Kezd némi káosz kialakulni az e-mailekben, mindenki regényt ír, és egymástól teljesen különböző elképzeléseket. Örülök, hogy így beindult a fantáziátok. Mi lenne, ha először az alap dolgokat szavaznánk meg Ana feladatlistája alapján, aztán az apróbb részleteket majd ahhoz fűznénk hozzá? Szerintem próbáljuk meg így. Muszáj valahogy rendezetten haladni. :)
Tehát szerintem először kommentelje be mindenki a csapatból, hogy mi legyen a film műfaja. Ha ez megvan, ki tudjuk találni a történetet, és a történethez a passzoló színészeket, címet, zenét, stb. De azok már pillanatok alatt meglesznek, ha az alapokat lefektetjük. Tehát először csak a műfajt...

Update: Egy kis háttérnek, vonalvezetőnek szánom összeállításomat. Az alábbiakat tudjuk:
6 játékos érkezett a Bonbon csomagból, 3 a Cukkerből, 1 a Pinkből, 1 az Óceánból, 1 a Napraforgóból, és 1 túl sokat dolgozó férfi :) az Acélból. Ez nem jelent sokat, hiszen a régi csoportok felbomlottak, de annyit azért sugall, hogy a társaság nagy része nem horror és akció beállítottságú. Vagy rossz oldalról közelítek?
Tudjuk továbbá, hogy pizarro trükkös, pörgős, intellektuális, humoros akciófilmet szeretne (gyilkolászás-free verzióban), Annie két ember beszélgetésének keretébe foglalt sztoriban gondolkodna, ahol a főszereplők találkozása egész életükre kihat, Chris_7 horrort, Bahha nagyvonalúan rugalmas, mint mindig, s Annie ötlete nagyon tetszett neki. Bridgetj magyar tragikomédiát javasolt, amelyet részletesen kidolgozott, és eljuttattam minden játékoshoz, Fakanál Hitchcock-ot keresztezné Gregory Peck-kel és Audrey Hepburn-nel. Cascata és Customer pedig az én ötletemet támogatta meg bólogatásával, hogy legyen könnyed dráma egy csepp romantikával, humorral, s valami ütős üzenettel. Én pedig mindezt el tudnám képzelni az Annie által elővezetett keretben... Már csak azért is, mert látszólag az a legkevésbé fantáziadús, hogy két ember összefut és beszélget, ugyanakkor pont egy ilyenbe lehet akár mindenki külön ötletét beleszőni. Pl. elrabolják őket az ufók (-nauták), legyilkolásszák őket a zuhany alatt, lekaratéjozzák a pomogácsokat, hagymát szoríjjnak a hónuk alá, vagy mittomén. S közben beszélgetnek. De persze lehet más is.
Valamint azt is tudjuk, hogy Fakanál számára Harrison Ford főnyeremény lenne, Annie csak George Clooney-val érné be, én Brad Pitt-ért akár utazni is hajlandó lennék, de azért hajba kapnék Cascatával Johnny Depp-en. Na már most, hány éves a kapitány?

Update₂: Mindenki nagyon nézzen e-mailt! Bridgetj lestoppolta a pozitív és negatív kritikák megírását, majd ha lesz miről. Azt úgysem tudja 12 ember írni egyszerre. Haladunk, mailben már egész jó ötlet van megszületőben, amihez mindenki hozzá tudja tenni a saját ötleteit. Felhívom figyelmeteket, hogy a két leggyorsabban elkészülő csapatnak plusz pontok járnak!

Update₃: Aki nem volt online este, valószínűleg megijed a sok e-mailtől. Ezért összefoglalom a lényeget. Kicsit erősebben tartom a gyeplőt mostantól, mert haladnunk kellene. Egyrészről fontosnak tartom, hogy mindenki ötletét meghallgassuk, másrészről viszont a feladat mielőbbi megoldása plusz pontokat jelentene. Ezért és a könnyebb átláthatóság kedvéért a részfeladatokat szétosztottam, illetve a legtöbbre amúgy is akadt egyéni jelentkező. Tehát így alakulnak a feladatok (elég a feladatkiosztós e-mailt elolvasni, ha nincs többre időtök):
- Annie és Bridget megírják a film alapjául szolgáló történetet, amit majd elküldenek nekem, én közzéteszem, és még mindenki hozzátehet, simítgathat rajta. Ennek a feladatnak a része a film mondanivalójának meghatározása és a kulcsjelenetnek a leírása is.
- Bahha ad címet, angolt, magyart (ez részben meg is történt már)
- Az idegen nyelvű és magyar mottó megfogalmazására Nezsike vállalkozott.
- A történet ismeretében közösen pikk-pakk megszavazzuk, kik legyenek a színészek. Ez hamar menni fog, neveket mindenki tud mondani, aki éppen neten van.
- A helyszín GoogleMap-ben való meghatározását és bemutatását Fakanál vállalta.
- A plakáttal kapcsolatban szívesen ötletelnék majd, a megvalósításban pedig Cascata fog segíteni.
- Az istenítő és a lehúzó kritikákat Bridget szeretné megírni.
- Mkasme és Customer lesz a főcímdal és az indoklás felelőse.
A végén az egészet összefoglalom majd, és küldöm Anának. Bocs, muszáj kicsit jobban irányítanom, mert különben sosem leszünk kész.

Update₄: Nézzetek e-mailt, mert több dolgot is el kellene dönteni. Több infó ott. Chris kilépett a csapatból, mert nagyon ritkán van internet közelében, most pedig elutazik sok napra, ahol esélye sem lesz játszani velünk. Sajnálom, hogy így alakult. Neki már ne küldjetek e-mailt, és így felszabadult egy hely, ha valakit érdekel.

Összeállt kis csapatom, az Antibaby's Twelve: Bahha, Nezsike, Bridgetj, Pizarro, Mkasme, Chris_7, Cascata, Fakanál, Lobo, Annie, Naudia, Customer 

Köszönöm, hogy olyan gyorsan és sokan mellém álltatok. Amikor általános iskolában partizánhoz vagy kosarazáshoz csapatokat kellett állítani, velem senki nem akart lenni. Nem csodálom, elég béna voltam és vagyok a labdajátékokhoz. A filmeket viszont imádom, és hajt, hogy ennyien bíztok bennem. Bár rögtön szeretnélek is ösztönözni titeket, legyetek buzgók akkor is, amikor én szemlátomást nem vagyok net közelében. Elég sok a dolgom a héten, de azért fél szememet a csapatomon tartom.
A feladatot jövő hétfőn este 8-ig kell megoldanunk, de a két leggyorsabb csapat plusz pontokat kap, tehát érdemes sietnünk.
A feladat pontos leírása Anánál olvasható. Lényeg, hogy létre kell hoznunk a saját filmünket, persze nem leforgatni, csak úgy csinálni, mintha. Helyszínnel, angol és magyar címmel, aláfestő zenével, szereplőkkel, ütős sztorival. Elég összetett és élénk fantáziát igényel. Már előre élvezem.
Felmerült bennem, hogy miután összeállítunk egy alap sztorit, a további feladatokat akár szét is oszthatnánk, hátha úgy áttekinthetőbb és hamarabb elkészülünk, de ha mindenki minden részbe szeretne beledolgozni, akkor én nem leszek semmi jónak elrontója.
Időnként összefoglalom, hogy is állunk, de mivel olvasóim többsége valószínűleg nem a játék miatt jár ide, a blog mellett az e-mailt gyakrabban fogom használni. A jobb ötleteket azért is érdemes levélben megosztani, mert így nem adunk tippet a versenytársaknak. A leveleket nekem küldjétek, és ami mindenkire tartozik, azt vagy a blogban, vagy kör e-mailben megosztom valamennyi csapattaggal.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, várom az alap ötleteket, és az esetleges kérdéseket. (Ha a főnyeremény egy Brad Pitt-tel való találkozás lesz, vállalom, hogy átveszem. (: A csapat nevében.)

Update: Megvagyunk 12-en, esetleg egy 13. még jelentkezhet. Megkérdeztem Anát, a játékba nem nevezett blogolvasóim is segíthetik ötletekkel filmünk tervét. Az egyszerűen nem fér bele az időmbe, hogy minden játékos blogját figyelemmel kövessem, ezért amit ott írtok, az nem feltétlenül jut el hozzám és a többiekhez.

Update₂: Hárman már küldtek filmötletet. Elég részletesen leírták, le a kalappal előttük (ti nem dolgoztok? :) ). Estig még várnék, és akkor eljuttatom mindenkihez az eddigi ötleteket. Lehet majd szavazni rájuk, és el tudunk indulni. Ne aggódjatok, egy pillanat alatt nekilódulunk majd, és aztán már csak az apró részleteket kell simogatni. Ha nincs Photo Shop-guru a csapatban, én szívesen bevállalom majd a filmplakát tervezését, készítését, a magam egyszerű módszereivel.

Te jó ég, lehet, hogy az igényeim megelőzték a technikai fejlődést? Nem hiszem, a hiba valószínűleg az én készülékemben van. Olyan kütyüre lenne szükségem ugyanis, ami hasonló az üzenetrögzítőhöz, vagy egy diktafonhoz, de telefonálás közben (!) veszi a beszélgetést. Nagyon hosszút is akár, tehát a mobil beépített diktafonja nem jó, bár szerintem az amúgy sem tud ilyet. Ráadásul piszok gyorsan és szemtelenül olcsón kellene. Felhívtam az egyik, általam legismertebb műszaki boltot, sosem hallottak ilyesmiről. Sőt, állították, hogy nem létezik. Meg vagyok lőve.

Mindenki, aki részt vesz Ana filmes játékában, nem került vígaszágra, és engem is olvas, kukkantson rá délelőtt 11 óra után az e-mailjére, hátha van benne valami tőlem! Ha nincs, akkor nincs. Ha van, ne habozz a leírtak szerint cselekedni!
Eddig mi vagyunk mi: Bahha, Nezsike, Bridgetj, Pizarro, Mkasme, Chris_7, Cascata, Fakanál, Lobo, Annie, Naudia, Customer 
A Nagy Csapat. :)

Vagy megöregedtem, vagy kevés tinédzser ismerősöm van, vagy nem olvasok elég Bravot (létezik még olyan?), vagy nem tudom, mi történhetett, de én csak a napokban tudtam meg, hogy Jared Leto (amerikai színész, Amerikai Psycho, Harcosok Klubja, Rekviem egy álomért, Észvesztő, stb.) énekel, sőt mi több, egy kimondottan népszerű rockzenekar frontembere. Egy kávéházban ment a kivetítőn egy klip, amiről először azt hittem, filmrészlet. Amikor világossá vált, hogy videoklip, elámultam, hogy hasonlíthat valaki ennyire Letora. Aztán persze keresgélni kezdtem a neten. Nem kellett sokat.
Még ismerkedem zenekara, a 30 Seconds To Mars világával. Annak ellenére, hogy ez a zenei stílus nem szokott rám hatást gyakorolni (nekem az ilyenek mind egyformák), időnként úgy érzem, eszméletlenül tetszik. Mi ez pontosan? Valami alter-emo-new rock izé... Mi a műfajmeghatározás?
Nem tudtam nem észrevenni, hogy Jared Leto nem csak jól énekel, de külseje nagy változáson ment keresztül, amióta utoljára láttam. Néztem a kifestett szemét, a csupa fekete gönceit, a szintén feketére lakkozott körmeivel, és arra gondoltam, nagyon ki fogok kapni az olvasóktól, de én bizony leírom: durva jól néz ki. Legszívesebben a "szép" szót használnám, ha szabad. Még azt is hozzátenném, hogy mindezen sokat dob az a nyílt tekintet, ami van neki, ha nem láttam volna épp az imént egy bevérzett szemű, tűhegy-pupillájú képet róla (remélem, műbalhé-kontaktlencse (: ). A bátorságot végül ebből a kommentfolyamból merítettem... na jó, nem vagyok azért olyan gyáva.
Állítólag a 30 Seconds To Mars neve a 2008-as Sziget esetleges fellépői között is felmerült. Már amennyiben egyáltalán megrendezik a fesztivált.
Csatolok három videót a zenekartól:


(Ennek fent van a Youtube-on a teljes, két részletben feltöltött verziója is, ha valakit érdekel.)
A másik itt. (élő) A harmadik pedig itt (akusztikus és lassú).

"Fél falafelt fal a feleségem." - mondta egyszer a Falafel salátabárban egy sorban álló bácsi huncut mosollyal. Kicsit körbe is fordult, hogy felmérje, mindenki elég jól hallotta-e. Látszott, büszke, ezt most nagyon kitalálta. Rámosolyogtam, hadd legyen sikerélménye. Bírom az aranyos idős bácsikat.

A hétvége talán egyetlen örömhíre, hogy megvettem végre egy ruhát, amibe még másfél hete szerelmesedtem bele, és amit az istenért sem akartak nekem eladni a boltban. Mindenáron szerették volna elvenni tőle a kedvem a makacs eladók, de végül túljártam az eszükön. Egészen az Árkádig kellett mennem, hogy megkaparintsam, de végre megvan. (Ilyen, csak az enyém sötétbarna-narancssárga-fehér kockás, hosszú szárú barna csizmával és barna vagy narancs harisnyával fogom hordani.) Röhej, mert ugyanaz, mint amit a hozzám sokkal közelebbi bevásárlóközpontban is megkaphattam volna, de az eladók mindent elkövettek, hogy üres kézzel távozzak. Nem először csinálják, hogy lebeszélnek egy olyan cuccról, amit szinte rám öntöttek, és amit szeretnék megvásárolni. Mielőtt megköttetne az üzlet, egy nagyobb méretet próbálnak rám tukmálni, ami viszont lóg rajtam. Ha azt mondom, S-ses, ők azt mondják, M-es. Valahol félúton elvész bennem a lelkesedés, eltűnik a vásárlás öröme. Nem tudom, miért csinálják, de ez a mániájuk.

Gy. meg Dris nagyon dolgoznak, éjt nappallá téve, hétvégét meg hétköznappá... s ez így megy hónapok óta. Eleinte azt mondtam, oké, nekem is van mit menedzselnem az életemen, jól jön a szabadidő. S Dris mindig éreztette, hogy mellettem van, figyel rám, ha fizikálisan nincs itt, akkor is. Az elmúlt 1-2 hétben viszont kezdett fogyni a figyelme, nekem meg a türelmem, egyenes arányban az ő igényeinek növekedésével. Ahogy már korábban írtam, szerintem ezt egy frissebb kapcsolat nem viselné el, legalábbis én biztos hisztissé válnék, aztán egyszercsak asztalt borítanék. A miénk azonban mégiscsak 7 éves ismeretség, én meg már full toleráns lettem, megedzett az élet, vagy mi. :) A napokban kezdtem érezni, az alagút egyre sötétebb, ahelyett, hogy látnánk a végét. Először is meglepett, milyen hosszú a haja, s ebből nagy agyammal összeraktam, hogy valószínűleg régen láttam világosban és sapka nélkül. Másodszor, az tűnt fel, hogy a "szia" szó nálunk kétértelmű, egyszerre jelenti, hogy "de jó, hogy hazajöttél", és hogy "jó éjszakát". Aztán egy tegnap délelőtti produkció végül tényleg kiborította a bilit. Ilyet én tőle még nem láttam, nem hallottam. Egy nem oly' régi exemre emlékeztetett. Mondtam is Drisnek, és tudta, nem bóknak szántam. Szóval tegnap délelőtt olyat tett, amivel nem tudok mit kezdeni. Szépen sorra vettem, vajon én reagálok-e rosszul, de nem. Nem menstruálok, nem vagyok fáradt, nem keltem bal lábbal, hanem tényleg taplón viselkedett. Olyan ritka ez tőle, hogy még mindig nem akarom elhinni.
S mivel a fiúk aztán elvonultak dolgozni, Gy. barátnője és én bevetettük magunkat egy bevásárlóközpontba, kávéztunk, teáztunk, boltról boltra jártunk, nézelődtünk, s közben óhatatlanul is panaszkodtunk. Ő az én, én az ő gondolatait mondtam ki, mintha ugyanaz történne velünk. Így is van, ugyanaz zajlik, csak más-más háttérrel, de úgy tűnik, azonos szinten éljük meg. Talán csak annyi különbséggel, hogy én már ismerem azt az embert, akire várok. Tudom, mire számíthatok.
Még mielőtt postoltam volna mindezt, megvártam, hogy beszélhessünk róla. Megtörtént. Úgy tűnik, megértett. A vasárnap már kicsit jobban sikerült.

A hajléktalan témáról még szerettem volna kifejteni a véleményem. Sokszor elhangzik, a legtöbbjük maga tehet róla, hogy az utcára került. Sokak számára ezzel el is van intézve a dolog, no more társadalmi felelősség. Pedig "saját hibájából" lesz valaki alkoholista, dohányos, heroinista, sokszor még beteg is, mégis segítünk neki. Egyébként is, miért számít az, hogy kinek a hibájából állt elő ez a helyzet? S mi tekinthető hibának? S mi vitte őt abba az irányba, hogy azt a hibát elkövesse?
Én sem szeretem a hajléktalanok látványát. Semmilyen szempontból sem kellemes, de főleg azért nem, mert beleszakad a szívem. A "jelenséggel" kapcsolatban azonban az átlagosnál "elnézőbb" vagyok, mert nem mindenki születik az önmenedzselés vagy a küzdeni tudás túléléshez szükséges minimális képességével. Kapitalizmusban az olyan ember, aki ezeknek a tulajdonságoknak híján van, természetesen nem juthat luxus körülmények közé, nem lesz jó minőségű étel az asztalán, nem járhat drága ruhákban, nem vásárolhat autót, lakást, s persze azt sem mondom, hogy lássuk el saját pénzünkből mindenféle jóval. De a lakhatásnak alap jognak kellene lenni. Kaphatnának helyet egy lakáspiac szempontjából értéktelen lyukban, ahova befér egy matrac, vagy régi laktanyákban, elhagyott, de még álló munkásszállókon, vagy mit tudom én, hol.
Tudom, a természet törvénye, hogy a gyengék és életképtelenek elhulljanak. Azonban nem állatok, hanem emberek vagyunk. Emberi voltunkhoz pedig hozzá tartozik, hogy a természet bizonyos törvényeivel szembeszállva megóvjuk egymást, s felelősséget érezzünk embertársaink iránt.
A tegnapi kommentekben többen felvetették: hogyan történhet meg valakivel, hogy emberi kapcsolatai teljesen leépülnek, és ismerősei hagyják, hogy már csak az utcán tudjon aludni? Én hozzáteszem: hogyan történhet meg, hogy a társadalom vállat von és hagyja ugyanezt?
Én időnként (nevezzük gyakrannak) adok pénzt hajléktalannak. Nem tudok mindnek, talán nem is szeretnék. Nehezen tudnám megmondani, mitől függ, hogy nyúlok-e a pénztárcámért. Talán némi szimpátia, az adott szituáció, mennyire van tele a kezem, milyen a hangulatom, s még ki tudja, mennyi minden befolyásolja. Azt már megtanultam, hogy a nagyon "menő" hajléktalanhelyeken kéregetőket lenyúlja az erre szakosodott maffia. Nekik nem adok, pedig nem tehetnek róla. Sőt, sokáig egyáltalán nem segítettem senkinek, aki kéregetett, mert úgy gondoltam, befizetem az adómat, s az állam feladata, hogy abból a rászorulókat támogassa. Most is ebben hiszek, de úgy látom, nem csinálnak semmit. Az én százasommal meg még ki sem tudja törölni szerencsétlen.

Nem állok rosszul Ana filmes játékában, de hamarosan lemaradok, mint a borravaló. Rájöttem, ezt netfüggőknek találták ki, még akkor is, ha 2-3 nap jut az egyes fordulók feladataira. Nem vagyok annyit internet közelében, hogy követni tudjam az információdús hozzászólásokat, és bevallom férfiasan (ezt biztos azért mondják így, mer' az őszinteség az olyan férfias), az aktuális feladathoz semmi, de semmi nem jut eszembe.
Jó, most beugrott egy, de még alszom rá. Még a végén félreérti valaki: