereget. Tuti, hogy elröhögném, ha ott nézne a család, a barátok meg a fél kollektíva.

Jó ideje aggaszt már a töméntelen koffeinfogyasztásom. Főleg azért, mert egyébként nem vagyok híve az önmérgezésnek. Többnyire zsigerileg lökök el magamtól minden ilyesmit, de a kávé- és időnként más koffeines löttyök egyre gyakrabban kerülnek belém. Nyomasztó érzés, mert nappal nem működöm nélkülük rendesen, viszont este egyre jobban kitolódik a lefekvés időpontja. Gondolom, részben emiatt. Nem szeretnék eljutni arra a szintre, hogy nappal telenyomom magam serkentőkkel, este meg kapkodom az altatókat. Prevenció, prevenció...
Próbáltam már ezt-azt, erős teákat, miegymást, de nem váltak be. Igaz, a teljes leszokás sem fog bekövetkezni, a jó kávét, a kávézást magát imádom, csak ezek a kollegákkal közös, kompromisszumos víz/kávé arányú löttyök szép lassan kinyírnak.

A minap elparancsoltak üzemorvoshoz, mert rég voltam (vagy láttak rajtam valami furát!?). Doki megmérte a vérnyomásomat, és nem hitt a szemének. Megmérte újra, dülledt a szeme, aztán annyit mondott, ő ilyen számot nem ír le. 90/50. "Írjunk inkább 60-at, mert a végén azt hiszik, aludni jár a munkahelyére." :)
Ez a 90/50 sok mindent megmagyaráz, de az a fura, hogy sosem voltam és most sem vagyok egy "megalszik a tej a szájában" típus. Sőt. Az megnyugtat, hogy agyvérzést nem mostanában fogok kapni, de hogy lehetek ezzel egy időben ilyen izgága, pörgős csajszi? Nem értem. El kell merülnöm az orvostudományban, azt hiszem.

A neten utána nézve úgy tűnik, nem kell aggódnom, az alacsony vérnyomás, ha a tünetek nem durvák, nem jelent problémát.
"Reggeli fáradtság, gyenge teljesítő- és koncentrálóképesség, szédülés, ürességérzet a fejben, alvászavarok, fokozott ingerlékenység, a végtagok hűvössége: mind-mind olyan apróbb "kellemetlenség", amely hosszú távon az életminőséget és az életkedvet csorbíthatja." - írja az egyik internetes oldal az alacsony vérnyomásról. De én ezeket a tüneteket nem is produkálom. Mármint fáradt vagyok, az igaz, de szerintem ennek sokkal inkább az az oka, hogy fél éve nem pihentem igazán, nem volt túl sok hétvégém, szabad estém. Normál időszakban egyik tünet sem jellemző rám igazán.
A sok tanács közt ezen megakadt a szemem: "Együnk rendszeresen! Fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt!" Hehe, vicces.

Egyelőre csak a tervasztalon létezik, de pár éven belül az utakon is felválthatja az eddig megszokott jelzőlámpákat az új, lézerfénnyel világító közlekedésbiztonsági berendezés. Az ötlet enyhén szólva figyelemreméltó: a zebrák előtt, az úttest két oldalán felállított oszlopokról lézerek vetítenének az autósok elé egy jól látható képet, pontosabban piros színű gyalogosok stilizált változatát, amint épp kelnek át az úton. Amennyiben sikerül megvalósítani, feltűnőbb, s ezért sokkal biztonságosabb lehet, mint a jelenlegi, lámpás rendszer. A virtuális fal azt is látványosabbá tenné, ha valaki "még gyorsan átcsusszanok" gondolattal áthajt a piroson.
Egyelőre a technikai megvalósítás fejlesztésén dolgoznak, mert a cél az, hogy a kivetített kép ne korlátozza sem a gyalogosok, sem az autósok látását, két értelemben is. Egyrészt az úttest és a zebra beláthatóságát meg kell őrizni, másrészt vizsgálják, ilyen esetben nincs-e károsító hatással a lézersugár az emberi szemre.
Bennem azért felmerül néhány kérdés: az időjárási viszonyok nem befolyásolják-e a lézer láthatóságát (köd, sűrű eső, hóesés, stb.), illetve mi lesz a zölddel és a sárgával?


(forrás: hg.hu)

Ragyogunk, sugárzunk, egymás felé mindenképpen. Semmi extra sztori nincs, semmi olvasmányosság, semmi botrány vagy szenzáció. "Csak" betűk a naplóban, dokumentációképpen: boldogság van!

A közelgő házasságkötést nem verjük nagy dobra, de vannak, akiknek el kell mondani. Anyukámtól tartottam, de fontos volt, hogy mielőbb túl legyünk rajta. No, hát túl vagyunk. Nem ájult el a boldogságtól, de nem is akadt ki. Szerintem egyszerűen csak meglepte a hír, amit megértek, hiszen sosem meséltem házassági terveimről, mivel nem is voltak.
Az is megvan már, hogy az öcsém lesz a tanúm. Három ember közt vaciláltam, s nem akartam azonnal dönteni, amikor meg végül felhívtam, hogy felkérjem, szinte letolt, hogy miért kellett két napot várnom ezzel, hiszen úgyis... :) Nagyon aranyos, hogy ennyire szeretett volna ő lenni. Örül a hangja a vonal végén, s ez sokat számít nekem. Így utólag azt mondom, nem is tudnék elképzelni mást.

Alakulnak a részletek. Az ugye mégsem járja, hogy farmerben szaladjunk be. Persze lehetne, de... nincs normális farmerem. Haha. Alkalmi cuccaim meg nadrágosak. Kénytelen leszek venni egy új ruhát (jaj, de szörnyű lesz (: ), ahhoz meg cipőt, mert magassarkú dukál, olyanom meg csak fekete van... kellett ez nekem? Kellett, persze, jó lesz, jó lesz, csak kell egy ruha, szép, és nem félmillás, csak olyan papíraláírós. Addig még van esély némi barnulásra, a szem alatti karikák eltűntetésére, s fodrászhoz is mostanában kell elmenni, mert 2-3 hetesen a legjobb a hajam... úgy tűnik, akárhogy is, én már csak nő vagyok. Bizonyos dolgokat le nem vetkőzhetek.

Szombat délután kiruccantunk Mexikóba, s már itthon is vagyok. Nem, nem őrültem meg, Mexikó itt van egy köpésre, vagy inkább kettőre, a Pilisben, a dobogókői kilátótól pár perc autózásra/bringázásra. Egyes források szerint a legtöbb térkép azért nem jelöli, mert olyan pici falucska, mások szerint pedig már nem így hívják, mert Dobogókőhöz csatolták. Tulajdonképpen mindegy is.
Mexikó a Pilisben, furán hangzik. Az pedig még különösebb, hogy nem közép-amerikai, de nem is magyaros hangulatú település, hanem egy Shaolin falut építettek fel benne. S ha arrafelé kirándul az ember, már csak a kínai étterme miatt is érdemes megnézni. Körbesétálni és beülni egy jó ebédre. Isteni a kínai szakácsuk.



Lassan programajánló bloggá alakulok, de nem bánom, nemes feladat ez is.

Nemrég nyílt egy vegetáriánus gyorsétterem (Veggie Express), méghozzá jó helyen, pont ott, ahol elég sokan elég sokat járunk, s eddig vagy nagyon sok pénzért, vagy nagyon műanyagot lehetett csak enni.
A Veggie Express a Váci utcai Zara és a Petőfi Sándor utcai Humanic között található, a Kristóf téren. Tálcás önkiszolgáló rendszerben működő gyorsétterem. Ami a kínálatot illeti, nincsenek olyan különleges ételeik, mint mondjuk az Andrássy úti Bombay Express-ben, legalábbis a magyar ízlelőbimbók szempontjából vizsgálva. Ez nem gond, csak egy megállapítás. Saláták, levesek, tésztaételek, sült és nyers zöldségek, falafelgombóc, ilyesmi. Semmi eliteskedés, de minden rendben van, tisztaság és rend, még a tálcák is ragyognak, ami az ilyen helyek kritikus pontja szokott lenni. A személyzet a szokásosnál sokkal kedvesebb, vega életmód szempontjából hitelesnek tűnő, harminc felé járó fiatalokból áll. Az egyetlen furcsaság, hogy szombaton nem nyitnak ki.
Ami az árakat illeti, pont annyit hagytam ott, mint amennyit a közeli Nagyi Palacsintázójában vagy a Burgerben, Mekiben szoktam, csak sokkal jobb minőségű ételt kaptam érte. A Veggie Express ételeiben ugyanis nem található: zsír, tartósítószerek, állományjavítók, ízfokozók, színezékek, fehércukor, egyéb mesterséges anyagok. Nagyjából minden kajából 195 Ft/10 dkg.

Az én mai választásom:
- póréhagymás kukoricasaláta kapros-joghurtos öntettel: 550 Ft
- kb. 8 db falafelgombóc: 120 Ft
- mentás ananászlé, nagy: 570 Ft

Ezentúl, ha a környéken vásárolgatok, s közben megéhezem, inkább ezt választom, mint a műkólát hamburgerrel/whopperrel.

Nem nyúltam semmihez, és szétesett IE-ben a minden. Várható, hogy visszaáll és megint jó lesz, vagy adjam fel?

Enyhén szólva fáradt vagyok, mert egy rohanós nap után közel fél órát táncoltam a Budaörsi úti járdán, az elhaladó autók fényében, zene és alkoholfogyasztás nélkül. Nem is lepődtem meg magamon, mert tudom, hogy ilyen vagyok, csak már majdnem elfelejtettem.
Ez az ajtó nyitva maradhatna még egy kicsit.

Lilu a minap nyilatkozta, hogy szerinte a nő csak magassarkúban az, Soma pedig nem tartja nőnek, aki nem tud befőzni. Azt hiszem, ezek után már csak a férfiakban bízhatok. Tőlük talán még sosem hallottam ilyesmit.