- Pár öltéssel és egy ragtapasszal kevesebb a hátamon.
- Egy darab új ajánlat megkeresés egy magazintól.
- Kb. egyórás stratégiai megbeszélgetés anyukámmal, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se kezdjünk veszekedésbe. Majd pár perccel azután, hogy letettük a telefont, egy sms szintén tőle: Szeretlek.

Az RTL Klub reggeli műsorában az Oscar kapcsán szóba került a vörös szőnyeges bevonulás, ami elsősorban a hírességek ruháinak bemutatására szolgál. Stohl András hozzátette, hogy itt csak a nőkről érdemes szólni, női műsorvezetőtársa meg bőszen bólogatott, igen, igen, a férfiak "csak" szmokingban vannak, azt' jónapot.
Persze, tök mindegy, hogy Armani vagy Valentino, ez is szmoking, az is szmoking. Micsoda tévedés. Utánanéztem picit, miben feszítenek a férfi hírességek a vörös szőnyegen. Lehet, hogy ezt a posztot érdekesebb volt összeállítani, mint olvasni és nézni, de már azért megérte.
Néhány kép az elmúlt pár év Oscar-díj átadásairól, az én laikus szememmel nézve szép vagy érdekes, s egyáltalán nem egyforma férfiruháiról:

1.  2.  
3.  4.  
5.  6.  
7.  8.  
9.  10. 
11. 12.

1. Ismeretlen szabó egyedi, egygombos műve Johnny Deppen.
2. Jeremy Irons a Giorgio Armani tervezte gyönyörűségben
3. Spike Lee juszt is inverzben viseli: fehér zakó alatt fekete ing és nyakkendő
4. Ludacris tetőtől talpig fekete bársonyban (Armani)
5. Keanu Reeves 3/4-es szmokingban, amely alól még egy mellény is kikandikál (Kym Barrett)
6. Eric Bana két éve Calvin Klein-ben
7. Orlando Bloom keresztbe gombolt mellénye, minimal looking díszzsebkendője és rejtett csokornyakkendője az egyik kedvencem
8. Gary Busey nevét most hallom először, de az anyagában csíkos ruháját és a nyaktűmegoldást megjegyzem
9. Ed Harris fényes "jégkék", rakott nyakú, nyakkendőtlen ingben (Armani)
10. Robin Williams nem olvad bele a szürkeségbe, az biztos
11. Ben Affleck Armaniban
12. Sidney Poitier is Armaniban, szerintem az inggombok karcsúsítják

A fotók az Oscar hivatalos oldaláról származnak.

Pár napja rendszeresen megjelenik a fejemben egy jelenet. Afféle ébren álmodozás, fantáziakép, olyan, mint egy filmihlet. Egy nő, ahogy némán sétál a szupermarket polcai közt, és egy ott dolgozó férfi, aki szemmel láthatóan a társadalom egy alsóbb osztályából származik. Szinte egymásra sem néznek, de megmozdul bennük valami ellenállhatatlan, s ott, az áruház polcainak dőlve szenvedélyes szexbe kezdenek. Csak úgy puffannak a földre a kristálycukros, és szakadnak a lisztes zacskók.

Az elmúlt napokban többször beugrott ez a kép. Erre ma kikezdett velem egy árufeltöltő az élelmiszerboltban. Nem, nem szexeltünk, nem szakadtak a zacskók, csak nagyon hosszan és nagyon kedvesen és nagyon nagy műgonddal segített kiválasztani a megfelelő szénsavmentes ásványvízet. Azt, amit máskor vakon leveszek a megszokott helyről. Aranyos fiatal srác volt, jelentőségteljes tekintettel. Amikor - némi mélyen szemembenézés után - megállapodtunk a márkában, zsebéből határozott mozdulattal előrántott egy citromszínű műanyag markolatú szikét, és felhasította a nylont. Ez volt az én élő mozim.

Ha valami nem nekem való feladat, az az, hogy nálam magasabb beosztású emberek előtt prezentáljak. Pláne, ha csupa férfi üli körbe a tárgyalóasztalt. Általában full lámpaláz, izzadó tenyér, nyökögő beszéd, remegő hang. Most mégis elvállaltam, mivel az én (szak)területemről volt szó. Készültem, izgatott voltam, de bíztattak. Végül én vetettem fel a kísérőmnek, nem muszáj velem jönnie, boldogulok egyedül is. Gyerekjátéknak tűnik.
Le is nyomtam a kb. 10 percet, kedves mosolyokat és jó kérdéseket kaptam vissza. Aztán egyszercsak borult valami, az egyik résztvevő szólásra emelkedett. Először nem is értettem, mitől olyan sértett, s vajon én vagyok-e a hibás valamiben. Aztán szép lassan összeállt, hogy a vidéki középvezetők előtt most én képviselem a naaaagy fővárosi központot, s szinte mindegy, mennyire vagyok én magam is kicsiny fogaskereke a gépezetnek, s hogy milyen témával állok ott előttük, törvényszerűen szét fognak cincálni.
Végig mosolyogtam, és gondolatban 9-es pontszámú táblákat mutogattam magamnak, mert még a szívem sem vert hevesebben a rám zúdított sérelmek hallatán. Nyugodtan, összeszedetten válaszoltam mindenre, amire tudtam, majd szintén mosolyogva megköszöntem a figyelmet és higgadtan elhagytam a helyszínt.
Lehet, hogy másnak mindez napi rutin, nekem nagy próbatétel volt. S úgy tűnik, van eredménye a pszichológiai munkának. Határozottan fejlődöm.

Reménykedve várom a holnapi napot, azt, amikor a mai már csak történelem lesz. A feldobottság és a lehangoltság, a bizonytalanság és a nagyszabású tervek ilyen gyors hullámvasútjáról leszállnék mostmár. Holnaptól múlt az is, hogy nem tudok fürödni, szerelmeskedni, önállóan hajat mosni.
Egyébként ma volt hátralevő életem első napja, és ez most fele annyira sem tréfa, mint amennyire annak hangzik. Bazititkos new life project, küldetés a vonzó jövőbe.

Sajnos nem láttam az Oscar-díj átadót, mert éjjel 1 órakor lecsukódott a szemem, és úgy is maradt, így nem tudok hosszan megemlékezni a gáláról. A reggeli híradások alapján elégedett vagyok, bár a hozzáértők előzetes tippjei jöttek be, úgyhogy semmi rendkívüli izgalom... Sajnos Depp nem nyert, de Daniel Day-Lewis-tól nem sajnálom a díjat, hiába van már neki egy korábbról, óriási színész, úgyhogy gyűjtögesse csak! Javier Bardem, Tilda Swinton és a Coen testvérek - mind-mind külön öröm, s összességében az is, hogy idén nem a megalomán kasszasikerek domináltak. Semmi Titanic, Scorsese, Spielberg és hasonlók.
S ahogy ilyenkor, Oscar után (és előtt) lenni szokott, mozizni akarok most azonnal és nagyon sokat.

A Velvet ilyen kis nyalánkságai pont arra jók, hogy pár perces lazításként elámuljon az ember, micsoda ruhákban feszíthetne, ha. Haha.
A válogatás szerintem jó, szinte teljesen egyetértek, bár ha Cruise-ékat bevették Katie Holmes miatt (abszolút jogosan), akkor Reese Witherspoon-t sem kellett volna kihagyni, bárki is álljon az oldalán. No de hogy lehet a "jelöltek" közül választani? Sehogy.
Egyedül a Manson-Wood párost tudom kizárni azonnal, a többiek mind másért, de eléggé ott vannak a szeren.
Az a - pár hónapja látott - szavazás jutott eszembe, amikor a legjobb színészre lehetett voksolni kb. ilyen jelöltekkel, mint Al Pacino, Dustin Hoffman, Robert De Niro, és még 10 hasonló kaliberű név. Szimpátia alapján könnyebb dönteni, de hogy ki a legjobb...
Szerintetek melyik a legjobban öltözött sztárpár?

Az új játékban, amelyben Búgócsigával, Cascatá-val, Gus-szal (alfabetikus sorrendben) alkotunk csapatot, megkaptuk az első feladatot. Kedves csapattagok, kérlek, nézzétek meg a feladványt, és az e-maileteket is. A többi kedves bloggertárs ugyebár most rivális, úgyhogy javaslom, hogy e-mailben konzultáljunk. Aki nem kapott tőlem semmit, az feltétlenül szóljon, mert akkor rossz címre írtam.
Napközben pillanatok alatt meg kellett szülni a csapat nevét, s teljesen önkényesen úgy döntöttem, mi leszünk a Looking4. Remélem, mindenkinek tetszik. :)

A Gödörban jártam, a Wamp-en, és kattintgattam, hogy a betegen fekvő barátomnak is megmutathassam, mi volt, hogy volt. A kiállítás fényviszonyaihoz nem tudtam még a megfelelő beállításokat megtalálni, de remélem, azért élvezhetőek a képek.

WAMP 2008 - Gödör Klub

Találós kérdés: Mi ez?

Itt járt. Méricskélt, negyedik alkalommal. Mert már tervezi, hogy ide költözik, mi meg el innen. Hogy hova, az nem érdekli. Négyszer mérte végig ugyanazokat a dolgokat, és negyedszer tette fel ugyanazokat a kérdéseket. Nem baj, gondoltam, én nagyon türelmes vagyok. Az voltam. Szemüveg az orrán, jegyzettömb a tenyerében, és vizsgáztat: mennyi a tárolóhelyiség belmagassága, és hova járnak a szomszédok háziorvoshoz? Mittomén, ők hova járnak. Az nem jó válasz, hogy én hova járok?
Teljes idegbaj, de úgy kell csinálni, mintha a világ legtermészetesebb beszélgetései lennének. De legalább nem vesztünk össze. A tegnapit szóba se hozta/tuk.

...még feldúlt voltam, de bizakodó. Ma reggel már letargikus, reményvesztett hangulatban ébredtem. Kavarognak bennem a dolgok. Egyik pillanatban a totális behódolást látom az egyedüli megoldásnak. "Igen, Anyu!" Másikban a totális elszakadást. De sajnos ennél rosszabb is eszembe jutott.