Nem terveztem évértékelő bejegyzést, erre belefutottam egy blogról blogra terjedő kérdéssorba, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kitöltsem. Attól tartok, egy csomó kérdésre nem lesz válaszom, mert egyszerűen nem releváns téma számomra, de majd meglátjuk.

Legjobb történések (tőlem független)

1. Június 12. - nagyon boldog voltam, amikor megszületett a családunk legkisebb tagja.

2. Kiderült, hogy az egyik legjobb munkahelyen dolgozom.

3. Csak félig független tőlem, de Dris vállalkozása és az én hobbimelóim is sok örömet adtak idén.

Legrosszabb történések

1. Biztos valami munkahelyi

2. Hogy sok a munka és kevés a pihenés

3.

Legjobb húzásaim, döntéseim, tetteim

1. Kiástam a falból a gusztustalan, nyálkás lényt. Ma sem tudnám pontosan elmondani, mi volt ez, de az utána következő 1-2 hétben megváltozott a lelkiállapotom, a hangulatom, az önbizalmam, az energiaszintem, és azóta is elég jól és kiegyensúlyozottnak érzem magam.

2. Átálltam(tunk) szelektív hulladékgyűjtésre és több apró környezetbarát és egészséges életmódot segítő dolgokkal közeli barátságot kötöttem(tünk).

3.

4.

Legrosszabb húzásaim, döntéseim, tetteim

1.

2.

3.

Legjobban örülök, hogy nem tettem meg

1.

2.

Legidegesítőbb kihagyott tizenegyesek

1.

2.

Legjobb hónap 2009-ben

...........

Legrosszabb hónap 2009-ben

............

Legjobb új emberek 2009-ben

1. A kisbaba

2. Egy új kollegám

3.

Legtöbb szenvedést okozó veszteségek

1. Lehet, hogy a szenvedés nem illik rá, de csak itt tudom megemlíteni Michael Jacksont.

2.

Legjobb berúgás

1. Na, ez az, ami nem releváns. Ebben az évben jöttem rá, hogy ha van is kedvem belekortyolni valamibe, jobb, ha inkább hagyom a fenébe. Kevés alkoholtól is kimondottan rosszul vagyok, nem érdemes játszani vele.

2. Ez a 2-es nekem sci-fi.

Legrosszabb berúgás

nincs

Legjobb szex

Valamikor nyár végén, ősz elején

Legrosszabb szex

Utána eggyel. :)

Legjobb pasim

Ez sem az én kérdésem, Dris a one and only.

Legrosszabb pasim

nincs adat

Legjobb piák

1. Az új felfedezés, a bio-limonádé

2. Valami Dris-csinálta limonádé

3. Ez is biztos valamilyen limonádé

Legrosszabb piák

Minden, amitől rosszul érzem magam.

Legjobb kajálás

Na, ezen a ponton meg kell állnom és el kell morzsolnom egy imát. Ebben az évben egyértelműen érzem, hogy előre léptünk, jobban élünk, és mondanám, hogy hálát érzek emiatt, de tulajdonképpen mi magunk dolgozunk meg érte nap mint nap. Igen, ez a kajálásnál jutott eszembe, mert leginkább az elfogyasztott ételek jelképezik az életünkben bekövetkezett minőségjavulást.

Legrosszabb kajálás

A régi Sipos Étteremben, asszem.

Legszuperebb ajándék

1.

2.

3.

Leggázabb ajándék

Szerencsére egy ideje nem kapok húsdarálót, whiskey-t meg hasonlókat.

Legjobb könyv, amit 2009-ben olvastam

Amerikai psycho. A másik olvasása még folyamatban van, majd a végén nyilatkozom. 

Legrosszabb könyv, amit 2009-ben olvastam

Jó pár könyvet félbehagytam, mert nem kötött le. Pl. A szél árnyékát, vagy a Várótermet.

Legtöbbször megnézett film 2009-ben

1. A Sebhelyesarcú 1. fele (Dris vagy 10x kezdte el nézni és mindig ugyanannál a jelenetnél aludt el. Másnap mindig előlről indult.)

2. Nem kellesz eléggé

Legrosszabb film

1. Alpha Dog

2. Közellenségek

Kedvenc sorozat

1. Huff (DVD-ről)

2. Sopranos (DVD-ről)

3. Skins (DVD-ről)

Legrosszabb sorozat

Nem tudom, amúgy nem nézek sorozatokat.

Legjobb 2009-ben vásárolt ruhadarab

Hm, több is van. Mostanában új, színes pulcsijaimnak, csizmámnak, hagymaszoknyámnak örültem nagyon, de biztos volt más is.

Legrosszabb 2009-ben vásárolt ruhadarab

Ilyenre nem emlékszem.

Legjobb harcostársaim a nőiesség látszatáért folytatott küzdelemben

1. Bizsuk, hajba való kütyük

2. Csak magassarkú téli lábbelim van

3.

Legdurvább melléfogások szépségápolási cuccokban

1.

2.

Párosával nézzük a filmeket, és már nem is emlékszem, mennyi baromságot láttunk, de volt köztük néhány említésre azért méltó darab is:

In Bruge: 

Úgy ajánlották, hogy hűde, jajde! Ahhoz képest nekem túl véres meg rohanós, de vitathatatlanul van egy egyedi humora, ami miatt érdemes megismerkedni vele. Nem a fergeteges, cuki vígjáték kategória, inkább olyan Coen-esen abszurd.
A magyar cím (Erőszakik) egyrészt pocsék, semmit sem fejez ki, másrészt viszont totál mást sugall a filmről, mint ami, így hozzám hasonló cím-előítéletes emberek lehet, hogy pusztán emiatt kihagyják. No meg Colin Farrell miatt, akit én kimondottan nem bírok, de itt még ő is nézhető. Köszönhetően talán a Bruge-i hangulatnak, és annak, hogy teljesen átéreztem a cinikus értetlenségét: mi a csudának is kellett nekik ide, az Isten háta mögé jönniük!?
(Nálam 10/8-as.)

A lánc: 

Ezt a sztorit, vagy inkább azt, ahogy bemutatják, alig akartam elhinni. Ami meg végképp hihetetlen, az Christina Ricci, aki sokadszor játsza nagyon jól a hüjepicsát, és A lánc-ban aztán van is erre épp elég lehetősége. (Nem is értem, miért nem az ő hírneve tart ott, mint Scarlett Johansson-é, de ez ugye szubjektív.)
Ricci és Samuel L. Jackson nagyon jó párost alkot, de igazán az alapötlet a nem semmi. Justin Timberlake, akit egyébként kedvelek, mint énekes és mint minden, de azt el kell ismerni, hogy a legtöbb filmben csak idétlenül vihog, most csupán háttérfigurának tűnik. Egy csendes, mosolytalan srác, de tulajdonképpen hiteles a frontra induló kemény, de pánikrohamoktól szenvedő katona szerepében.
Szándékosan nem megyek bele mélyebben a sztoriba, szerintem nem is érdemes előre elolvasni, miről szól, majd szép lassan kibontakozik a lényeg.
(Számmal: 10/8)

A medence:

Ezt a filmet valamikor 20 éves korom körül láttam már, akkor túl lassúnak és unalmasnak éreztem, pedig csak éretlen voltam hozzá. Akkor még azt sem tudtam értékelni, milyen szép helyen, milyen jól összeválogatott kellékekkel (autók, ruhák, stb.) forgattak, nemhogy azt, hogy milyen feszültség vibrál két férfi közt, akik csak szótlanul megvajaznak egy-egy pirítóst, vagy milyen sokat mond Alain Delon egyetlen szájrándítással.
A medence 1969-ben készült, de teljesen nézhető ma is, épp csak annyira lassú, amennyire a nyugalom és a feszültség érzéketletéséhez szükséges. Nagyon szép film, szerelemmel, szenvedéllyel, féltékenységgel, sejtelmes erotikával, játékossággal és drámával. A szép és fiatal Romy Schneider-rel és a szép és fiatal Alain Delon-nal.
(Ha közös mérce, akkor 10/9)

A pankrátor:

Na igen, én Mickey Rourke-ot legutóbb a 9 és fél 7-ben láttam, azóta icipicit megváltozott. Pont olyan lecsúszott, de még visszakapaszkodni vágyó ember lehet, amilyenről a film is szól. Valószínűleg igaz rá, hogy a zord külső érző szívet takar, amit a színészről nem tudunk meg, Randy-ről, a pankrátorról viszont igen. Meglepett, hogy ilyen érzelmes a film, és kevés a csihipuhi, meg amúgy is csak körítés. Szólhatna mindez egy színházi színészről, vadászpilótáról vagy tűzoltóról is, nem ez a lényeg.
Szerintem nincs ebben a filmben több, mint két órányi hangulat és betekintés egy elveszett ember lelkébe. De mint olyan, nem rossz.
(Nálam 10/7-8)
Marisa Tomei meg női szemmel nézve is tök jó csaj.

Ingadozom a fa-kérdésben. Egyik nap úgy látom, milyen szép és eszméletlen jó illata van. Másnap meg fura, hogy áll a szobában egy fa. A sokadik emeleten, a lakásban: ágy, tévé, fa. Viccesek vagyunk, mi, emberek.

Na jó, beismerem, elég jó érzés szentestére készülni, sütni, főzni, meglepetéseket rejtegetni és megszenvedni a csomagolásukkal. Ahhoz képest, hogy nem volt elég időnk, és sok dolgot az utolsó pillanatban csináltunk csak meg (faállítás, ajándékbeszerzés, takarítás és sütés-főzés mind 24-én délután), szerintem kihoztuk a helyzetből a maximumot.
Az idei karácsonyról ráadásul az is elmondható, hogy nem vesztünk össze anyukámmal, ami ritka, mint... a napfogyatkozás. Csak, hogy ne fehér hollót írjak.

Idén öcsémre került a sor, ő volt az ünnepi vendéglátó. A kaja meg sushi. Két dolgot tud főzni: paprikás krumplit és sushit. Nem mondom, hogy olyan, mint a csúcskategóriás japán éttermekben, de elkezdtem enni belőle, és alig bírtam abbahagyni. Amúgy is bírom, hogy öcsikém főzöcskézik, aranyos, ahogy lelkesedik.

Fura, hogy mindenhol, ahol jártunk, műfenyőt állítottak. Amellett, hogy divat, elvileg környezetbarát megoldás is (bár vannak ellenvélemények), és furdalt is a lelkiismeretem, hogy mi élőt (fél lábbal a sírban) vettünk. Amikor viszont hazaértünk, és megéreztem az igazi karácsonyi illatot, az egész lakást belengő fenyőillatot, önigazolásra találtam. Pedig tudom, nem kellene, de ebben még nem tudok továbblépni. Sajnálom a sok kivágott, heteken belül szemétre kerülő fenyőt, de nem találom az alternatíváját. A műfákat nem csak a nem létező illatuk miatt látom hangulattalanabbnak, hanem mert egyszerűen csúnyák. Azok az 5-10-15 ezer forintos példányok, amikkel találkozom, közelébe sem érnek az igazi fenyőnek. Ami már legalább formára szóba jöhetne, az meg 50 rugónál kezdődik.

Ha a fával nem is, a csomagolással sikerült környezettudatosnak maradni. Az öcsémnek szánt rattanfotelt pl. textilmaradékba csomagoltuk, és egy hatalmas piros masnival is megbolondítottuk. Anyukám ajándékait mosógép formájú és mintájú fémdobozba tettük, ami egyben mosóportartó is. Tetszett neki az ötlet.

Ami a kettőnk ajándékát illeti, egy-egy apróságot adtunk egymásnak. Én egy jó minőségű, kerámiafejes, padlizsán színű borsörlővel leptem meg Drist, ő meg annak ellenére, hogy szinte semmi ideje nem volt készülni, igazi meglepetést okozott az Angyalok Amerikában dupla DVD-jével, amit állítólag itthon nem is lehet beszerezni, úgyhogy csak hosszas kálvária útján jutott hozzá.

Akárhogy is nézem, a lehetőségekhez képest jól sikerítettük ez a két napot. Kicsit rohanós volt, de a miénk!
Holnaptól telefon kikapcs, és átadjuk magunkat a pihenésnek.

Végülis önálló bevásárlás, takarítás, sütés és miegymás helyett inkább elmentem Drissel dolgozni, és csak azután, hogy végzett, vágtunk bele az ünnepi előkészületekbe. Így sokkal kevesebb idő maradt rá, de egy kiegyensúlyozott, boldog párként jöttünk-mentünk.
Jó kis nap lett az évfordulónk napja.

Nem lesz sok összefüggés, apró dolgok csupán, hangulatventillálás:

Tegnap felpróbáltattak velem egy Hello Kitty-s frotír felsőt a H&M-ben, nyilvánosan, t'án még a biztonsági kamera is felvette. Mert pont olyan méret vagyok, mint akinek a meglepetés lesz. Életem leggyorsabb ruhapróbája volt, és közben azt sziszegtem az öcsémnek: erre csak te tudsz rávenni, senki más kedvéért nem tenném meg!

Én már napok óta szabin, de egymást érik a baráti találkozóim. Nekem, akinek papíron nincsenek is barátai. Lehet, hogy mégis vannak? Dris még 24-én is melóban. Minden reggel 9-kor úgy megy el, hogy csak benéz az irodába, tűzoltás jelleggel, aztán jön is. A legkorábbi hazaérkezésének időpontja eddig este 8 óra volt. Minden este elhangzik, hogy majd holnap megbeszéljük, mit veszünk a szülőknek.

Karácsonykor meg előtte sem vagyok hajlandó stresszelni, akárhogy is állnak a dolgok. Megtanultam gyerekkoromban, hogy ha túl sok mindent szeretne az ember, elég valószínű, hogy nem készül el vele, és akkor jön a csalódottság, az idegesség és kész a családi botrány. Ha meg eleve nem tervez sokat, csak békességet és szeretetet, akkor az meg is lesz.

Sokan furán néznek, hogy mi nem készülünk 8 fogásos vacsorával és 10 fajta sütivel az ünnepekre. Az ok annyi, hogy semmivel sem vagyunk éhesebbek ilyenkor, mint az év többi napján. Hallok legendákat nagy ünnepi kajálásokról, napok alatt felkapkodott kilókról, de esküszöm, ha itt lenne a sok süti meg kaja, nem ennénk többet, s a nagy része előbb-utóbb tönkremenne. Ha visszagondolok, gyerekkoromban sem volt szokás a terülj-terülj asztalkám, de azzal a 3 fogással, amit anyu főzött, meg a gyümölcskosárral sosem volt hiányérzetem.

A fa már az erkélyen várja jelenését, a lakás viszont még rumlis. Nincsenek meg a környezetbarát csomagolóanyagok sem, és nem is tudom, mikor és honnan szerzem majd be őket. Egyelőre arra sem volt időm, hogy az ajándékbónokat megcsináljam, pedig megvettem hozzájuk minden kelléket.

Ha minden igaz, idén nem lesz nagy családi összejövetel. A nagy család nálunk 7, azaz mostmár 8 főből áll, plusz mindenkinek a párja, akik véletlenül sosem szoktak ráérni eljönni... megértem őket. Évek óta képmutatás és kínos csend az egész, és mivel az egyik rokon időközben nagyon nemszeretem figurává vált sokunk számára, végülis idén máshogy szerveztük. Lesz külön a kis családi karácsony, anyuval, tesómmal és Drissel, a nagy család hozzánk közelebb álló tagjaival meg beültünk múlt vasárnap egy étterembe ebédelni, beszélgetni és kisbabát taperolni. Jól sikerült.

Hát így.

Ja, és ma 9 éve, hogy egy vörös, szeplős, vékony fiú és egy akkor épp szőkére melírozott hajú, bakancsos, tarisznyás lány megismerkedett egymással. Nagyon rég volt, de mintha csak tegnap lett volna.

Egy barátom befogadott egy cicát. Nem tudja megtartani, ezért gazdit keres neki.
A macska cv-je: "Kb. 4 hónapos, szobatiszta nőstény. Hányatott sorsa ellenére nagyon barátságos, gyakorlatilag bárki kedvéért dorombol. Fő érdeklődési köre a parafadugó és a papírgalacsin. Narkója egy kanál tejföl. Bónuszként jár vele egy szállító-ketrec, és egy alomtálca (fedett, szagtalanítóval ellátott)."
Aki befogadná, írjon e-mailt!

FOTÓK!!!!!!!!

ha lenne egy B)-m, aki ilyenkor megmondja, mit válaszoljak A)-nak.
(Erről most beugrott, hogy volt egy exem, aki időnként segített e-mailt fogalmazni egy másik exemnek. Amikor ezt egyszer elmeséltem akkori lányköreimben, nem nagyon akarták elhinni. Pedig.)

A) Egy dologban (vagy többen) jó béna vagyok: hogy fenntartsam a levelezést valakivel, akivel szeretném, de legutóbb olyat írt, amire nem lehet mit válaszolni.
Így visszaolvasva látszólag nagy hülyeség az egész. Miért akarok én olyannal kommunikálni, akinek nem tudok mit mondani? Talán, mert valami azt súgja, később tudnék.

B) Egy dologban (vagy többen) jó béna vagyok: barátságot kötni valakivel, akivel nem vagyunk napi kapcsolatban, nincs ott mindig a közelemben. Ha látjuk egymást, mindig váltunk egy-két mondatot, s bár a munkahelyünk a közös alap, többször jönnek szóba magánéleti vagy egyéb témák. De aztán egyikünk jobbra, másikunk balra el. Ennyi. Idétlennek érzem rákérdezni, mint régen a homokozó szélén ülve, hogy "leszünk barátok?".

Baráti köröm és családom egy része elért arra a pontra, hogy köszöni, inkább nem szeretne ajándékozást karácsonyra.
Egyrészt ez tök jó, mert hiszek benne, hogy ha társadalmilag elegünk van az ünnepi készülődés fogyasztói taposómalommá degradálásából, azon csak úgy tudunk változtatni, ha mi magunk felhagyunk vele. (Megsértődni nem ér!) Másrészt nem kötelező az adok-kapok, fél éves kisbabát életben tartani igyekvő, anyagi nehézségekkel küzdő családnak pláne nem.
De mégis, kicsit fáj a szívem, mert én szeretek mindenkinek kitalálni, kinézni valamit, megvenni (esetleg megszervezni vagy kézzel megcsinálni), rejtegetni, nem beszélni róla, csomagolni (csakis környezetbarátba!), vinni és átadni. Tudatos vásárlóként igyekszem működni, ilyenkor és máskor is, nem veszek meg kacatokat csak azért, hogy ne üres kézzel álljak a fánál, és nem megyek bele az egymást túllicitálós ajándékversenybe sem, de az, hogy semmit se adok, még új és szokatlan érzés. Még fel kell dolgoznom.

Fura, hogy ezt írom, mert a legszűkebb körben (azaz Drissel) már évek óta nem naptár szerint ajándékozunk. Nem kell, hogy adjunk valamit karácsonyra vagy akár születés- és névnapra, viszont sokszor előfordul, hogy év közben, csak úgy megajándékozzuk egymást valamivel. Sokkal szebb, jobb, örömtelibb ez így, de úgy tűnik, ebben sem vagyok strict, talán inkább hangulatfüggő az egész.